2024-03-29

Budai sárga teljesítménytúra – Egy kellemes séta a Budai-hegyekben Számel Laci szervezésében

Budai sárga teljesítménytúra

Táv: 28,4km

Szintemelkedés: 1.058m

A Budai túrákat vagy ismertebb nevén Budai Csík túrákat Számel László rendezi. A túra sorozatot jelent, mert van kék, zöld, piros és sárga túra is, mindegyik a Budai-hegység területeit járja be és általában Nagykovácsiból a Tisza István főtérről indul vagy ide ér be. Én mint Nagykovácsi lakos nem hagyhatok ki egy olyan túrát, amely a lakóhelyemtől 5 perc sétára indul vagy ér véget. Ilyen luxus csak néhány teljesítménytúrán fordulhat elő velem, mert valamennyit mindig utaznom kell a kiválasztott túrák helyszíneire. A távolabbi vidékekre több órát kell utaznom, de ez csak egy apróság, mert a látnivalók és a megszerezhető élmények mindig kárpótolnak, ha rossz az idő akkor is.

A Budai csík túrák nem hosszúak, a táv 20-30km-t jelent, melyhez 600-1.000 méter szintemelkedés társul és mindig vasárnapra szól a kiírás. A szintidő minden esetben kényelmes tempójú teljesítést enged meg. Ha nem vágyunk a fárasztó tempós menetekre inkább kényelmes sétákat szeretnénk, akkor Laci túráit nyugodtan válasszuk.

Azt hiszem egy teljesen kezdőknek is lesz benne izgalom, mert a gyakrabban felkeresett vidékeket járhatjuk végig egyetlen turistajelzést követve. Elképzelhető, hogy felismer egy olyan helyszínt is ahol már járt, hiszen sokan sétálnak csak úgy is a Széchenyi-hegy, János-hegy, Hárs-hegy, Hűvösvölgy tengelyen.

Részemről akkor is ajánlom, ha egy ismerősünkkel, barátunkkal vagy családtagunkkal szeretnénk megismertetni a teljesítménytúrázás világát finomabban elosztott szintemelkedésekkel fűszerezve mert nem valószínű, hogy ismét rávehető lesz, ha túlságosan elfárad vagy szerencsés túlélésnek éli meg az egészet. Egy kevésbé jól sikerült teljesítést követően is ideális a túrasorozat valamelyik túráját teljesíteni, amely remélhetőleg nem okoz újabb csalódást, vagy „a végleg elment a kedvem az egésztől” érzést.

A nevezési díj Lacinál is jelképes, jelenleg 1.200Ft. Ezért az összegért kapunk egy kis frissítést, egy kisméretű emléklapot és egy kitűzőt. Nem mondhatnám, hogy Laci profit érdekelt vállalkozást üzemeltet. Budapest környéken már megjelentek ilyen szervezők is, ha van rá igény engem nem zavar, mert nem kötelező a részvétel. Ezzel csak annyit szeretnék mondani, hogy alaposan nézzünk át minden túrakiírást, meglepetésben szerencsére nem lesz részünk, mert általában minden szervező korrekten közöl minden fontos információt. A legjobb ha a Teljesítménytúrázók Társaságának naptárából tájékozódunk vagy kérdéseinkkel megkeressük közvetlenül a szervezőt.

Amennyiben a sorozat minden túráját sikeresen teljesítettük Lacitól megkaphatjuk ajándékba a kiemelt díjazást is. Ráadásul nem is kell egy éven belül teljesíteni, teljesen rugalmas ez is.

Ezt nekem is meg kellett szereznem, mert a lányom élvezettel szokta nézegetni a díjazásaimat és azt mondta Apa kell egy ilyen is. Rendben kicsim, megszerezzük.

Tavaly már végigjártam elsőnek a Budai zöldet, amely Solymáron keresztül a Hármashatár-hegy oldalát és az Árpád-kilátót érintve, végül a Zugligetet megmászva ért fel a Normafához.

Utána elmentem az augusztusban tartott Budai pirosra, amely a KFKI-tól indult, ide a családom reggel felvitt autóval. Ezen a napon igazi kánikulában kellett teljesíteni. A rajttól Makkosmárián keresztül másztam fel a János-hegyre, majd a Szépjuhásznéhoz leereszkedve következett a Hárs-hegy oldala, a Fekete-fej és a Vörös-pocsolyás-hát. Végül megérkeztem Nagykovácsiban a Kolozsvár-térre. Szinte a házunk kapujában volt a Cél, ezt sem hagyhattam ki.

A harmadik útvonal a Budai kék volt, ezt már idén január végén lehetett teljesíteni. Ez is Nagykovácsiból indult és a Zsíros-hegyre felmászva elindult az Országos Kéken. A Kerek-hegy, Remete-hegy, Remete-szurdok érintésével ért Hűvösvölgybe.

Innen fel kellett másznom az Árpád-kilátó érintésével a Hármashatár-hegyre, a Guckler Károly kilátóhoz.

Végül a Virágos-nyeregbe leereszkedve néhány kilométer után megérkeztem a Rozália Téglagyárhoz. Erről is van egy nyers félkész beszámolóm, nem fejeztem még be, valószínűleg a következő Budai kék után lesz belőle poszt, a fotókkal nem vagyok elégedett.

Az utolsó túra a Budai sárga volt, erről szól a mai beszámolóm.

Vasárnap reggel nem kellett korán kelnem, összekészültem és lesétáltam a rajthoz, kivételesen az indítási idő elejére, mert a délutánt még a családdal szerettem volna tölteni. A rajtban ismét összefutottam Bencsik Gáborral, vele találkoztam a Vadrózsán és a Kovács 50-en is.

Beneveztem és átvettem egy A4-es méretű lapot, ez egy egyszerű itiner. A lap egyik oldala térképet, a másik oldala a köszöntőt és az egyetlen ellenőrzőponton kapott pecséthez szükséges helyet tartalmazta. Leírással esetleg egyéb más kiegészítő információval Laci nem terhelt minket. Ez nem olyan nagy baj, mert az útvonal is egyszerű, nem igazán lehet letérni, egyetlen turistajelzést kell követni, melyek nagyon jó állapotúak a folyamatos karbantartás miatt. Ha pedig el kellett hagyni valami miatt a turistautat, azt pontosan jelezték.

Elindultam a zöld sáv jelzésen, mert a sárga sávhoz a Zsíros-hegy tetején lehet csatlakozni. Az Iskola mögött épül egy bevásárlóközpont, innen készítettem egy fényképet a Nagy-Szénás felé, ma úgy tűnik szép időnk lesz.

Az első emelkedők után értem el a Kápolnát és a kereszteket, innen is készítettem egy fényképet. A háttérben a Vörös-pocsolyás hát gerince látható.

A Zsíroshegyi úton továbbsétálva elértem a sárga sáv jelzést, innentől ezt követtem. Megérkeztem a csillesorhoz. A parkolóból van egy családi séta útvonalam is, most jön az ősz, kellemesebb lesz a hőmérséklet, akit érdekel innen is elérheti közvetlenül az útvonalat amit ajánlok.

Egy rövid erdei szakasz után megérkeztem a Zsíros-hegyi Turistaház romjához. Az első ajánlott letérésem itt van, mert a romtól tudunk kisétálni egy csodálatos kilátópontra a kék háromszög jelzésen. Az egész oda-vissza nem több mint plusz egy kilométer de szerintem mindenképpen megéri, mert ilyen panorámában lehet részünk.

A kilátást én most nem néztem meg, sokat járunk fel ide, mert a feleségem kedvenc üldögélő sziklája is itt van. A következő szakaszon érintettem a Muflon itatót, majd egy kisebb kitérővel a Kerek-hegyet és elindultam lefelé a hegyoldalban. Kereszteztem a budaligeti műutat, még egy kis erdőt követően a Középső-Jegenye völgy patakjához értem. Az esőzések után ez a felső szakasz is jobban élt, több víz volt a patakban.

A Shell kút után az érdekesebb Alsó-jegenye völgyben folytattam utamat. Ez egy nagyon kedvelt kirándulóhely, nagyon sokan járnak ki ide. A nagy vihar után a patakmeder teljesen kitisztult régen láttam ilyennek a Paprikás-patak medrét. Az áradás nyomaiból látszott, hogy helyenként fél méter mély is lehetett a minden bizonnyal látványosan dübörgő patak.

Lassan mentem ezen a részen, élveztem én is a patakot, természetesen megálltam a Budai-hegység legnagyobb természetes vízesésénél is.

Kicsit távolabb megnéztem a régi gát maradványát is, ahol szépen épül természetes úton a II. világháború alatt megsérült duzzasztó gát maradványain a természetes mésztufa gát.

A következő szakaszt követően kiértem a völgyből és egy ideje feltűnt amikor erre jártam, hogy a megszokott patak a nagyobb vízhozam ellenére is hiányzik. Teljesen száraz a patak a Millenium-rétnél.

Hova tűnik a víz? Barlangász énem miatt most elindultam a patak medrében visszafelé. Hamarosan meg is találtam, egy homokos-kavicsos-sóderes részen teljesen elnyelődik a patak. A teljes vízhozam új utat talált magának a karsztban. Amíg ez az új járat el nem tömődik addig nem valószínű, hogy normál körülmények között patakkal találkozunk a rétnél.

A rétről a sárga sáv elindult a Kálvária-hegy felé. Egy kisebb emelkedő után átmentem a magasfeszültségű vezeték alatt. Innen is szép kilátásban volt részem, szemben velem a Kevélyek.

Erdei szakasz következett, majdnem azonos szinten haladtam a Szarvas-hegy felé. Ezen az úton van a Kötők-padja is, ahonnan pazar a kilátás a Pilis-tető és a Kevélyek irányába.

Nézelődés után fel-le hullámzó úton értem el a Virágos-nyerget, innen már láttam a Mária-hegyet, felé tartottam. Megkerültem és felmásztam az Újlaki-hegyre. Ezt a helyet nagyon szeretem, mert innen is csodálatos a kilátás. Itt jó csak úgy leülni és élvezkedni a könnyen felismerhető hegyekben, vannak padok is.

Ezen a fényképen előttünk helyezkedik el a Vörös-kővár, oda kellett átsétálnom a Csütörtöki Csatangoló hosszabbik távján. Mellette balra a Vitorlázórepülő-tér.

Kicsit üldögéltem itt én is, majd leereszkedtem a Határ-nyeregbe. Most kivételesen lefelé mentem le a híresen meredek szerpentinező szakaszon, amely a Homok-hegyhez vezet. Következett a Vadaskerti-emlékmű, a Vadaskerti-hegy és a Nyéki-hegy. Már hallottam a villamost is, megérkeztem Hűvösvölgybe a frissítőponthoz, a túra egyetlen ellenőrzőpontjához ahol kaptam pecsétet is. Ezen a ponton az Ösvénytaposó Baráti Társaság pólójában voltak, szeretem az ő túráikat is. Lesz beszámolóm az összes túrájukról jövőre. Sok félkész állapotú, de átteszem a befejezést 2021-re, egyedül a Gercse amit még az idei évre tervezek.

Én is ittam egy kis bodzaszörpöt és folytattam mai túrám. Egy könnyű, lassan emelkedő erdei szakaszt követően értem fel a Hárs-hegyi nyeregbe. Nem is olyan rég voltam itt az éjszakai Gyermekvasút túrámon, amin hozzám csatlakozott Benke Botond. Egy kicsit komolyabb felmászás következett a Bátori-barlangig.

Kezdtek egyre többen lenni, a Kaán Károly kilátóban is sokan voltak. Ennek ellenére most kivártam a sorom és felmentem mert kellett néhány új fénykép is.

Elindultam lefelé és meglepett, hogy új murva terítés van az úton. Ezek szerint foglalkoznak az úttal is.

Lesétáltam Szépjuhásznéhoz és pont jókor értem ide, mert éppen a kanyarba ért a Nosztalgia Vonat, éppen csak volt időm előkapni a telefonom.

Következett a Kis-kőfejre felmászás, majd a vasúti síneket keresztezve a Korányi kerítése mellett sétáltam le a fahídhoz. Folyamatosan hallottam a mentők szirénáit, sajnos a Korányi most egy COVID központ.

Fel-le hullámzó szakasz következett, végül a Csacsi-rét sarkánál jobbra fordulást követően elindultam lefelé. Úgy döntöttem teszek egy kisebb kitérőt a Kegytemplomhoz a zöld kereszten. Nem volt nagy kitérő, de megérte most is ide lesétálnom. Szeretem ezt a helyet is.

Innen egy jelzetlen erdei ösvényen sétáltam vissza a hivatalos úthoz. A Magas-kőnél megnéztem a BTSSZ Emlékhelyet is.

Még egy rövid gyaloglás várt rám és a sárga kereszt jelzésen balra fordulva felmásztam a Konkoly Thege úthoz.

A parkolót elérve megláttam a Célt is. Minden adminisztrációt elintéztem, gratuláltak, kezet is fogtunk és megkaptam a jutalom kitűzőt is. Laciéktól kértem egy célfotót is, bár félt, hogy jól fog-e kinézni. Szerintem jól sikerült.

Összefoglalás:

A Budai Csík Túrák egyszerűen és könnyen követhető, közepesen nehéz túrákat jelentenek. Minden évszakra van egy-egy kiírásuk, ennek köszönhetően van lehetőségünk arra, hogy egész évben megismerjük és megnézzük a Budai-hegység legszebb részeit. Én megszerettem mindegyiket annak ellenére is, hogy egyik sem körtúra, így a végén általában utaznom is kell. Jövőre is biztosan elmegyek, újrakezdem a túrákat.

A Hétköznapi Barangolások mellett ez a másik olyan sorozat Budapest vonzáskörzetében amit ajánlok ismerkedéshez, bemelegítéshez vagy könnyebb családi sétákhoz.

A szomszédom kezd belelkesedni a teljesítménytúrákkal kapcsolatban, szeretném jövőre vele teljesíteni a Budai Csík túrákat, természetesen hozzá igazítva a sebességünket és a pihenőinket. Remélem így tényleg megszereti a szervezett teljesítménytúrázást és a végén neki is tetszeni fog annyira, mint nekem. A kedvét semmiképpen sem szeretném elvenni valami „bolond” tempóval amiket én produkálok a túráim során.

Szóval ajánlom figyelmetekbe, menjetek el Laci túráira is.

Dikran

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük