2020-11-28

Budai Sarazó 23km teljesítménytúra – Ideális őszi túra a szomszédom megfertőzéséhez

Szent kút

Táv: 23,25km

Szintemelkedés: 690m

Szerencsére olyan helyen lakom ahol a szomszédaimmal nagyon jó a kapcsolatom. Közvetlen szomszédom évek óta nagy lelkesedéssel hallgatta különböző kalandjaimat melyeket teljesítménytúráim teljesítése során átéltem. Már tavaly felmerült benne, hogy szívesen kipróbálná magát egy teljesítménytúrán. Sokszor eldöntötte, hogy induljunk el közösen, de a mai napig mindig volt valami kiskapu amin ki tudod lépni ebből az előzetesen megszervezett programból ezért a túrákból végül nem lett semmi sem. Előző nap a családommal egy nagyon kellemes sétán felkerestük a lakóhelyünktől nem messze elhelyezkedő Tarnai-pihenőt és a Csergezán Pál kilátót. Sok helyen megálltunk pihenni, tényleg nem siettünk sehova sem. Kíváncsiságból megnéztem a TTT Túranaptárát és láttam, hogy a közelünkben Szépjuhásznétól indul a Sarokkő Egyesület következő túrája. Egy üzenetben megkérdeztem, hogy lenne-e kedve másnap ehhez a túrához. Újra jelezte, hogy persze nagyon is, menjünk. Leegyeztettem vele a részleteket és abban maradtunk másnap reggel kilenc körül induljunk el otthonról a rajthoz.

Ettől függetlenül nem készülődtem össze, mert a biztonság kedvéért megvártam a másnap reggelt hátha addigra mégis máshogyan dönt. Kellemeset csalódtam mert a reggeli biztonsági üzenetemre is pozitív válasz érkezett. Hát akkor készülődjünk mert ma tényleg túrázni fogunk együtt. Összepakoltam és lesétáltam hozzá. Már az utcán várt nagy lelkesedéssel és izgalommal. Átautóztunk a rajtba Szépjuhásznéhoz.

A Sarokkő Egyesület mögött elsősorban Lengvári Tibor áll. Egész évben szinte minden hétvégére vannak rövid maximum 30km-es teljesítménytúráik főleg Budapest körül a Budai-hegységben. A nappali rendezések mellett szerveznek olyan túrákat is melyeket éjszaka lehet teljesíteni. Ezeken a rendezvényeken mindig van egy rövid 4-8km-es és egy közepes 10-20km-es táv is. A nevezési díj nem a legolcsóbb azt hiszem ez az egyesület is inkább profit érdekelt mert a kapott juttatások szerények. Szerintem ezzel sincs gond mert nem kötelező a részvétel és biztosan van egy olyan réteg melynek kielégíti az igényeit. Ha valaki szeretne részt venni a túráikon nem lesz meglepetésben része mert a kiírás helytálló, pontosan tudjuk mire számíthatunk.

Általában nem szoktam egyedül a maihoz hasonló túrákon részt venni. Akkor választom ha családdal tervezzük a teljesítést vagy ha valakit szeretnék megismertetni a teljesítménytúrázás világával, mert ezek a túrák könnyűek, nem tartogatnak komoly emelkedőket, nagyon nehezen leküzdhető szakaszokat. Nagy előnye az útvonalaknak, hogy több helyen van lehetőségünk a feladásra, kiszállásra. Ha részvétel esetén így döntötök akkor ne felejtsétek el értesíteni a rendezőket, nem árt ha tudják mi történt veletek.

A rajtban elintéztük a szokásos adminisztrációt és megkaptuk az itinert amely egy A4-es méretű lap volt. Az egyik oldalán Rakk Gyula szerkesztette térképet tartalmazta táv és szintadatokkal együtt. Ha Gyula készít egy térképet akkor biztosak lehetünk benne, hogy pontos és jól használható, mert térképész a szakmája. A lap másik oldalán az útvonalleírást és az igazolások gyűjtéséhez szükséges helyeket tartalmazta.

Eddig még nem említettem meg de a Sarokkő túrákon nincs hivatalos szintidő, csak az a lényeg, hogy délután négy órára beérjünk a célba. Ez a feltétel máris nagyon ideális mert egy teljesen kezdőnek nem nehezedik a vállára a hagyományos túrákon megszokott időre kell odaérnem az ellenőrzőpontra feltétel teljesítése. Azt tapasztaltam, hogy ilyenkor folyamatossá válik a jól haladunk, időben odaérünk kérdések felmerülése és sokszor nem sikerül igazán átélni a túrát. A lényegről elterelődik a figyelem a teljesítési kényszer miatt.

Az itiner átlapozása után elindultunk a piros sávon a Gyermekvasút sínjein átkelve a Hárs-hegy oldalában. Széles erdei sétaúton egy rövid emelkedőt követően értük el a pihenőt, ahonnan balra leereszkedtünk egy meredek köves ösvényen a Szépjuhászné úthoz. Szomszédom Miki már előző nap tüzetesen átnézte az útvonalat és ezt a részt nagyon megjegyezte mert a mai túránk végén itt kell felmásznunk. Azt hiszem ettől félt a legjobban.

Rövid főúti séta után a következő emelkedőn másztunk fel a Fekete-fej tetejére az 1872-ben telepített vas asztalkához, csúcsponthoz. Mire felértünk már kezdtünk kimelegedni, lassú tempónk ellenére valamelyest lihegni is.

A csúcsot követően leereszkedtünk a Feketefej utcához. A karám szélén megtaláltuk az első kódot. A következő szakaszon továbbra is a piros sáv jelzést követve kezdtük el meghódítani a Kecske-hátra vezető emelkedőt. Szeretem ezt a szakaszt mert a leküzdendő szintemelkedés hosszan finoman oszlik el. Igaz, hogy folyamatosan felfelé kell menni, de ez nem olyan fárasztó.

Megérkeztünk a legmagasabb pontra, a vaddisznók egyik kedvenc fürdőhelyéhez. A fákon mindenhol láthattuk a vörös nyomokat, mert a fürdést követően a fák törzsein vakaróznak a vadak. A vörös agyag miatt jellegzetesek a fák törzsei.

A vaddisznó wellness után kényelmes beszélgetős erdei utakon érkeztünk meg községünk szélére. Szemben velünk a Nagy-Szénást láthattuk.

Meredek utcán sétáltunk le a Kolozsvár-térre. Számunkra ez a hely jelentette volna a kiszállási lehetőséget, mert 100 méterre lakunk innen. Miki már kezdte érezni a talpát, lábai jelezték hogy ők is vele vannak. Eddig 10-15km-nél többet nem is igazán gyalogolt, lassan elértünk a maximális hatótávjához. Ettől függetlenül úgy döntött menjünk tovább. Még mindig megvolt a kezdeti lelkesedése.

Jelzést váltottunk és a Kossuth Lajos utcától már a zöld sáv turistaúton indultunk el felfelé a Községháza és a Temető érintésével. Már majdnem felértünk amikor egy rövid időre megálltunk a Kálváriánál.

Innen már kevésbé meredek utcákon értünk el a Fenyveskert Büfé előtti parkolóba ahol egyébként a csillesorokat is meg lehet nézni. Innen van egy ajánlott családi séta útvonalam is. Rövid erdei sétát követően a Zsíroshegyi Turistaház romja mellett az első személyzettel ellátott ellenőrzőponthoz értünk. Kaptunk egy kis nápolyit és pecsétet. A ponton szolgálatot teljesítő hölgy jelezte, hogy nagyon szépen haladunk. Mikinek ezek szívet melengető szavak voltak, mert azt hitte lassúak vagyunk.

Újabb jelzésváltás következett, a kék sávon indultunk tovább. Muflon itató után Nagykovácsi házai melletti séta következett. A Kerek-hegyhez érve rövid emelkedőn másztunk fel a tetejére. Most már lassabban kezdtünk el menni, többször megálltunk lábbelit és zoknit igazítani, pihenni. Nagyon szép őszi erdőben sétáltunk.

A reggeli hatalmas ködnek nyoma sem volt már, a nap is kellemesen melegített minket.

A következő említésre méltó hely a Remete-szurdok teteje volt ahonnan mindig látványos a panoráma. Ezen a helyen mi is letáboroztunk egy sziklacsoport tetejére. Ettünk, ittunk, pihentünk, erőt gyűjtöttünk a további szakaszokra. Miki élvezte a kilátást, jó helyen és jó időben tartottunk pihenőt. Teljesen feltöltődött, visszanyerte már már eltűnő lelkesedését.

Pihenőt követően technikás meredek szakaszon ereszkedtünk le a szurdok aljára az Ördög-árok patakhoz. Nagyon sokan kihasználták a mai jó időt, a szurdok kedvelt sétaútja is tele volt kirándulókkal.

Út közben megálltam lefényképezni Dr. Pápa Miklós emléktábláját.

A Wikipédián találtam róla valamennyi információt. Ezek szerint már ifjúkorában elkezdett érdeklődni a természetjárás és az ahhoz kapcsolódó területek (természetvédelem, műemlékvédelem, néprajz, helytörténet) iránt. 1925-ben jelent meg első cikke az Ifjusági Testnevelés című lapban. Több száz cikket publikált folyóiratokban és napilapokban. Rendszeres szerzője volt a turista szaklapoknak, a Magyar Turista Életnek, a Természetjárásnak, a Turistának és a Turista Magazinnak. Tíz éven át szerkesztette a Meteor évkönyveket és szerzője volt a Budai-hegyek útikalauz több kiadásának, melyek közül az 1982-es kiadásúnak halála miatt már csak társszerzője lehetett.

Hirdette az erdészekvadászok és turisták közti barátságot, szorgalmazta a tudományos szervezetek és a természetjáró szervezetek közötti együttműködést. Megalapozta az alföldi természetjárást, az ottani turistautak kialakítását. Harcosan kiállt a Budapest melletti Remete-szurdok védelméért. Emlékére egykori egyesülete a KPVDSZ Vörös Meteor Természetbarát Egyesület a szurdok sziklafalán helyezett el egy emléktáblát. A szurdokon átvezető utat róla nevezték el Dr. Pápa Miklós útnak, mely egyben az Országos Kéktúra egyik szakasza.

Kiérve a szurdokból a következő EP-n ismét kaptunk nápolyit és egy pecsétet.

A kék pötty jelzésen átsétáltunk a Szent-kúthoz majd hosszú utcai sétát követően a Nagy-rétre értünk. A réten is nagyon sokan voltak, ez a hely is nagyon kedvelt célja a sétára vágyóknak. A forgalmas Nagykovácsi úton átkelve egy nagyobb csomópontban Miki jelezte, hogy pihenjünk egy kicsit. Persze, nem sietünk sehova sem. Közben több túratársunk is megelőzött minket. Ebben a kereszteződésben újra találkoztam Tarnai Dáviddal, kölcsönösen készítettünk egy szelfit. Szeretek élőben is összefutni a túrák során privát Teljesítménytúráim Facebook csoportom tagjaival.

A második szendvicsezős pihenőt követően a piros kereszten kezdtünk el a visszamászni Miki rettegett emelkedőjéhez. Időnként megálltunk és lenéztünk a jobb oldalunkon húzódó szurdokba. Szerintem ősszel a leglátványosabb.

Végül megérkeztünk a piros sávhoz. Mikinek jeleztem, hogy most egy menetben megállás nélkül fogunk felmenni. Nem fogok sietni, lassan megyek próbálja tartani a tempót mert a cél, hogy ne kelljen megállni az emelkedőn.

Sikerült nagyon szépen visszamászni a reggel már érintett Hárs-hegyi körút pihenőjébe.

Most már csak egy könnyű séta várt ránk lefelé és ezen a szakaszon visszaelőztünk mindenkit akik az előző pihenésünk során elhaladtak mellettünk. Mikinek újabb visszaigazolás volt, hogy mégsem lehet annyira lassú. Persze értem én, hogy teljesen kezdőként kellett valamilyen referencia amihez hasonlítani tudja magát. Szerintem ezek megerősítették benne a túra végére kialakult sikerélményét.

Az utolsó métereken kertészet, vasúti átkelő és a Cél következtek. Kaptunk egy kisméretű emléklapot és egy kitűzőt. Megörökítettem a célban tevékenykedőket.

A célban volt ennivaló is a megfáradt vándoroknak.

Hazafelé megkérdeztem Mikit. Megyünk megint vagy többet sosem? Igen persze, mert féltem ettől az utolsó emelkedőtől, de ahogy mentünk úgy már nem volt veszélyes.

Azt hiszem annak ellenére tetszett neki, hogy elfáradt. Érezte a talpát, a combját és a csípőjét is. A mai nappal 24km-re emeltünk az eddigi leghosszabb szervezett túratávját.

Összefoglalás:

A Sarokkő Egyesület által szervezett túrák pontosan ilyen kalandokhoz ideálisak. A közel 700 méternyi szintemelkedés szépen eloszlott és mint látjátok egy teljesen kezdő is teljesíteni tudta, pedig végig benne volt, hogy ha kikészül tutira feladja. A mai túra nem rólam szólt minden szempontból igazodtam egy teljesen kezdőhöz, mert vele szerettem volna megismertetni a világunkat oly módon, hogy ne menjen el a kedve tőle. Sajnos sokszor látom azt is, hogy egy tapasztaltabb túrázó próbálja siettetni a haladást mert számára frusztráló, hogy mindenki megelőzi a csoportot és saját magához képest túl lassan haladnak. Egy ilyen élmény után teljesen meg tudom érteni ha többet nem lesz kedve a végig rohantunk élményhez. Időnként a saját családomnak is figyelmeztetnie kell menet közben engem is, hogy most nem a szokásos túrámon vagyok.

A mai túra útvonala is nagyon kedvelt, sokan járnak erre. A jelzések egyértelműek és nagyon jó állapotúak. Eltévedésre kicsi az esély. Sikerült néhány látnivalót is felfűzni, volt benne érdekesség is.

Ha kerestek egy ismerkedős, kellemes családi sétálós teljesítménytúrát akkor a Sarokkő Egyesület programjában eséllyel találtok ilyet. Néhány túrájuk után érdemes izgalmasabb útvonalakat is megnézni. Nagy kedvencem lett a Budai Csík túrasorozat és a Hétköznapi Barangolások.

Ui.: Ha tetszik a beszámoló kérlek tedd meg, hogy minősíted, mert ebből látom, hogy mennyire sikeres egy beszámolóm. Köszönöm.

Dikran

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük