by 
Táv: 22,5km
Szintemelkedés: 420m
Tamás Mónika Youtube videócsatornáját is ajánlom, ők is voltak a Szédelgőn, innen közvetlenül is elérhetitek a videóját.
Tavaly az utolsó Hétköznapi Barangolások túrámon már megígértem, hogy elmegyek a számomra még hiányzó két túrára is. Az elrendelt és közben folyamatosan hosszabbított veszélyhelyzet miatt erre nyár elejéig az ötmillió beoltottig kellett várnom. Lajos Dóri már alig várta, hogy szervezhessen valamit, ahogy megjelent a rendelet, hogy 500 főig lehet szabadtéri rendezvényeket tartani máris begyújtotta a rakétákat.
Dóritól kaptam egy privát messenger üzenetet is, melyben arról informált, hogy ugye tudom hogy megrendezik a Szédelgőt. Szerintem tetszettek neki a beszámolóim is, mert most is nagyon készségesen segített és válaszolt a kérdéseimre.
Elsőnek arra voltam kíváncsi kinek a kedvenc területe a Tétényi-fennsík? Válaszként megírta, hogy az ő kedvence ez a terület főleg a diósdi kis pihenőpados rész. Bálintnak megmutatta a terveit majd a Mester bejárta és véglegesítette az útvonalat, belevette a diósdi Kőbányát előtte a Kaptárkővel.
A túrasorozat egyik fő célja a hétköznapi TT rendezésen kívül, hogy olyan budapesti vagy Budapest közeli területeket is megmutasson, melyeket a rendezett teljesítménytúrák nem vagy nagyon ritkán érintenek. Ezeket az útvonalakat általában csak a közelben lakók ismerik. Én is nagyon sokat járom a budai oldal erdőségeit, ennek ellenére elmondhatom, hogy számtalan olyan helyet érintettem ahol még sosem jártam.
A rövid meghirdetési idő ellenére is sikeres volt a rendezés mert sokkal több résztvevő volt a két távon mint amire előzetesen számítottak. A túra során külön ügyeltek a csomagolt élelmiszerekre is és nem volt tumultus egyik személyzetes EP-n (ellenőrzőpont) sem. Ez is piros pontot érdemel, mert gondoltak azokra is akik az átlagostól jobban félnek.
Délelőtt még dolgoztam, délután egy körül tudtam elindulni a rajthoz Kamaraerdőre. A játszótéren meg is találtam a kerek asztalt, Dóri és Bálint irodája megint hibátlan volt. Kitöltöttem a szokásos adminisztrációs lapot, megkaptam a részletes útvonalleírást füzet hajtással. Térképvázlat, ismertető, táv és szintadatok mellett az utolsó oldalon az igazolásoknak fenntartott hely is a már megszokott formában került kialakításra. Most nem volt szintidő, a lényeg csak annyi volt, hogy este hétig lehetett rajtolni és éjfélig kellett beérni.
Indulás előtt készítettem egy újabb fotót a szervezőkről, most már maszk nélkül.
Az első szakasz még a parkon vezetett át, van itt egy kis tavacska is. Kellemes pihenőhely a környékbelieknek.
A pihenőpark után követtem a papír útvonaljelző szalagokat, emelkedő utcákon, egyre magasabbra. A Kékes majd a Fecske utcák után megérkeztem a Tétényi-fennsík szélére, az első igazolókódhoz.
A Tétényi-fennsík Budapest déli részén helyezkedik el. Hazánk legkiterjedtebb fennsíkja még a sokkal jobban ismert Bükk-fennsíknál is nagyobb. A fennsík megközelítőleg 100 méter magas meredek oldalfallal emelkedik a Budaörsi-medence fölé. Keleti oldalát a Duna határolja. A folyóhoz enyhe lejtéssel ér le. Azt szerintem kevesen tudják, hogy van egy völgye is Törökbálint közelében. Ez az Égett-völgy amely 40 méter körüli mélységével és közel 200 méter hosszával különleges a majdnem teljesen sík területen.
A fennsík nagy része homokos-kavicsos, ennek látványos megjelenését a túra során az Anna-hegyen láthatjuk.
Az említett rétegeket vastag mészkő réteg fedi amely jelen esetben alig karsztosodott ezért nem találhatunk természetes barlangokat. A diósdi kőbányában ezt a mészkövet bányászták. A bányászat eredményeként hatalmas mesterséges üregek maradtak vissza.
A túrán ha valaki tudatosan kereste és bátrabb is az átlagosnál, akkor felkereshette a szabadon látogatható Diósdi Római-barlangot, melynek bejáratához a kőfejtő délnyugati oldalán a sziklafal tetején egy kis párkányra kellett felmászni. Óvatosan másszatok ki mert a bejárata nehezen megközelíthető, könnyen le lehet esni a bejárati párkányról. A barlang vízszintes kiterjedésű, képződményei nincsenek. A hossza nagyjából 15 méter, guggolva tudtok előrehaladni az alacsony 130 centiméteres belmagasság miatt. Sajnos a falai feketék a koromtól. Megtekintése barlangjáró alapfelszereléssel (világítás meg valami sisak a fej védelmére) és könnyű mászással megoldható. A közelben helyezkedik el a Kaptárkői-barlang és a Kaptárkői 2. számú forrásbarlang is ám ezeket a barlangokat csak hivatalos engedély birtokában kereshetjük fel. Ilyen engedélyt barlangi túra vagy kutatásvezetők kaphatnak.
Érdekesség még, hogy a balatoni út mellett a kb. 16 millió éves igen kemény miocén korú mészkövön sétálunk melyben számtalan ősmaradvány található. Szerencsésebbek akár tenyérnyi méretű fésűskagyló-fajokat, különféle algákat találhatnak.
Geológia szempontból talán a legérdekesebb kőzet a bentonit. Ez az agyag egyik fajtája melynek különleges tulajdonsága, hogy a saját térfogatánál 15-20x nagyobb mennyiségű vizet képes megkötni. Leggyakrabban vulkáni hamu vízzel alkotott elegye. A nátrium-bentonitot elsősorban olajkutak fúrásánál úgynevezett fúróiszapként alkalmazzák. Segítségével a kifúrt törmeléket hozzák a felszínre, egyúttal megoldja a fúrófej hűtését és kenését is csökkentve a kopást. Térfogatnövekedése miatt az atomreaktorokban használt de már kiégett radioaktív fűtőanyagok tárolásánál is alkalmazzák a radioaktív vízszivárgás megakadályozására. Hasonló módon használják szeméttelepek felső takaró szigetelésére, valamint a szennyezett talaj alá terítve mert megakadályozza a káros anyagok talajvízbe szivárgását.
Visszatérve a szokásos geológiai ismertetőm után a mai túrára, a sorompó után kissé jobbra tartottam és a kerítés mellett egy kellemes séta következett. Időnként megálltam nézelődni, fényképezni. Szemben velem láttam az Anna-hegyi Adótornyot. Oda tartottam.
Innen nagyon jól látszódtak a battai finomító tornyai, kéményei és az egyik kedvenc adótornyom az 1933-ban épült Lakihegyi-adótorony amely hazánk legmagasabb építménye.
A tornyot a MÁVAG szerelői Massányi Károly vezetésével építették fel. Magassága 314 méter, 280 tonna acél alkotja, Blaw-Knox-rendszerű formája elnyújtott oktaéder. Az antenna műszakilag legérdekesebb része a talpcsukló. A vasszerkezet teljes tömegét két, egymással szembe fordított, különleges szilárdságú porcelán csonka kúp és az ezekre ágyazott acél félgömbök tartják. A mindössze 9 cm vastag, üreges kerámiadarabok a súlyterhelés felvétele mellett a szükséges villamos szigetelést is biztosítják. A háborús pusztítás sajnos nem kímélte meg ezt a tornyot sem. A visszavonuló német csapatoknak a közeledő front miatt 1944 végén sikerült ledönteniük. Ehhez a nyolc feszítő-tartó acélsodronyból hatot! robbantással kellett szétvágniuk. Ennek hatására a torony megdőlt, megrogyott és összeomlott. Szerencsére a háborút követően 1946-ban újra felépítették. (fénykép forrása Wikipédia)
A házakat elérve az utcákon jobbra-balra fordulgatva egyszer csak szemben velem itt is van az Annahegyi-adótorony. Sajnos már nem lehet felmenni rá, mert életveszélyesnek minősítették. A második kódot a zöld háromszög jelzés elején találtam meg. Következett egy meredekebb lejtős szakasz a sportpályákig.
Törökbálintra megérkezve az iskola felett a Kálváriánál volt a következő kód.
Innen már volt egy kis panoráma Budaörs felé, kárpótolt a lezárt kilátó miatt.
Visszatérve a főútra a piros kereszt jelzésen indultam tovább és a mini Várba is bementem.
Folytattam mai sétámat a lassan emelkedő utcán majd az erdőben egy horhosban. Egyre jobban hallatszott az M0-M7-es autópálya csomópont zaja, megérkeztem egy zsalukövekből épített kerítéshez. Balra fordulva követtem a következő éles balos fordulóig. Ezen a részen még sosem jártam. Az utolsó kisebb emelkedő a József-hegyre vezetett fel, érdekes volt az út mert kavicsos-sóderes terepen gyalogoltam, erről tettem említést a geológia bevezetőben. A pihenőben egy ultrákat is kedvelő túratárs, Vizer Dani fogadott a Nemzeti Bajnokságos pólójában. Én pedig megállapítottam, hogy ismét fodrászhoz kell mennem.
Jellemző a szervezőkre és a segítőkre, hogy a többség a hosszú távú teljesítménytúrákat is kedveli. Szerintem ezeken a rendezvényeken ismerték meg egymást és szívesen segítenek Dórinak és Bálintnak a túrasorozat lebonyolításában.
Elköszöntem Danitól és elindultam a széles és nagyon kellemes sétaúton Anna-hegy felé. Az adótorony másik oldalához értem, újabb kód várt rám és innen ideálisabb szögből lehetett lefényképezni a tornyot is.
Ismét lakott területek következtek és az autópálya felett átvezető hídon megálltam egy kicsit nézelődni, nem kis riadalmat okozva az autósokban. Fordított esetben én is óvatosan közelítem meg ezeket a hidakat, nem hiányzik egy csekk.
Vicces egyébként, hogy mennyire jól be lehet látni az autókba, simán lefényképezhető ha valaki nem használja a biztonsági övet vagy kézben tartott mobiltelefont használ. Gondolom ezzel a rendőrök is tisztában vannak, csak mi autósok nem igazán szoktunk átsétálni gyalog ezeken a hidakon.
Diósdon egy rövid utcai szakasz után letértem a papír szalagok mentén egy völgybe ahol egy kaptárkőnél megálltam.
Az útvonal leírásban részletesen olvashatunk ezekről az emberi kéz alkotta szabályos fülkeszerű kis mélyedésekről. Arra nincs magyarázat, hogy milyen célt szolgáltak, mindenesetre védettek és a Bükkalja mellett a Tétényi-fennsíkon is találunk belőlük néhányat.
Rövid, pár tíz méteres emelkedő tetején beléptem a bányaudvarba. Impozáns látvány fogadott.
Szépen rendben van az egész terület megerősítették a belső járatokat vasbeton és acél gerendákkal.
Itt volt az első hely ahol ittam egy jót és az Alsó-bánya felé indultam tovább. Sajnos itt elég sok letépett útjelző szalagot találtam és szedtem össze, valakit nagyon zavarhattak.
Egy kis ösvényen, morzsalékos úton másztam fel Dió Döme pihenőbe, innen is remek kilátásban volt részem.
Kis ösvényeken értem el a következő kódot, majd a pincesor következett. A Vanek-pincét megörökítettem, szépen rendben tartják.
Időnként volt kilátás is, de megint egy lakott területen átvezető szakasz következett, a Szabadság út előtt egy nagyon szép állapotban lévő sváb pince fogadott. Leopold és Helena Tistler pincéje 1881-ben épült.
Az M0-ás után hamarosan elhagytam a lakóházakat és újra a Tétényi-fennsíkra értem. Ameddig a szem ellátott árvalányhaj lengedezett a szélben. A teljes panoráma is csodálatos volt innen. Megint úgy tudtam élvezkedni, hogy egy teremtett lelket sem láttam.
A kódot (ÁRVALÁNYHAJ) a beton gúlánál találtam meg.
Továbbra is a fennsíkon gyalogoltam tovább a rendőrségi lőtér felé ahonnan időnként sortűz hangjai hallatszottak ki. Kerítéssel és táblákkal is figyelmeztették az erre haladókat, nem ajánlatos túl kíváncsinak lenni.
A Mechanikai Művek kéménye egyre nagyobb lett. Ezt a telephelyet jól ismerem mert sok olyan cég van itt melyekhez rendszeresen járok. A főporta előtt egyenesen kereszteztem a forgalmas bevezető utat és a hűtőházi ablakokat gyártó cég telephelye után ismét visszatértem a nyugodtabb fennsíkra, a hatszögletű TVT táblák után.
Nyugisan, a vadvirágokat fényképezgetve, nézegetve sétáltam. Élveztem, hogy ma nem kell sietnem sehova sem.
A főút közelében a leány piacot is érintette az útvonal, itt azért voltak csúnyaságok szétdobálva. Az úttesten átkelve egy fiatalos bokros területen átvezető keskeny ösvény következett.
Lassan balra fordultam és egy kisebb dombon átmászva itt is van a következő kód.
Kanyargós, odafigyelős ösvény után következett egy széles szekérút melyet keresztezve újra fák közé értem. Egy utolsó rövid lejtő és a Nagy-rét fedett pihenőhelyén fogadott a második olyan ellenőrzőpont ahol személyzet is tartózkodott.
Kaptam egy pecsétet, elköszöntem és szédelegtem is tovább a rajt felé. Találkoztam Bálinttal aki két kanna vizet cipelt fel a ponthoz. Kicsit mintha megnyúltak volna a karjai.
Megígértem Dórinak, hogy viszek nekik két hideg kólát ezért bementem a boltba. Az utolsó pár száz méter után visszaértem, teljesítettem a Szédelgőt is. Hevér Gábor és Tarnai Máté is itt volt, ismerős arcok, velük is össze szoktam futni. Dávidhoz hasonlóan Máté is magas éppen azt ecsetelte, hogy hízott öt kilót és elérte a számára kritikus 82 kilogrammot. Szerintem sokan örülnének hasonló paramétereknek.
Dóritól kaptam oklevelet és kitűzőt, elköszöntem tőlük és visszasétáltam a kocsimhoz.
Összefoglalás:
Szerintem a Szerdai Szédelgő is egy remek útvonal. Nekem nagyon tetszett mert tudott olyan új részeket is mutatni ahol még sosem jártam. Időnként érdemes felkeresni ezeket a kieső területeket is. Nekem olyan volt mint a Keddi Kutyagolón a Mocsáros Tanösvény.
Az útvonal nagyon kényelmes mert nem kell meredek izzasztó emelkedőket leküzdeni. Emiatt családdal is ideális, nem lesznek kikészülve azok sem akik ritkán járják az erdőket. A fennsík panorámái sok helyen megállásra és nézelődésre késztetnek, nem lehet csak úgy végigrobogni. Megnézhetjük dél felé a panorámát, de időnként Budaörs felé is van lehetőségünk élvezkedni mert ideális szögből látható a Budai-hegység déli része.
Most már csak a Pénteki Poroszkáló maradt ki. Elmegyek erre is, mert tavaly dolgoztam ezen a napon, nem volt már energiám a fárasztó napom után. Idén bepótolom, teljes lesz a sorozat.
Köszönöm ezt a remek napot is, kár lett volna kihagyni mert nagyon szép napsütéses idő volt.
Dikran
