2020-12-03

Vörös Lidérc esti indulással – ezüst szalag fokozat

Isaszegi csata emlékmű

Táv: 83,4km

Szintemelkedés: 1.460m

Már nagyon vártam, hogy ismét teljesíthető legyen a Villámkör, mert ugyan az első alkalommal is éjjel voltam, de akkor még nem volt tavasz, nem voltak zöld növények. Célom változatlanul a Margitáról körbenézés éjjel volt, mert márciusban sajnos az eső miatt ez nem volt tökéletes.

Az első teljesítés után rögtön neveztem, a következő hétre terveztem a második találkozást Lidérc asszonysággal, melyet az elszabaduló Covid-19 parkolópályára tett. Most végre sikerült elkapnom a grabancát!

Vasárnap este a Facebook-on én is megkaptam az értesítést, hogy hétköznap teljesíthető lesz ez az ultra távú instant túra, ismét megnyitják. Gyorsan újra neveztem, mert minden előzetes nevezés törlésre került. Hétfő este ismét Pécelen voltam, most nem a 42k.hu bolt előtt, hanem hátul a parkolók sarkában egy Kresz táblánál. Gondoltam talán én leszek az első teljesítő a megnyitást követően, de egy másik lelkes túrázó, a civilben operaénekes Tarnai Dávid gyorsabb volt nálam. A Gömbvillámos teljesítésével megelőzött, gratulálok itt a Blogomon is a teljesítéséhez.

Hát nincs mese itt vagyok, mindent hoztam, minden megvan, ugyan jeleztek az időjósok némi esőt ma éjjelre, de remélem nem lesz semmi sem ebből, ettől függetlenül ma is készen állok. Ha így van induljunk el és remélem nem bánjátok de magammal viszlek titeket is, gyertek velem az éjszakai Gödöllői dombvidékre, mert a ma éjszakai teljesítésem fő célja továbbra is a Margita geodéziai tornyának tetejéről körbe nézni.

A rajtkód beolvasása után a már ismert Isaszegi úton elindultam az erdő felé. Most még délután hat óra van, nem kellett rögtön a fejlámpám. Az óraállítás miatt még világosban indultam el. Az erdőben máris kaptam egy kis ízelítőt a Gödöllői-dombságra jellemző meredek fel és lemenetekből. Szeretem az elejét mert ideális az izmok bemelegítéséhez.

Idén mindenhol nagy a szárazság, már az elején poros és homokos utakon haladtam előre, víznek, sárnak nyoma sincs. Néhány helyen akkora repedések vannak a talajon, hogy a kezem is elfér a repedésben. Talán lesz már végre valamennyi csapadék is, szükség lenne rá.

Egyébként a Gödöllői-dombság nem rendelkezik Nemzeti Park ranggal, Tájvédelmi Körzet. Ennek a területnek az alapkőzete a lösz, melyre üledékes homok települt hol vékonyabb hol vastagabb rétegben, valószínűleg az ős-Pannon tengerből rakodott le. Ennek bizonyítékait megfigyelhetjük ha egy kicsit jobban megnézzük min is gyalogolunk, mert nem csak az előbukkanó rétegek között hanem a homokos utakon is elmeszesedett tengeri kagylókat és csigákat találhatunk. Vannak szép nagyok is. Én is többet láttam az út során, főleg Pécel környékén. A másik lösz alapkőzetű területünk a Cserhát, de ott semmilyen homokos lerakodással nem találkozhatunk ez az alapvető geológiai különbség a két vidék között.

Egy kis geológiai kitekintés után térjünk vissza a Lidércre. A fel-le hullámzás után megérkeztem a szántóföldekhez Bajtemetésre, innen nagyon szép a kilátás Maglód-Vecsés felé. A mai beszámolómba a szántóföldes fotómat tettem bele, mert éles a kontraszt a porszáraz út és a szép zöldben pompázó vetés között.

A szántókon nagyon sok helyen láttam mezei nyulakat és több helyen fácánokat is megijesztettem. Az első pontot hamar elértem, itt is száraz volt minden. Igazolás után folytattam utamat a szántók mellett, majd balra befordulva és az erdőt elérve leereszkedtem egy völgyben. Több helyen nagyon profi vadleseket láttam, szinte komplett házak, ezeket mostanában telepítették ide mert az első utamon még nem voltak itt.

Utamat folytattam a Hársasig és az Öreg-hegy felé indultam tovább. Kezdett lemenni a nap, nagyon szép volt a kilátás innen.

Az erdőből kiérve megint ismerős helyen vagyok, jobbra felfelé elindultam a vasúti talpfákkal kirakott úton. Elértem a nemzeti színű csúcskövet és a T alakú kereszteződésben a Keresztet.

A házak után ismét erdő következett, lassan megérkeztem a második ponthoz. Igazolás után egy pihenőbe értem, ez a hely Katonapallag. Ma éjjel megálltam fényképezni is.

A közelben a zöld kereszt jelzésen pár száz méterre vannak a 48-as Honvédsírok is, most nem mentem el ide, majd amikor nappal is teljesítem felkeresem. Én még nem voltam Katonapallagon nappal, egyszer már meg kellene néznem.

A következő szakasz a zöld sáv jelzésen indult el lefelé. Hullámzó út után hirtelen bukkantam ki az erdőből a Szent Márton templom Kálváriájához, előttem Isaszeget láthattam éjszaki fényeivel.

A Stációk mellett értem le a Temetőbe. A sírok között átsétálva a Szent Márton Templomot is megnéztem. Ez a rész számomra a túra egyik kedvenc szakasza, nem is tudok az országban még egy ehhez hasonló helyet. Éjszaka a leghangulatosabb a kivilágított Templommal.

Sajnos a Városháza előtt Szent Márton kútja továbbra is ledugózva szomorkodik.

Átsétáltam a Vasútállomásra, majd a tavakat érintve ahol most komoly békaszerenád fogadott, felmásztam a dombokra. Felérve picit megálltam és megnéztem Isaszeg éjszakai fényeit erről az oldalról is. Most jön a lefelé, majd a visszamászás a fenyőfa nevelde mellett. Ezen a szakaszon lehetne csalni egy picit a gerincen végigsétálva, de nehogy merészeljétek kispistázni.

A következő szakasz a dombok tetején vezet végig, a Perőc-oldalon, több helyen volt tarvágás. Az elmúlt hat hétben ismét ki lett jelölve a turistaút, szép új jelzések vannak mindenhol, most már nem kellett bizonytalankodnom. Bal oldalon feltűnt a Szennyvíztisztító Telep végül megérkeztem a harmadik ponthoz, 24km-nél tartottam.

Most jön egy nem túl izgalmas rész, mert át kell menni Gödöllőn. Hosszú aszfalton gyaloglás következik, érintve a Repülőteret, a HÉV végállomást, az Egyetemet és a Fenyvesi-erdőt.

A parkerdő után újra aszfaltozott utcák következtek és a Máriabesnyői Vasútállomás. Az aluljáró már használható én is átmentem a sínek alatt. A székelykapun újra átsétáltam a máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilikához. Ma éjjel megnéztem a belső udvart is, szépen ki volt világítva.

A Kegyhely után elértem a Temetőt, amely arról is nevezetes, hogy itt van gróf Teleki István sírja. Visszatérve a sorompó után az erdőbe egy balos kanyar után ismét emelkedő következett, felmásztam a Gudra-hegyre a következő QR kódhoz.

Igazolás után leereszkedtem a Pap Miska kúthoz, itt tartottam meg első pihenőmet, feltöltöttem az ívózsákomat, mert szerencsére az aszály ellenére is van annyi víz a kútban, hogy kényelmesen lehessen inni. Azért egy pohár sokat segít ezen.

2020 kora őszén a forrásvíz bevizsgálásra került és kiderült hogy nem iható a határértéket elérő Coli baktérium szennyeződés miatt. Sajnos a környékbeliek egy része a szennyvizet a talajba engedi el és ez megfertőzte a vízbázist. Nagy kár érte mert szépen rendbe lett hozva a forrás foglalás.

Régebbi beszámolókban olvastam, hogy az autópálya megépítése előtt ez egy bővizű forrás volt. Biztosan így van mert a jelenlegi kifolyó felett egy sokkal vastagabb cső is van.

A pihenő után átsétáltam az autópálya alatt és egy beton műúton haladva a Babatpusztai tavak mellett sétáltam tovább. Úgy tudom, hogy ez egy kedvelt horgászparadicsom. A lovastanyák után újra erdőben jártam. Homokos strandolós szakaszokat követően értem el a következő nagyobb elágazást, a piros kereszt jelzést. A közelben is van egy kis érdekesség, a mezőn van a középkori Babati Templomrom.

A piros sávon a Boncsok-hegy után kezdtem el felmászni a terület legmagasabb csúcsára, a Margitára.

Ma éjjel ismét felmásztam a geodéziai Mérőtoronyba és most végre sikerült használhatóbb éjszakai képeket készítenem. Telefonnal persze nem tökéletes, ehhez már rendes gép kellene, ultra távokra nem cipelem. A múltkor szomorú idő volt, szemerkélő eső fogadott nem volt az igazi. Ide mindenképpen érdemes felmászni mert élőben egészen más, de nagyon vigyázzatok mert a vaslétrák ugyan stabilak ám a szinteken hiányosak a lemez fedések, egy rossz lépés és le lehet pottyanni az aljára.

A torony mellett ismét igazolnom kellett és a továbbiakban egy kényelmes erdei szakaszon indultam el visszafelé. Időnként jobbra kitekintve láthattam a másik gerincet amelyen felmásztam a Margitára. Jelzést váltás után a sárga sávon értem le Domony-völgybe az akácfákhoz, újabb QR kód. A sárga sáv is szépen fel lett újítva, itt is újak a jelzések.

Megérkeztem a Temetőhöz és megtartottam a második pihenőmet. Ideális ez a pihenő, mert a temető miatt biztosan van egy működő kék kút is. Egy rövid erdei séta után értem el a 3. számú főúthoz. Most korábban érkeztem nincs is nagy forgalom, biztonságosabban tudtam átmenni az úton és a vasúti sínekhez vezető utat is a csekély forgalom miatt nagyrészt az aszfalton tudtam megtenni. A múltkor még az útpadkán sétálva is ledudáltak.

A sínek után értem el az Erdészházat és a kapu mellett elhelyezett létrákon tértem vissza a biztonságos erdőbe.

Felmásztam az első Látó-hegyre majd a gerincen egy hosszú kényelmes szakaszon indultam el a kék sáv felé. Út közben kereszteztem egy nagyfeszültségű vezetéket, ha itt balra besétáltok az öreg tölgyesbe akkor egymás után több öreg gémeskutat is meg tudtok nézni, nincs közel 5-600 méter kitérőt is jelent.

A kék sávnál értem el az Erzsébet pihenőt. Az Erdészház mögött van egy kisebb Sissi-emlékmű is, padok is vannak. A pihenő egyben egy újabb igazoló pontot is jelentett számomra.

Aszfaltúton értem el a valkói utat, a Kőkereszt mellett visszatértem az erdőbe és a régi elhagyatott Vadászházat érintve elindultam az Arborétum felé. A vádászházért kár, valaki még rendbe hozhatná mielőtt az enyészeté lesz.

Kezdett egyre jobban világosodni, lassan vége lett az éjszakai utamnak. Ezt a szakaszt is kedvelem, most nagyon szép zöld volt az erdő. A következő kanyar után egy meglepetés fogadott mert egy hatalmas vaddisznó állt velem szemben nagyjából 50 méterre. Szerencsére nem akart megtámadni és még arra is volt időm, hogy lefényképezzem.

Sokat túrázok és szarvasokat, őzeket kisebb vadakat gyakran látok, hatalmas vaddisznókat ritkán. Majd egy percig álltunk így mozdulatlanul, majd vakkantott egyet és beugrott a bokrok közé, hú ezt megúsztam!

Az Arborétumot, amely a József főherceg nevet viseli ma is körbe kerültem. Átmentem a vasúti síneken és lesétáltam az Isaszegi tavakhoz. Ma reggel teljesen nyugodt volt a víz felszín élvezkedtem a kerítés mellett álldogálva.

A tótól homokos utakon az Ilkamajoron keresztül visszamásztam a gerincre a piros sávhoz. Most már balra indultam el visszafelé. Átmásztam a következő dombra. Megérkeztem az egyik legszebb részére a Gödöllői-dombságnak. Előttem feküdt a Kereszt-hegy és a Szarka-berki dűlő közötti völgy, ezt a helyet az év bármelyik szakaszában érdemes felkeresni, most ugyan lassabban, de a szárazság ellenére is kezd szép zöld lenni minden.

Leereszkedtem a rétre és a fáknál a rét túloldalán igazoltam. A hullámvasút folytatódott, felmásztam a következő dombra ahonnan mindig nagyon szép a kilátás. Beillesztettem egy fényképet is, csak hogy lássátok miről is beszélek, mert nekem ez is tipikus Gödöllői-dombság, ahol szinte mindig van nagyfeszültségű vezeték is.

A szennyvíztelep és a Kőkereszt következett, ismét rendben van a főút mellett a turista út. Visszatemették a hatalmas munkagödröt. Jobbos fordulót követően visszamentem az erdőbe, néhány kisebb domb után kényelmes sétaúton több rét, mező és hatalmas nyárfák érintése után a balra forduló úton egy kisebb horhosban értem fel a műúthoz.

A műút kanyarjából sétáltam fel a szántók között a Látó hegyre ahol megejtettem az utolsó QR kódos igazolást is. A fenyőfák között leereszkedtem egy nagyon meredek szakaszon. Szerencsére most teljesen száraz volt stabilabban lehetett lejutni. Újabb gödöllői hullámvasút után balra következett a sártenger. A szárazság miatt egyáltalán nem volt vészes a helyzet, tiszta cipővel tudtam átsétálni. Az előző alkalom után, ismerve a helyet nem kevertem el, nem keltem át feleslegesen a patakon, a múltkor kétszer is.

Pontosan emlékeztem arra is, hogy merre kell továbbmennem. A fákra festett zöld fluoreszkáló festést követve balra felmásztam az utolsó hegyre. Közben a nagy szakadékot is megkerültem. Ha a szakadék széle előtt letérünk jobbra, akkor egy kicsi kitérővel meg tudjuk nézni a barlangot és a szakadék függőleges falait. Szerintem érdemes mert a lösz alapkőzet nagy felületen bukkan elő.

Néhány kanyart követően megérkeztem a Várhegy tetejére. Fiatalos erdőben kanyargó keskeny ösvény után a szántókhoz is. Még egy utolsó domb és megláthattam a célt is.

Az utolsó szakasz már lefelé vezetett a szántóföldek között a GSM adótoronyhoz. Végül a Wesselényi utcán lesétáltam a vasúti átkelőhöz, majd az utolsó kanyar után a Rákos-patakhoz.

A Kresz táblán elhelyezett célkód beolvasásával teljesítettem a második nekifutást is. Most nem volt ajtón kiugró Andrea (utánanéztem hogy hívják az ifjú hölgyet, ha már az előző posztban megígértem), mert a járvány miatt ezt felfüggesztették. Rövid szöveges üzenetben gratuláltak és jelezték, hogy postán küldik el a befutóérmet. Másnap meg is kaptam. Köszönöm!

Összefoglalva:

Még mindig egy érdekes, meglátogatásra alkalmas helynek tartom a Gödöllői-dombságot. Annak ellenére, hogy itt nincsenek hegyek, a fel-le hullámzó meredek utak, hosszú szakaszok jelentenek kihívást. Most a területre jellemző sár, amely igazán vendégmarasztaló tud lenni nem jelentett gondot. Az aszály miatt mindenhol porral, homokkal találkoztam.

Ezt a hosszú távot továbbra is azoknak ajánlom akik továbblépve az instant világában, szeretnék kipróbálni magukat. Ugyan nem vagyok futó, de azt hiszem ez az útvonal ideális számukra. Másnap utánam teljesítette Csipi, ismeretleneknek Takács Krisztián, aki hihetetlen 8:36:53-as idővel nem csak egy pályacsúcsot állított fel, de a futóknak is feladta a leckét.

Gyalogos szempontból nyári melegben a kihívást nem is igazán a táv jelenti, hanem az, hogy az útvonal jelentős része kitett, árnyék nélküli, ezért feltétlenül vigyetek sapkát és az átlagosnál több folyadékot, mert a víz vételi helyek korlátozottak. Nagyon sok a műúton, aszfalton gyaloglás is, lemértem a saját trackemből, közel 21km. A két teljesítés után átlagoltam az elmentett track-em eredményeit és nekem letérés nélkül kb. 83km és 1.650m szintemelkedés jött ki.

Sok sikert kívánok a Vörös Lidérc teljesítéséhez!

Ui.: Ha tetszik a beszámoló kérlek tedd meg, hogy minősíted, mert ebből látom, hogy mennyire sikeres egy beszámolóm. Köszönöm.

Dikran

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük