2020-11-28

Gyermekvasút nyomában 20km éjszakai teljesítménytúra – Ismerkedés az éjszakai teljesítménytúrák világával

Gyermekvasút éjjel

Táv: 19,8km

Szintemelkedés: 980m

Hosszú évek óta betervezem az éves programomba a Gyermekvasút nyomában teljesítménytúrát. Általában a nappali verzióra szoktam elmenni, ritkábban az éjszakaira. Az idei évben kimaradt a március 15-én rendezett nappali verzió a koronavírus helyzet miatt. Szerencsére az éjszakai megrendezésre került és én el is mentem rá. Két okból, az egyik, hogy nem ígért a meteorológia felhős eget és esőt, így a túra célja a normafai kilátás remélhetőleg sikeres lesz. Szerencsére ma éjjel kegyes volt az időjárás, minden feltétel adott volt az élményekhez. Ebben az volt a különleges, hogy éjjel lehetett Budapestben gyönyörködni számtalan kilátó pontról. A másik, hogy kellett a lábaimnak egy kis levezető mozgás a Kohász Kék 130km-es távja után.

A Gyermekvasút túrákat már nagyon régóta, 1996 márciusa óta megrendezik. Március 15-én a nappali verziót lehet teljesíteni Széchenyi-hegyről Hűvösvölgyig, erről már van egy Blog bejegyzésem innen közvetlenül is elérheti akit érdekel. Én sem vagyok mai darab először 1997 márciusában voltam ezen a túrán. Augusztus 19-én pedig az éjszakait, fordított irányból, Hűvösvölgytől Széchenyi-hegyig.

A táv mindkét verzió esetén ugyanannyi, de a szintemelkedés kicsit több az éjszakai verzión, mert fel kell mászni a Széchenyi-hegyre, nappal innen kell lesétálni.

Nagy előnye ennek a túrának, hogy a Budai-hegység legismertebb részein halad végig, jól jelzett utakon mindenféle komplikált terep nélkül. Sok helyen lehet feladni, a túrát megszakítani. Az ellenőrző pontok között nincsenek hosszú monoton szakaszok, tempósabb haladás esetén nincs is értelme az igazolólapot mélyre elrakni, mert olyan sokszor kell elővenni pecsételéshez. Ennek a sok pontnak nagy előnye, hogy a kisebbek nem fogják könnyen megunni, nem igazán lesz olyan állandó kérdés, hogy ott vagyunk már? Bár az is igaz, hogy az éjszakain sokkal kevesebb aprónéppel lehet találkozni.

Ha valaki a nappali túrák után szeretne egy kicsit belekóstolni az éjszakai teljesítménytúrázás világába annak mindig ezt a túrát ajánlom. Ezen a túrán megismerkedhet az éjszakai tájékozódás világával is, mert a rengeteg kereszteződés miatt tényleg könnyű eltérni a hivatalos útvonalról. Beszélgetés közben most nekem is sikerült. Egy ilyen túra után már el lehet dönteni, hogy tetszik-e vagy sem az éjszakai erdei séta. A legfontosabb egy jó világítóeszköz, különben botorkálás lesz az erdőben.

Attól nem kell félni, hogy valamilyen vadállat megtámadhat, netalántán összefuthatunk vele. Olyan sokan vannak ilyenkor az útvonalon, hogy ez szinte kizárt. Másrészt ha valami bizonytalanná válik akkor az úton megállva 5-10 percen belül biztosan érkeznek túratársak. Lehet együtt gondolkodni a merre is kell menni kérdésen. Erre esetleg akkor nincs esély ha komolyabban letértünk a hivatalos útvonalról, bár ebben az esetben is összefuthatunk valakivel. Sokszor jönnek szembe is vagy párhuzamosan velünk.

Visszatérve a túrára a hivatalos indítás este héttől volt, de most teljes sötétségben szerettem volna menni ezért a rajtidő vége felé háromnegyed kilenckor indultam el a hűvösvölgyi Gyermekvasutas Otthontól. A teljes árú nevezés 1.000Ft volt, ebből kaphatunk kedvezményt tagságok, igazolványok esetén. Ez az összeg jelképesnek is nevezhető a manapság megszokott nevezési díjakhoz képest.

Beneveztem, megkaptam az útvonal leírást egy 20 oldalas füzetben, melyben volt térkép, táv és szintadat. Minden fontos információt tartalmazott a füzet. Kiemelem, hogy a felkeresett vidék látnivalóiról és az ellenőrző pontokról különálló keretezett részben informálnak. Érdemes végigolvasni az egész füzetet mert utána kicsit többet fogunk tudni ezekről a kedvelt területekről. A füzet mellé kaptam egy önálló lapot is amely az ellenőrzőpontok nyitvatartási idejét és helyét tartalmazta és természetesen az igazoló pecsétek gyűjtését is ezen a lapon kellett megtennem.

Az első pont a hűvösvölgyi állomásépület Múzeumánál volt.

Majd a kék sávon elindulva és jobbra a zöld háromszögre letérve az első hegyre, a Fazekas hegyre kellett felmásznom. Néhányan már itt eltértek az útvonalról, balra az erdőben számtalan fényforrás közelített felém. A csúcson van egy beton bunker is és innen is lehet gyönyörködni az éjszakai városfényekben.

Innen le kellett sétálni a meredek Nagyrét utcán, melyet a nappali verzión felfelé kell megtenni, majd balra fordulva a Nagy-rét szélén a Nagykovácsi utat keresztezve ismét erdőben jártam. A Nagy-réten most nem volt pont.

Az út szélén találtam egy elhagyott igazolólapot, magammal vittem. A tempóm miatt biztos voltam benne, hogy utolérem a gazdáját. Elérve a sárga sáv jelzést jobbra fordultam a következő pont a hárs-hegyi Állomás felé. Ezen a részen sietve jött velem szembe egy túratárs. Már visszafordult nem kicsit aggódva, mert elhagyta az igazoló lapját. Már meg is van a talált lap gazdája, visszaadtam, nagyon örült neki.

Az állomásnál újabb pecsét egy éjszakai fotó és már mentem is tovább a sárga sávon a Kis-Hárs hegyre a Makovecz Imre kilátóhoz. Újabb pecsét a tábortűz mellett beszélgető srácoktól. Nem másztam fel a kilátóba, sokan voltak fent.

Visszatérve a Hárs-hegyi nyeregbe elindultam tovább a sárgán. Ezen a szakaszon előbukkan a homokkő, nappal itt lehet a kicsikkel szép hófehér kvarc kavicsokat vagy fekete kovakő darabokat keresgetni szerencsés esetben találni is.

A Bátori-barlang bejáratát már megörökítettem, hiába barlangász is vagyok.

Folytattam utamat a Hárs-hegy tetejére és mögöttem egyszer csak ütemes futóhangokat hallottam. Megálltam és hátrafordulva egy ismerős érkezett. Csipi (Takács Krisztián) futott felfelé elmélyülve és azt hiszem zenét hallgatva. Félreálltam és elengedtem nem most fogom megállítani hogy üdvözöljük egymást.

A Kaán Károly kilátó után még le kellett sétálnom egy kicsit a kilátó ponthoz, pecsétet is itt kaptam. A város felé lehetett kitekinteni, én is készítettem egy újabb fényképet.

A sárga sávon elindultam lefelé. A kertészet után átkeltem a vágányokon és máris a következő ellenőrző pontnál, a Szépjuhászné állomásnál voltam. Újabb pecsétet követően már indultam is tovább. A főút mellett van egy kék ivókút is, ha valaki esetleg megszomjazna.

A következő szakaszon már a piros sávot kellett követnem. Következett a túra legmeredekebb szakasza fel kellett mászni először a Pozsonyi-hegyre, majd a János-hegyre. Ezen a szakaszon sok túratársat megelőztem, tempósan mentem felfelé. Az erdőből kibukkanva a kivilágított Erzsébet kilátó tárult elém.

Ez a következő pont, újabb pecsét. Nem véletlenül említettem a beszámolóm elején, hogy rövid távokat követően nagyon közel vannak az ellenőrzőpontok egymáshoz. A hivatalos út a kilátó mögött a lépcsősoron vezet le, ez már elég gyilkos szokott lenni a Piros 85-ön, mert azon a túrán is ide kell felmászni és erre kell továbbmenni. Kényelmesebb a lépcsőmentes aszfaltút.

A lépcsők után a nagyon szépen rendbe hozott Libegő előtti parkhoz értem, itt is van egy újabb kék kút. Tovább mentem a piros sáv mentén, de most már lefelé. A következő a Jánoshegy állomás, nagyon régóta nem kaptam pecsétet az állomáson, ma éjjel sem volt itt ellenőrző pont.

A síneken átkelve még mindig lefelé mentem. Egy hosszabb szakasz következett. Mellém csapódott egy fiatal srác, Benke Botond is aki kérte, ha lehet velem menne, mert nem ismeri a területet és eddig sem volt túl sikeres az útvonala. Persze mondtam engem nem zavar, jöhet velem. A Célig beszélgetve közösen mentünk.

A következő pont Makkosmárián volt, lefényképeztem a templomot is és a soron következő pecsétet is begyűjtöttük.

Találtam a fűben egy útvonalleírást, a pontra visszavittem.

Makkosmária után felfelé indultunk a következő pont Virágvölgy állomás felé. Beszélgetés közben egy balos letérést elnéztem és a vágányokon átkelve kellett korrigálnom egy kicsit az útvonalat. Nem volt nagy kitérő, megérkeztünk mi is az Állomásra, pecsét majd továbbhaladás következett. Újabb túratárs aki kereste az elhagyott az útvonal leírását. Mondtam neki, hogy igen megtaláltam, Makkosmárián van a ponton. Hát oda már nem megyek vissza érte, volt a válasz. Botond odaadta a sajátját így tovább tudott menni. Ma éjjel mindenki elszórja a papírjait?

Visszatérve a Jánoshegyi úthoz a Kápolna felé indultunk és innen a zöld sávon leereszkedtünk Disznófőre. Út közben meg lehet nézni a bronz Kossuth mellszobrot, a műút mellett van. A forráshoz megérkezve a pont egy kisteherautónál volt. Pecsételés után visszamásztunk a zöld sávon de a Kápolna előtt balra folytattuk éjszakai sétánkat Normafa felé.

Normafánál mondtam Botondnak annyira nem kell sietnünk, ha még nem volt itt mindenképpen jöjjön megnézni ő is Budapest éjszakai fényeit, mert ennek a túrának ez a csúcspontja. Ezt ténylég kár kihagyni, azt hiszem nagyon tetszett neki is. Telefonnal sajnos nem lehet átadni a valódi kilátást amely felhőmentes időben a legszebb.

Fotóztunk, egy picit élvezkedtünk és elindultunk a Síház mellett a Székelykapu felé. Innen kisebb ösvényeken haladtunk a következő pont felé. Megmutattam alkalmi túratársamnak néhány több száz éves bükkfát, ezen a területen van még belőlük néhány.

A vágányokat elérve balra fordulva az erdőben megérkeztünk Csillebérc állomáshoz. Voltak akik biztosra mentek és a vasúti sínek között sétáltak. Én annyira nem kedvelem, mert nem ideális a talpfák között a lépéshossz, fárasztó így menni és lassabban is lehet. Most is lehagytuk őket Botonddal.

Pecsételést követően a Konkoly Thege úton átsétálva a sínekkel párhuzamosan a Normafa megállóhely következett. Újabb pont, újabb pecsét, számolni sem érdemes hányadiknál tartunk.

Innen a zöld körséta úton ereszkedtünk le a Farkas-völgyben. Az útkereszteződésnél balra a zöld háromszög jelzésen indultunk el az utolsó emelkedőn. Pár száz métert követően jobb oldalon találjuk meg a Farkas-völgyi víznyelőt. Mi is megálltunk és amíg ittam egy kis iso italt Botondnak mondtam nézze meg a nyelőt.

Néhány kanyar után meg is érkeztünk a Madonna Kápolnához, ahol újabb pecsételés következett.

A zöld háromszögön folytattuk utunkat, egy kisebb szerpentin után értünk fel a Széchenyi-hegyre az Adótorony mellé. Egy picit eltértünk a hivatalos úttól mert nem akartam a párás fűben eláztatni a cipőmet, így nem jobbról hanem balról kerültük meg az Adótornyot. Kicsit hosszabb lett így az útvonal, de végül a Rege úton lesétáltunk a Széchenyi emlékhez ahol megkaptuk az utolsó pecsétet is. A kék sávon elindultunk a Fogaskerekű Vasút végállomása felé.

A Rege útra visszatérve az utolsó balos forduló után már megláttuk a Célt is.

Néhány lépés után megérkeztünk, célpecsét, oklevél, kitűző, némi keksz és innivaló átvétele után elköszöntünk egymástól. Botondért jöttek, nekem viszont még ott volt az éjszakai vonatozás.

Ennek a túrának jutalma egy út vissza a rajtba a Gyermekvasúton. Ez a nappalin és az éjszakain is mindig így szokott lenni. A különbség csak annyi, hogy éjjel sokkal ritkábban közlekednek a vonatok. Mivel egy óra előtt beértem így sajnos másfél órát kellett várnom a fél kettőkor induló vonatig.

Volt időm, így a Facebook csoportomba is feltöltöttem egy fényképes bejegyzést. Meglepetésemre többen fent voltak még hajnali kettőkor.

Végül megérkezett a vonat, előre állt a mozdony, felszálltunk és elindultunk Hűvösvölgybe.

Egy rövid ideig lekapcsolt fényekkel megállt a vonat Szépjuhászné Állomás után, ott ahol rövid ideig a Kis-Hárshegy megálló volt. (A kiigazítást köszönöm Békássy Csabának). Erről a pontról Budapestet lehet látni. Augusztus 20-án is itt áll meg egy különjárati szerelvény a tűzijáték alatt.

Továbbindultunk és az alagút után megérkeztünk Hűvösvölgybe. Még egy utolsó fénykép a peronról és elindultam haza Nagykovácsiba.

Összefoglalás:

Én nem tudom megunni ezt a túrát, ez már a 14. teljesítésem volt. Nagyon szeretem a nappalit is a tavasz elején és az éjszakai is izgalmas tud lenni, ha szép idő van.

Mindenképpen ajánlom akár egyedül akár családdal is, mert a megengedő 7 órás szintidőbe nagyon sok minden belefér. Legközelebb március 15-én lehet a nappalin részt venni, persze ezt egy újabb vírushelyzet megzavarhatja. Remélem nem, mert jövő tavasszal a teljes családommal megyünk el. Kényelmesen, nem sietve, reményeink szerint kiélvezve a tavasz első melegebb napjait. Én is várom mert szeretnék a nappali beszámolóhoz újabb fényképeket.

Ui.: Ha tetszik a beszámoló kérlek tedd meg, hogy minősíted, mert ebből látom, hogy mennyire sikeres egy beszámolóm. Köszönöm.

Dikran

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük