2024-11-03

VérKör 77km nappal – Látogatóban hazánk első instant túráján avagy Tóth Feri birodalmában

Táv: 76,2km

Szintemelkedés: 1.601m

Hát igen én is beléptem azok népes táborába akik teljesítették a 2014-ben elindított instant túrát a Vértesben. Ezt az instant túrát Lovas Mátyás, Csige Ferenc és Nagy László üzemelteti, ők a fő szervezők.

Először is két érdekességet szeretnék megosztani, az egyik, hogy rendhagyó módon ezen a túrán gyalogosan, futva és kerékpárral is lehet indulni, mindegyikhez más szintidő tartozik. A másik, hogy egyetlen olyan instant túráról sem tudok ahol egy személyhez ennyi sikeres teljesítés kötődik.

Már tavaly is feltűnt, hogy van itt egy olyan teljesítő akinek a napokban volt meg az 50. sikeres teljesítése, ez az illető 1961-ben született. Egyébként amikor a túrát május végén teljesítettem akkor még csak a 40. teljesítése felé haladt. Kicsit több infót is sikerült megtudnom róla mert a célban Csige Fecóval beszélgettem és megtudtam, hogy együtt dolgoztak a bányánál, így már valamelyest világossá vált honnan is eredhet az elképesztő szívóssága, mert más jobb szó nem jut eszembe. Fecó elmondása alapján úgy döntött „elkezd sétálni”. Ha ez így van akkor nekem elsőre a Forrest Gump jut eszembe róla, az a rész amikor elkezd futni. Több más elismerésre méltó trófea is van a tarsolyában, számtalan VérCse, Vadrózsa, Kazinczy és DZD, kismillió 100km alatti és feletti teljesítménytúra valamint komoly külföldi eredmények is. A Blogomon is szeretnék gratulálni Tóth Ferencnek a nem mindennapi teljesítményéhez!

Az igazság az, hogy nekem is van egy bakancslistám és az egyik tétel a Vércse befutóérme, mert csodálatos, tényleg nagyon jól sikerült. A kiírást elolvasva kiderült, hogy ehhez kell egy kvalifikációs teljesítés. Részt kell venni a Vérkörön és sikeresen teljesíteni is kell. Rendben, ha ez az ára, akkor vegyünk részt rajta. Annyira nem bántam, mert a Vértes az egyik kedvenc hegységem ha nem vágyom a fárasztó fel le menetekre, mert itt alacsonyabb hegycsúcsokat találunk és az emelkedők is barátságosabbak, igaz hosszabbak, de ez az én kedvencem. A hosszú folyamatos emelkedő.

Még azért is szeretem a Vértest, mert rengeteg szurdokvölgyet találunk itt amelyek a nyár közepén is kellően hűvösek, ideálisak a túrázáshoz. Az öreg bükkös-gyertyános erdők is fenségesek és a Vértesben is találunk nagyon szép kilátópontokat ahonnan csodálatos panorámákban gyönyörködhetünk. Szerintem tavasszal és ősszel kell meglátogatni a Vértest. Sajnos forrásokból kevesebbet találunk, mert ebben szegény.

Egy kis bevezető után térjünk is vissza a VérKörre. Általában éjszakai teljesítéseket szoktam választani, de most a Vértes miatt nappalra tettem, hétköznapra, hogy sikerüljön teljesen egyedül járni az erdőket. Ez a célom sikerült is mert összesen öt túrázóval találkoztam Oroszlány közelében a közel 77km-es távon.

Korán reggel felkeltem és autóval leutaztam Oroszlányba, kb. fél hétre értem le a Sportcsarnokhoz.

Útközben több helyen esett is, bíztam benne, hogy nem kell majd esőben túráznom. Fele-fele arányban ez sikerült is. A főtéren készítettem egy fényképet a Bányász Emlékműről.

A rajtkód beolvasása nagyon egyszerű, csak a QR kód olvasóval le kell olvasni más teendő nincs. Az előzetesen regisztrált telefonomra máris megkaptam az üzenetet „Sikeresen elrajtoltál! Jó utat!”. Hát akkor nincs mese induljunk el, innen már nincs visszaút hacsak nem a feladta minősítés begyűjtésére pályázom.

Az első szakaszon még a házak között egy kis piros pötty jelzést kell követni. Nem lehet eltéveszteni mert úgy lett kijelölve mintha mesebeli morzsákat kellene követni az úton. Mindig látjuk a következőt, vagy többet. A buszvégállomás után ahogy a kis hídon átsétáltam jobbra tőlem komoly hangzavar fogadott. Békaszerenád, koncertet rendeztek, nem volt senki sem az utcán így csakis nekem szólt az induló.

A Takács Imre utcán jobbra fordulva hamarosan elértem a piros sáv jelzést, innentől ezt kellett követnem. Aszfaltozott úton értem el az első látnivalót a Majki-tavat. Reggel mindig szeretem a horgásztavakat, mert tavasszal pára lebeg a víz felett és a halak is sokkal élénkebbek, most is láttam pár rablást.

Folytatva utamat átsétáltam a főúton majd egy kellemes parkerdő jellegű rész következett, ez a rész a Majki-erdő. Az erdőből kiérve a szántókhoz értem, itt már sejtettem, hogy talán eső is lesz ma.

A Csúcs-dűlő után egy kis patakon kellett átkelnem és el is értem Vértessomlót.

A házak között kicsit tekeregve a Temetőt követően ismét erdő következett, kellemes úton haladtam egyre beljebb.

A Bödön-bükköt megkerülve értem el az országos kéket, ahol balra fordulva elindultam Szarvas-kúthoz. Ezen a helyen van egy szép pihenő asztalokkal, sütőgető helyekkel és egy alvásra is alkalmas Esőházzal. Volt egy teljesítménytúra tavaly év végén, amely a Vértes forrásait látogatta meg, erre a túrára is elmentem. Akit érdekel innen is elérheti a Forrástúrák a Vértesben beszámolómat.

A kút most száraz volt inni nem tudtam. Továbbra is a kéken, felmászva az első komolyabb hegyre megérkeztem egy nevezetes kereszteződésbe. Innen továbbra is a kéken kicsit balra leereszkedve találhatjuk meg a Mester, Rockenbauer Pál Emlékfáját, amely fénykorában tele volt különböző turisták által elhelyezett kegytárggyal, a fa tövében elhelyezett kövekkel, kitűzővel, jelvénnyel és szalaggal. Most teljesen kopasz volt, nem tudom mi történt vele, kár érte, mert feldíszítve volt igazi zarándokhely.

A Zsidó-hegy mellé leereszkedve egy újabb emelkedő várt rám. A mai napon tettem egy kisebb kitérőt is, mert meg akartam nézni a Vitányvárat, melyet elkezdtek kicsit helyreállítani.

Én nem bánom ha lesz itt is valami szebb vár. Tudom, hogy sokan azt mondják olyan maradjon mint volt, de szerintem ebben az esetben teljesen el fog pusztulni, inkább építsék meg, még akkor is ha nem lesz tökéletesen korhű.

A vár után felmásztam Körtvélyesre és a műút után megnéztem az egyik kedvenc helyemet a Körtvélyesi Temetőt. Ez egy régi erdei temető amelyben az 1800-as évekből is találunk sírokat.

Mellette pedig az ismeretlen magyar katonák sírja is szép állapotban, rendezetten látható.

A temető után a Kis-kopasz hegy következett, most nem sétáltam fel a Körtvélyesi-kilátóhoz, majd legközelebb. Leereszkedtem a kék kereszt jelzésen és hamarosan meg is találtam az első VK feliratú fát a QR kóddal. Igazoltam és pár száz méter további ereszkedés után visszafordultam élesen jobbra a Mária szakadékba. Ez az egyik kedvenc részem, főleg akkor érdemes megnézni ha pár napig esik és ekkor lehetőleg még esőben kell idejönni, igazi hegyi zúgókat nézhetünk meg. Sajnos ha nincs eső, akkor víz sincs itt. A völgyben előbukkan több helyen az alapkőzet, sziklafalakat, tereplépcsőket láttam. Félúton érintettem a Mária-szakadéki üreget is.

A következő szakaszon rengeteg kidőlt fa között kellett visszamásznom, ez egy kicsit izgalmasabbá tette a felvezető utamat. Kerékpárral teljesítés esetén cipelni kell nincs mese.

Felérve a szakadék tetejére ugyanazon az úton amit bejöttem vissza mentem a temető érintésével a műútig. Innen viszont balra kellett fordulnom a széles dózerútra, amely bevezetett Körtvélyespusztára.

A települést követően ismét erdőben jártam, ezen a részen a fenyőfa az uralkodó fajta. Volt egy nagyobb fenyves is a turistaút mellett, de most úgy tűnik teljesen letermelték, óriási tarvágás fogadott.

Tovább haladva a kék kereszten elértem egy kereszteződéshez. A közelben egy kis kitérővel lehet lesétálni a Szép Ilonka forráshoz, amelynél egy esőház és egy pihenő is van. Ez az egyik olyan forrás amelyből szinte mindig tudunk inni és a víz szegény Vértesben ez igazi kincs. Most nem sétáltam le ide, mentem tovább immár a zöld sáv jelzésen.

A következő szakasz megint egy nagyon szép erdő, ez a Stájer-erdő, az ellenőrző kód is itt van az Új-osztás nevű helyen. Utána következik egy hosszú szurdokvölgy a Sárkánylyuk-völgy. Ebben a völgyben még nyáron is félhomály van a magasra nőtt fák és a mély szurdokvölgy miatt.

A völgyből kiérkezve megérkeztem a Hirczy Károly Emlékműhöz, amely már kezd egy kicsit szétesni. A Magyar Munkások Turista Egyesülete állította 1929-ben elhunyt társuk emlékére.

Innen jobbra fordultam és természetesen a nyílt terepen elkezdett szakadni az eső persze borsószemnyi jégesővel együtt. Gyorsan bemenekültem a fák közé. Szerencsére negyed óra után elkezdett csendesedni, már vállalható méretű lett. Most sikerült az esőkabátomat otthon hagynom, csak egy nyári sapkám volt. Mindegy, menjünk tovább.

A következő éles balos kanyarban találjuk meg jobb oldalon az Ördög-szószék sziklacsúcsot. Terveztem, hogy megnézem de esőben nem mentem közelebb most nem fényképeztem le, majd legközelebb.

Továbbra is a zöld sávon értem ki az erdőből Vérteskozma széléhez. Szerencsére az eső is elállt közben. Ez egy nagyon szép hely, csodálatos kilátással. A padoknál tartottam meg első étkezős pihenőmet.

Nagyon maradnék még itt, de nincs mese menni kell tovább. Be az erdőbe a zöld sávon. Elindultam felfelé a Meszes-völgyben, felérve innen már a sárga sáv jelzésen folytattam utamat. Hosszú egyenes szakasz következett a Dámvad-kert és az Allé-erdőn keresztül. Az Őrház romja után a tisztás túloldalán a jellegfát is megnéztem.

Az erdőből kiérve következett a Szent Ferenc Vadászkápolna.

Nem sokkal előtte még az erdőben volt a szokásos VK jelzésű fa a következő QR kóddal.

Az utolsó rövid erdei szakasz után megérkeztem Csákvárra a focipályához. A település központjában ismét a zöld sáv jelzésre váltottam és lassan elhagytam az utolsó házakat is, a kőfejtő felé tartottam. A gerincen átmászva keskeny ösvényen indultam tovább az erdőben. Újra elkezdett esni az eső és ez most egy kitettebb nyíltabb terepen ért, a szél is csípőssé vált. Igyekezni kezdtem kicsit, hogy elázva ne fázzak.

Most következik a következő kedvenc részem az Öreg-hegy ahol átváltottam a zöld háromszög jelzésre és elindultam a Gém-hegyre. Ezen a részen egy nagyméretű dolomit tisztáson haladunk keresztül a területen kevés fával inkább csak bokrokkal így valóban teljes lehet a körpanoráma. Nagyon szép a kilátás és pont azt láttam, hogy én a felhők alatt vagyok a csendesedő esőben, de nem sokkal messzebb kék az ég és süt a nap.

Van még remény.

A túra során ezen a helyen volt az első alkalom, hogy az Öreg-hegyen beolvasott QR kódot nem tudtam elsőre igazolni. Nincs ezzel sem gond, leolvastam és továbbmentem, majd később újra próbálom. Erre a Gém-tisztáson volt elsőnek lehetőségem.

A csúcsról a fenyőfák között meredek utakon értem le Gántra, ahol van egy működő kék kút is, most jól is esett inni egy nagyot. Az eső közben teljesen elállt és kezdett kisütni a Nap is, talán meg is száradok mire visszaérek a Sportcsarnokhoz.

A kék kúttól a kék sávon a mezők után a Gánti-barlangnál a pihenőbe érkeztem. Ez is egy nagyon szépen kiépített pihenő tűzrakó helyekkel és fedett belső padokkal, asztalokkal is.

Ritkán voltam ebben a pihenőben úgy, hogy teljesen egyedül vagyok, ezért kihasználtam, hogy most minden az enyém lehet. Megtartottam a második szendvicsezős pihenőmet. Sehol senki, tényleg mindenféle külső zavaró tényező nélkül élvezhettem az egészet. Ezért is jó egy instant túra, mert ha magányra is vágyunk a bejárás során akkor ilyesmire kicsi az esélyünk egy klasszikus teljesítménytúrán.

Kellemesen sütni is kezdett a Nap, kezdtem megszáradni, nagyon jól éreztem magam. Nem is mentem fel a barlanghoz, majd legközelebb.

A pihenő után folytattam utamat a kék sávon, kellemes erdei szakasz következett hol felfelé hol lefelé kellett mennem. Elérve a kék kereszthez egy újabb érdekes sziklához értem, ez a Figyelő-szikla. A kék sáv innen balra tart, nekem erre kellett tovább mennem, ezért elindultam felfelé a Juh-völgyben.

Megérkeztem a Vérkör egyik legszebb jutalmához egy csodálatos panorámájú helyre, ez a Géza-pihenője.

Továbbhaladva a kék és zöld közös sávon, jobb oldalon megláttam egy ismerős jelzést, ez nem a VérKör igazoló kódja, itt csak sima V a felirat, nem VK. Ez a nagy tesó pontja a VérCséhez tartozik. Ki is van írva, nem ez a te kódod VérKörös menj tovább még 1,7km-t! Jól van rendben van, csak ismerkedtem a hellyel, egy másik alkalommal szeretném a Vércsét is bejárni, de ahhoz hogy ebbe a szentélybe is belépjek, kell egy sikeres Vérkör teljesítés.

Öreg bükkös erdőben folytattam utamat és ismét elkezdett esni, most volt a legintenzívebb. Ezek a fák hatalmasak, szerintem 100 évesek vagy még idősebbek. Ha megkérdezném és beszélni is tudnának mint az Entek, akkor biztos vagyok benne, hogy igazán komolyan tudnának mesélni arról amit már láttak eddigi életük során. Tekintélyt parancsolóan hatalmasodnak felém, nagyméretű lombozataik oltalmazóan védelmeznek a szakadó esőben. Tényleg csak egy kis pontnak érzem magam, ha vihar lenne akkor meg főleg. Tudom, hogy csak vendég vagyok itt, de úgy tűnik kiálltam a próbát, tovább engednek az öreg matuzsálemek. Én is meglepődők mennyire szárazon megúszom a szakadó esőt.

Megérkezem a kereszteződéshez, a zöld sávon haladok tovább és meg is van kicsit előrébb az ötödik igazoló kód. Innen leereszkedve a hegyoldalban megérkezem a Szentgyörgyvári Erdészházhoz ahonnan a kék négyzet jelzésen folytatom utamat és pár száz méter után egy olyan rakodó állomásra érek ahol a kitermelt bükkfákat halmozták fel. Hatalmas rönköket halmoztak fel, van amire 80-90-100-as adat van felírva, komoly méretek ezek.

A rakodó után megérkezem Mindszentpusztára, ahol van egy Turistaház is. Újra a kék sávon megyek tovább a Telefon-nyiladék mellett és a Som-hegyet kerülve hamarosan elérem a Csáki vár romját. Ha jól emlékszem akkor a közelben van egy Emlékmű egy német bombázó pilóta zuhant le a II. világháború végén még az oroszok megérkezése előtt.

Meg akartam nézni a Várat, vagyis az Oroszlánkő sziklát, de megint elkezdett esni, ma már eláztam párszor, így inkább tovább mentem.

A Vár után egy újabb hegy megmászása következett, majd a gerincen balra fordulva a Batonna-hegy után Kőhányáspuszta. Ezen a helyen is van pár érdekesség, épül egy Ökoturisztikai Központ is. Ugyan még nem tudom mi lesz ez, de az építkezés komoly méretű. Az Eszterházy-kápolnát körbejártam megnéztem és egy régi klasszikus nyomós kútból is tudtam inni mert karbantartott darabról volt szó. Szépen működik is bár kicsit vasas íze van a víznek, pedig kifolyattam többször is.

A műúton átkelve elindultam az utolsó hegyek felé, a Gesztesi vár közelében meg is találtam az utolsó kódot. Persze előtte le kell ereszkedni a kéken, és utána visszamászni a sárgán.

Innentől már nincs több emelkedő, csak hosszan előre a hol homokos, hol földes erdei utakon amelyek teljesen egyenesen haladnak előre a semmibe. Egyre erősebben kezdem hallani a forgalom zaját. A műutat elérve átsétáltam a Bányászati Múzeumhoz.

A mai túra utolsó említésre méltó helye a Majkpusztai Kastély, ahol szintén komoly építkezések folynak. az építési területen már át lehetett sétálni, nem kellett kerülni. A murva kupac mögött elindulok lefelé a sárga sávon és egy jobbos kanyar után kiérek a a főútra amin reggel indultam el a Horgásztó és az erdő felé.

Innen már csak vissza kellett sétálnom a házak között a piros sávon és a piros pöttyön a buszvégállomás érintésével a Sportcsarnokhoz. Sikerült a mai nap és még világosban értem vissza, a lámpám sem kellett. Az utolsó kód beolvasásával meg is vagyok. Vérkör teljesítve.

Velem egyidős srác közelít felém, piros VérKörös polárban, nem is kérdés számomra mi lehet a szándéka. Széles mosollyal gratulál. „Kezet fogunk?” kérdezi. Részemről igen! Bemutatkozunk egymásnak. Csige Fecó fogadott. Van kitűző és érem is melyiket szeretnéd? Az érmet mert a lányomnak ez érdekesebb. Rendben válaszolja és a nyakamba akasztja. Újabb kérdés célfotót készíthet-e? Persze mondom és viccesen most is hozzájárulok a GDPR rendelkezéséhez mint tettem a Villámkör céljában Andinak.

Még egy félórát kellemeset beszélgetünk, örülök, hogy megismertem az egyik üzemeltetőt, teljesítménytúrákon nincs igazán lehetőség ehhez hasonló személyes beszélgetésre. Elmeséli, hogy sajnos a VérKörön is vannak csalók, akiket igyekeznek lebuktatni és véglegesen kitiltani. Én csak azt nem értem, aki csal kinek és mit bizonyít? Igazából csak magát csapja be amit vagy belát vagy nem.

Végül elköszönünk egymástól, jó utat kíván nekem hazafelé. Még biztosan találkozunk! Köszönöm Feri, hogy fogadtál a célban!

Összefoglalás:

Kicsit elfogult vagyok a Vértessel kapcsolatban, mert a páfrányokkal teli szurdokvölgyei miatt az egyik kedvencem. A VérKör útvonala tökéletes! A Vértes legszebb részein vezet. Az útvonalon minimális az aszfalt mennyisége és ez számomra mindig nagyon fontos. Én az erdőket szeretném járni, eleget vagyok városokban.

A VérKört is nagyon tudom ajánlani, ha szeretnétek továbblépni. Ez egy ideális edző terep is, mert hosszú, lassan emelkedő szakaszai vannak, melyek ideálisak az állóképesség fejlesztéséhez. Nyári időben sem veszedelmes, mert a szurdokvölgyei hűvösek. Kevés a Napnak igazán kitett szakasz, nagyrészt erdőben haladunk.

Ha valakit az ultra távok érdekelnek, akkor feltétlenül vegyen részt rajta, arról nem is beszélve, hogy ez volt hazánk első instantja, így duplán is kötelező a fanatikusoknak a gyönyörű befutóérmet begyűjteni.

Sok sikert kívánok a teljesítéséhez!

Dikran

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük