2021-05-15

Andezit 30 teljesítménytúra – Cserhát káprázatos panorámái

Táv: 29,78km

Szintemelkedés: 855m

Valahogy ez a túra mindig kimaradt a terveimből, valószínűleg azért mert a 30km alatti teljesítménytúrák nem igazán hoznak lázba. Ennek ellenére 2020-ban eldöntöttük, hogy a feleségemmel közösen, részemről teljesen lelassulva, kirándulós tempóban végigjárjuk, mert ő már volt 15 éve és kellemes emlékeket idézett fel benne. Be is neveztünk, elutaltam a nevezési díjat is. Sajnos a pandémia miatt ez már elmaradt és a levegőben maradt a terv.

A koronavírus most is velünk van, drasztikusan átalakította mindennapi életünket, lassan megpróbálunk együtt élni vele. Teljesítménytúrákat továbbra sem lehet szervezni, csak egyéni túrának álcázva, kissé megkerülve a hivatalos “javaslatot”. Nem sok esélyt adtam arra, hogy az idei évben minden rendben lesz és tavaszra visszakapjuk megszokott életünket. Szerencsére alternatív lehetőségként egy hónapon keresztül nyitott volt a teljesítés lehetősége. Bármikor lehetett menni, az ellenőrzőpontokon most ugyan nem lesz senki sem, de a kihelyezett táblácskákról fel kell írni a kódokat, majd az igazolólapot beküldve lehet érvényesíteni a teljesítést. Tetszett, hogy ez a megoldás hasonlít a pontokon pecsételős igazolásokhoz nem az instant túrák esetén már megszokott QR kódos vagy GeoGos igazolásokat követi.

A nem csak egy napon teljesíthető megoldás nagyon szimpatikus és legfőképpen kellően biztonságos megoldás a résztvevőkre nézve is. Az sem mellékes, hogy az egymás követő hullámok mellett, amitől lassan mindenki tengeribeteg lesz, az érintett települések lakói sem akarnak a pokolba kívánni minket az adott esetben több száz, sőt akár ezer fős vándorsereg miatt. Jeleztük e-mailben, hogy szeretnénk részt venni. Postán megkaptuk az igazolófüzetet és a kiegészítő igazolólapot.

Az Andezit túrákat a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület rendezi, melynek oldaláról le tudtok tölteni gpx tracket. Ismerős a csapat nekem is, mert a Bakancsok a Duna irányába (BaDi) teljesítménytúra is hozzájuk köthető. Részt vettem a 75km-es távon, nem egy könnyű útvonal, de a Börzsöny nekem is nagy szerelmem.

A megkapott igazolófüzet rendkívül igényes, a fedlapon a fényképek között fekete kökörcsinek is sorakoztak, bíztam benne, hogy mi is láthatunk hasonlót élőben. A füzet egy részletes útvonalleírást, nagyon korrekt táv és szintadatokat is tartalmazott és a közepén egy színes nagyon jól használható turistatérképet is.

Terveink szerint a teljes rendelkezésre álló menetidőt szerettük volna kihasználni, bár most, hogy egyéni teljesítés keretein belül lehetett teljesíteni ez sem lebegett a fejük felett Damoklész kardjaként. A kódokat kellett összegyűjteni, nem volt kötött a “mikor jártam ott” sem mint egy túrán az EP (ellenőrzőpont) nyitvatartási ideje. Ennek ellenére megpróbáltunk a 8 órás szintidőn belül maradni.

Ismét egy geológiailag bonyolult területről van szó, most is szükségem volt Rezső a geológus sün segítségére, az előzetes bevezetőm komolyabb pontosítására.

A Cserhát az Északi-középhegységünk egyik tagja. Északról az Ipoly völgye, keletről a Tarján-patak és a Zagyva, délen az Alföld, nyugaton pedig a Nógrádi-medence és a Börzsöny határolja. A két szomszédos hegységtől, a Börzsönytől és a Mátrától eltérően vulkanikus kőzetek és a földtörténeti újkorban lerakódott üledékes kőzetek fele-fele arányban találhatóak. A Cserhát földtörténeti fejlődése hosszú és változatos utat járt be.

A vulkáni tevékenységet megelőzően kb. 18,5-17,5 millió évvel ezelőtt alakultak ki Salgótarján környékének barnakőszén-telepei, ezért lett jelentős az itteni bányászat. Tavaly a Kohász Kéken és a Bazalt 100-on keresztül kasul körbejártam a vidéket.

A terület legidősebb kőzetei a mai Naszályt és a Csővár-Romhányi rögvidéket felépítő karsztos mészkövek és dolomitok, melyek a triász időszakban rakódtak le. A Csővári-rög világviszonylatban is különleges, mivel tartalmazza a triász-jura határt, így nemzetközi szinten is hozzájárult a határesemények megértéséhez. A mészkő szó egyébként is mindig melegséggel önt el, a barlangász énem miatt. Elkértem Németh Krisztián egyik fényképét a Naszályról és a csúcsról látható panorámáról.

A triász időszakot követően valamikor a kréta időszakban a tenger visszahúzódott, a felszín a Budai-hegységhez hasonlóan fokozatosan lepusztult. Az eocéntől a miocén korig időről időre megjelent a tenger, újabb vastag üledékrétegek rakódtak le. A Cserhát nagy részére, főleg a nyugati területekre ezek az üledékes kőzetek jellemzőek. Például Hárshegyi Homokkő, kavics és homok vagy agyagmárga és slír (finom szemű összecementált kőzetliszt).

A vulkanizmus a miocén korban (kb. 15-13 millió évvel ezelőtt) kezdődött el nagyjából a Börzsönnyel párhuzamosan, valószínűleg kisebb mértékben (mértéke pontosan nem meghatározható mert a Cserhát sokkal jobban lepusztult). A tengerelöntések lassan megszűntek, hegyközi medencék alakultak ki sűrű folyóhálózattal. A szubtrópusi klíma gazdag élővilágot eredményezett.

A terület vulkánjai kezdetben riolitos, majd andezites magmát produkáltak. A tufaszórás mindvégig túlsúlyban volt a lávaömlésekhez képest. A túra során a béri kőtárban tufa kőzeteket is meg tudunk nézni.

Egyes helyeken a magma nem tört a felszínre, hanem az üledékes kőzetek rétegeit felpúpozva lakkolitokat (kőlencséket) hozott létre. A következő földtörténeti korban a terület kiemelkedett és a lepusztuló fedőüledékek alól több helyen kipreparálódtak az állékonyabb lakkolitok. Ezek közül a legnagyobb és legjelentősebb a Karancs, amit gyakran tévesen a Medvessel egy egységnek tekintenek, pedig az jóval később, a pliocénben kiömlött bazaltból áll. Elhelyezek egy fényképet a somoskői bazalt oszlopokról, szerintem sokan jártak már itt.

A leggyakoribb szubvulkáni testek az andezites kőzettelérek, a Középső-Cserhát hegygerinceinek többsége ilyen kőzettelér. Ezt a középső területet látogattuk meg az Andezit teljesítménytúra keretein belül.

Nem kapcsolódik a Cserhát geológiájához, de megemlítem, hogy napjainkban felkereshetjük az egyik legérdekesebb geológiai látnivalót a méltán világhírű Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen, az „ősvilági Pompei”-ben. A világ legnagyobb ismert, kövesedett pinus-féléjét a Borókás-patak oldalában találták meg. A fatörzs 8 méter körkerületű és közel 100 m hosszúságú. A konzerválást jelentő megkövesedését a vulkáni rétegekből kioldódó, a fa anyagát átitató kovasav okozta. Hányatott sorsát jól példázza, hogy a XIX. század elején még kőhídként funkcionált és a patak két oldalát kötötte össze. Kubinyi Ferenc tudományos vizsgálatainak köszönhetően maradt fent több információ, mert az egykori óriásfenyő törzsének már csak 3 nagyobb töredékét láthatjuk eredeti helyzetében, nagy részét széthordták. Vastagabb törzsrészeit a pince boltozata, míg a lombkoronához tartozó vékonyabb részét a nagycsarnok épülete őrzi.

Az őslénytani bemutatóhelyen megnézhetjük a 20-18,7 millió éves – vagyis a Cserhát kialakulása előtti korszak – megkövült ősorrszarvú, őz és szarvas félék, különböző ragadozók és madarak lábnyomait és a Bükkábrányból származó 7,5 millió éves mocsári ciprust is.

Az egyik szombati napon a lányunk nagyis napot tartott, mi pedig elindultunk a Galgagutára. A templom mellett parkoltunk le, nem kellett messzebb helyet keresni amely teljesen normális a később érkezőknek egy hagyományos egy napos teljesítménytúra esetén.

Az első kódot felírtuk és elindultunk a zöld kereszt jelzésen a temető és az első bemelegítő emelkedő felé. A Kopasz-hegyről átsétáltunk a Mityuri-hegyre ahol éppen virágzott egy nagyobb gyümölcsös.

A Salovácka-dolinán ereszkedtünk le a műútig. Megállapítottuk, hogy ma tényleg csodálatos napsütéses időben lesz részünk.

Vanyarcon átsétáltunk és a Mária-útra áttérve felmásztunk a szántóföldek között a Kis-Újság hegy oldalába.

Hosszú-hosszú szántóföldek közötti séta várt ránk, de innen látszott a Mátra és a Karancs-Medves is.

Az erdőt elérve a Nagy-hegy oldalában a fák között már felsejlettek a mohás andezit tömbök, közeledtünk a mai túránk egyik legérdekesebb részéhez.

A kőtárnál megtaláltuk a második kódot. Érdemes a geológiai ismertető táblákat is elolvasni, többet fogunk tudni a kihelyezett kőzetekről.

Egy rövid mászás után a Holczer-bányában megnéztük a 15 millió éves andezitömlés oszlopait.

Feleségem mondta, hogy jelentősen letöredeztek az andezit ömlés végei, nagyon régen volt itt, de sokkal hosszabb folyásokra emlékszik. Készítettünk egy csomó fényképet és felmásztuk az ömlés tetejére a kilátóponthoz, ahol szívet melengető látvány fogadott, mert tele volt a csúcs az éppen virágzó fekete kökörcsinnel (természetvédelmi értéke 10.000Ft).

A panoráma az andezitkúpról káprázatos, ezt nem adja vissza egy fénykép sem, élőben kell megnézni. Innen látszódott a Szanda-vár, a Sas-bérc kilátója és a Cserhát keleti területei is.

Nem volt senki sem a kilátóponton, itt tartottuk meg első hosszabb pihenőnket. Nehezen de rávettük magunkat a továbbindulásra. A zöld sávon leereszkedtünk a hegyről és a zöld kereszten sétáltunk tovább az Ordas-patak mellett, a szántóföldek szélén. Időnként hátrafordultunk, megérte visszatekingetni is. Ma kifejezetten élveztem ezt a kellemes sétáló tempót.

Ordaspusztához érve kis híjján elhagytuk a következő kódot, mert az első háznál számítottunk rá, ennek ellenére a híd előtt az egyik oszlopon véletlenül vette észre a feleségem. Persze elsőnek talán el kellett volna olvasni a kiírást, mert sikerült egy másik kódot el is kerülnünk.

Ordaspusztán a harangláb már elég szomorú állapotban van, harang sincs benne, az állapota sem túl rózsás.

A temető, tanyák és nyaralók után elkezdtünk felmászni a Peres-hegyre. Megláttuk egy kis csúcson a következő felkeresendő helyet, Szanda-várát.

A mai túra legkomolyabb emelkedőjén felmásztunk a várhoz ahova a ezen a hétvégén nagyon sokan feljöttek. Szó szerint tele volt a vár.

Csodálatos panoráma fogadott itt is, ez volt a túra második látnivalója, messze északra lehetett ellátni. Mi is kiélveztük a kilátást. Van egy privát Facebook csoportom is és amikor ott megírtam, hogy merre jártunk egyik csoporttagom megosztotta, hogy pont aznap és pont akkor voltak ők is az Andezit teljesítménytúra rövidebbik 15 kilométeres távján. Nem sokon múlt, hogy összefussunk.

Végül elindultunk és a kódot is megtaláltuk az egyik jelzésekkel és más mozgalmak tábláival telerakosgatott fán.

A vár után még letértünk egy másik andezit ömléshez, kicsit elhanyagolt a terület, a lépcsősor is eléggé foghíjas, de a korlát mellől megnéztük ezt is.

Leereszkedtünk a Mária forráshoz, rögtön frissítettük is magunkat.

Hamarosan beértünk Szandaváraljára, ahol sikerült simán elsétálni a már említett kód mellett.

A települést egy rövid aszfaltos szakaszon hagytuk el, majd balra befordultunk, átkeltünk a patakon és nekivágtunk az utolsó emelkedőnek.

Hosszú enyhén emelkedő horhos szerű út vezetett fel a gerincre, melyen átbukva elkezdtünk leereszkedni Becske felé.

Sajnos Becske előtt az utolsó egy kilométer tele volt szeméttel, műanyag palackokkal, építési törmelékkel. Jelentősen rombolta a jobb oldalunkon futó patakos völgy élvezeti értékét. Kár érte.

A fákat elhagyva felülről közelítettük meg a Megvilágosodás-Sztúpát.

sztúpa (szanszkrit stūpa, halom) a buddhista építészet egyik legrégebbi buddhista vallási építménye. Kezdetben egyszerű földhalom volt, amelybe Buddha ereklyéit temették. A legenda szerint Buddha halála után a testét elhamvasztották és a hamvait nyolc sztúpába osztották szét.

Az i.e. III. században élt Asóka az indiai Maurja-dinasztia harmadik császára akit hírhedten kegyetlen diktátorként ismertek, de a kalingai háború véres mészárlásai után, amikor rádöbbent győzelmének iszonyatos következményeire, jelleme gyökeresen megváltozott, lemondott hódító háborúiról és a buddhizmus lelkes követője lett. (fénykép forrása Wikipédia)

Szerzeteseket küldött a környező országokba a buddhizmus terjesztésére. Hirdette, hogy az egyetlen elérésre érdemes győzelem, önmagunk legyőzése. Uralkodása hátralevő részét a nép erkölcsi felemelésére fordította, tisztviselőket jelölt ki, hogy népét szerénységre, könyörületre, részvétre és mértékletességre oktassák. Felhagyott a vadászattal és vegetáriánus lett, kórházakat alapított és korát messze megelőzve menedékhelyeket létesített állatoknak. Utakat építtetett és fejlesztette az öntözéses gazdálkodást a mezőgazdaságban. Erkölcsi és etikai tanításait számos, ma is meglévő kőbe vésett felirat hirdeti. India történelmében gyakran úgy emlegetik, mint Szamrát Csakravatin Asóka, azaz Asóka, a Császárok Császára.

India-szerte emlékműveket állíttatott Buddha életeseményeinek helyszínein az erőszakmentesség (ahimsza), a tolerancia és a szeretet elvét hirdetve. Buddha hamvait őrző sztúpákat felnyittatta és a hamvakat szétosztotta az általa épített több ezer sztúpában. A buddhizmus terjedésével más ázsiai országok is átvették a sztúpát, de közben funkciója és kinézete megváltozott, ennek eredménye a ma is ismert pagoda. (fénykép forrása Wikipédia)

Egy sztúpa alapvetően az alábbi öt építőelemből áll. Egy négyszögletes alapból, melyen egy félgömb alakú boltozatot és egy kúp alakú csúcsot láthatunk. Fontos elem még a korong és a sarló. Mindegyik elemnek gazdag szimbolikája van és megfelel az öt őselem (levegő, föld, víz, tűz, űr) valamelyikének.

Hazánkban összesen hét sztúpa épült. Három szabadon látogatható, melyek közül az egyik Zalaszántón – ez a legnagyobb -, a másik kettő a Nógrád megyei Taron és Becskén található. A további négy bejelentkezéssel látogatható közül kettő Budapesten, egy Budakeszin, egy pedig Úszón.

Elkértem a Szanda-várnál említett csoporttagom, Faragó-Krajcsi Tímea fényképét, hogy a beszámolómban elhelyezhessem. A képen lánya, Faragó Csenge Szirka látható vidáman, mosolygósan. Egyébként Csenge rendszeresen túrázó komoly díjakkal rendelkező kisasszony akinek 20km gyaloglás meg se kottyan.

A sztúpa fotózása után mi is lesétáltunk a kék kereszt jelzésen az egy kilométerre található Mader Cukrászda mellett elhelyezett célkódhoz.

Sikeres volt a mai napunk nagyon jól tettük, hogy eljöttünk. Végül a menetidőnk is 8 óra alatt maradt, hivatalosan is belefértünk volna a szintidőbe.

Egyetlen hátránya ennek a 30 kilométeres távnak hogy innen még valahogy vissza kell jutnunk a rajtba ha autóval érkeztünk. Sajnos ez a község nem kifejezetten tömegközlekedés barát, hétvégén csak néhány járat közlekedik Galgaguta felé. Nincs mit tenni vagy stoppolunk vagy átsétálunk a szinte autómentes műúton.

Sétáltunk, még 8 kilométert.

Összefoglalás:

A Cserhát egy nagyon barátságos vidék, itt nem kell készülnünk hosszú emelkedőkre, fárasztó mászásokra. Ez az útvonal a központi térséget látogatja meg, különlegesek az andezitömlések és a tellérek. Nagyon sok helyről csodálatos panorámában lehet részünk, szép napos, a maihoz hasonló időben nagyon messzire ellátunk.

Az Andezit túrát minden évben valószínűleg nem fogom teljesíteni, néhány évenként viszont biztosan visszatérek emlékfrissítési céllal. Főleg akkor, ha a maihoz hasonló időjárás várható, mert szakadó esőben a szántóföldek között gyalogolni nem jelent akkora izgalmat.

A túra nevezési díja is jelképes, melyben egy apró, az íves andezitömlést mintázó fém jelvény is benne van. Már a jelvény miatt is ajánlom a teljesítését, mert jutalmul szép darabbal egészíthetjük ki a gyűjteményünket.

Dikran

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük