Táv: 22,27km

Szintemelkedés: 600m

A Vértes az egyik kedvenc hegységem, ha nem szeretnék komoly emelkedőket vagy fárasztó meneteket, mert Budapestről is nagyon könnyen elérhető. Tudomásom szerint több tanösvényt is kiépítettek itt, érdemes ezeket is felkeresni. És itt van a Gesztesi vár, a Vitányvár és a Csákvár is, ha valakit esetleg a várromok is érdekelnek. Nagyon különleges terület ez is, mert sok helyen előbukkan a hegység alapkőzete a triász korú dolomit, amely itt hófehér színben pompázik. A dolomit miatt nagyon sok helyen karsztbokor erdőket, dolomit gyepeket találunk, melyeken a Nagy-Szénáshoz hasonlóan ritka és védett növénytársulásokat is találunk. Barlangokból csak kisebbeket, mert a dolomit karsztosodásra kevésbé hajlamos.

Ez a hegység nem rendelkezik komoly magasságú hegyekkel, a legmagasabb csúcsa a Nagy-Csákány hegy 487m magassággal. Ez már feltételezi, hogy itt nagyon kényelmes, kevésbé megerőltető túrákat tudunk tenni. A látnivalók mindenképpen megérik, mert a Vértes is egy ékszerdoboz, csak kisebb és tömörebb.

A mostani beszámolóm is egy teljesítménytúráról szól. Van egy hazai túrasorozat amely Magyarországi Forrástúrák néven fut. A sorozat több éven keresztül tart és egy túrát jellemzően csak egyszer rendeznek meg, mindig másik tájegységet tudunk meglátogatni. A sorozat egyik állomásán jártam december közepén a Vértesben, annak is az északi részén. Pár nappal a túra előtt az időjárásjelentés nagyon jó időt ígért, nem volt kérdés, hogy elmegyek erre a rövidebb teljesítménytúrára.

Reggel már fél nyolcra odaértem Szárligetre a Mezei Cukrászdába, elég nagy létszám gyülekezett, tényleg jó idő volt, sokan mások is vágytak a friss levegőre. Ugyan kissé csípős hideg volt reggel, de kezdett kisütni a nap is. Két táv közül a hosszabbikra neveztem, ha már itt vagyok nézzünk meg mindent alapon. A megkapott tájékoztató füzet, amely igazából nem is volt füzet csak két lap, egy egyszerű útvonalleírást, pár telefonszámot és egy egyszerű fekete fehér térképet tartalmazott. A szintidő kényelmes, 7 óra, lesz időm nézelődni is.

img_2209.jpg

A rajtoltatás után a Cukrászda előtt máris egy kis lábbeli fertőtlenítés fogadott, rögtön bele kellett állnom egy ládába. Ennek az volt az oka, hogy javában tartott az afrikai sertéspestis fertőzés, amely a hazai vaddisznóállományra is veszélyes volt. Védjük az állományt, ha lehet ne járjunk össze mindent volt a kérés.

Fertőtlenítést követően el is indultam rögtön jobbra a kék sáv jelzésen a foci pálya felé. Ezt követően a szántóföldek között a dombokon felmásztam a 1. számú főúthoz. A nap is felkelt, kellemes napsütésben haladtam. Az utat keresztezve egy bezárt étterem, a Birka Csárda mellett elindultam ez erdőben, majd hamarosan kiértem egy nagy pusztára ahol számtalan tanya helyezkedett el. Innen egy kis bizonytalankodás után már a kék kereszt jelzést követve megkerültem a tanyákat, majd elindultam az erdő felé. Az erődben folyamatosan emelkedő úton, egy völgyben haladtunk felfelé, kidőlt fákat kerülgetve, időnként átmászva. Sokan voltunk itt, mindenki a maga sebességével próbálta leküzdeni az első komolyabb emelkedőt. Hamarosan felértem a csúcs közelébe, innen a kék háromszög jelzésen felsétáltam az első ellenőrzőponthoz a Körtvélyesi-kilátóhoz.

img_1008.JPG

A kilátó környéke nagyon rendezett, padok, asztalok és tűzrakó helyek is találhatóak itt. A legfontosabb, ha itt vagytok mindenképpen menjetek fel a kilátóba, ezt semmiképpen sem szabad kihagyni, mert itt 417m magasan vagyunk nagyon szépen áttekinthetővé válik a Vértes. Kicsit megkopott már, amikor először voltam itt nagyon szép volt, mert a kilátó építőanyaga vörösfenyő. Most már kezd patinásodni. A kilátó szép magas, 16m-el leszünk magasabban odafent és jó időben a Gerecsét is megnézhetjük.

img_1012.JPG

Ezen a napon ráadásul nagyon különleges volt a panoráma, mert nagyon tiszta idő volt a hegyen, de a völgyben végig lehetett nézni és itt a köd végigvonult az alattunk elterülő területeken.

Eltöltöttem a kilátóban egy kis időt majd visszatértem a kék kereszt jelzésre. Jobbra elindultam lassan lefelé. Az első érdekes hely a balról becsatlakozó kék sáv jelzésnél fogadott, itt van egy faragott Szűz Mária. Folytatva utamat lefelé megérkeztem a körtvélyesi Erdei Temetőhöz és egy Katonasírhoz. A Temető nem túl nagy, kerítéssel szépen körbe van kerítve, tavasztól már a fák árnyékában nyugszanak a halottak.

img_1014.JPG

Leérve a dózerúthoz az első forrást is meg kellett néznem, egyenesen tovább az erdőben a Béla-forrást. Közvetlenül a forrás előtt egy nagyon meredek szakasz várt, ahol sikeresen el is csúsztam. Ez is megvolt, mehetünk tovább. A forrásból vizet nem tudtam venni, mert ki volt írva, hogy nem iható ráadásul alig csordogált.

bela_forras.jpg

Itt csak egy kódot kellett felírnom. Visszamásztam a dózer úthoz, majd jobbra elindultam Körtvélyespuszta felé. Ide elérve a bal oldalamon egy nagyobb rét fogadott, az útról láttam, hogy itt van egy Kápolna is.

Átérve ezen a kis településen, szalagokat kellett követnem, melyek az erdőben kevésbé járt utakon elvezettek egy újabb felkeresendő helyhez a Hideg-kúthoz. Itt sem lehetett vizet venni, a kút egyébként is elhanyagolt állapotban volt. Felírtam a kódot és innentől egy rövid szakaszon ismét járatlan erdőben, a szalagokat követve kiértem egy erdészeti útra. Ez egy nagyon kényelmes út volt, elértem rajta a kék kereszt jelzést, melyen balra folytattam utam.

Felértem egy kisebb emelkedőn a piros sáv jelzéshez, ez a rész a Macskabükk nevet viseli. A gerincről elindultam lefelé egy völgyben, majd jobbra szintén a járatlan erdőben követtem a szalagokat, melyek átvezettek egy szekérútra. Ezen az úton értem el kisebb kitérővel egy sziklás részre, a Gráciák bércéhez.

img_1018.JPG

Nagyon szép a kilátás innen is, ez is egy felkeresésre érdemes hely. Itt újabb kódot írtam fel, majd folytattam utam a szalagozást követve először a gerincen, majd meredeken lefelé egy kereszteződéshez, ahonnan ismét a kék sávon kellett tovább mennem.

Na de előtte tegyünk egy kitérőt! Nekem mint olyan valakinek, akinek a Másfél Millió lépés Magyarországon a Szent Grált jelenti kötelező kitérnie az alábbi helyre. Ebből a kereszteződésből ugyanis jobbra az Országos Kéken elindulva 2-300m után megérkeztem Rockenbauer Pál emlékfájához. Ez egy bükkfa melynek a törzsébe bevéste egy ismeretlen művész a Mester arcképét és az évek során ez egy kegyhely is lett, mert sok túrázó kitűzőkkel, emlékekkel körbe díszítette.

rocki_emlekfa.jpg

Sajnos ma már nem így néz ki, a kép nem az enyém, egy régebbi állapotot tükröz, azért csatoltam be, mert én még így emlékeztem rá, igaz utoljára 4 éve voltam itt. Most amikor megláttam nem is akartam elhinni, teljesen le volt csupaszítva, először simán el is sétáltam mellette, mert semmi sem volt a fán, csak a faragott arckép volt meg. Ha erre jártok ettől függetlenül nézzétek meg, de emlékezzetek erre a képre, mert fénykorában ilyen volt. Egyébként még a közelben van a Vitányvár és a Szent László Emlékfa is, Vértessomlóról érdemes ezeket a részeket megközelíteni a piros sáv jelzésen.

Visszatérve a kereszteződésbe az elkerített mező után leereszkedtem egy völgybe és itt fogadott egy frissítő állomás. Igazolást is kaptam egy Mikulásnak öltözött gyerkőctől, és megnéztem az iható vízű Szarvas-kutat is, ezt meg kell becsülni, mert a Vértes vízben szegény.

img_1021.JPG

Ez a hely a Szarvaskúti-pihenőhely, tökéletesen alkalmas erdei táborozásra, padok, tűzrakóhely, ivóvíz és egy nemrég épült nagyméretű fa házikó is segíti a táborozást.

Innen következik a Vértes egyik legszebb szurdokvölgye. Folytatva utam a kék sávon a rét után kb. 100-150m-re jobbra felfelé van egy kis ösvény ez vezet fel a Vöröslyukhoz, ez egy 5-6m hosszú kis üreg. Most nem mentem fel ide, tovább sétáltam a völgyben, majd egy nagyobb kereszteződésben a jelzetlen úton haladtam tovább. Egy balra letérésnél kellett felkeresnem a következő pontot a Szép Ilonka kutat. Visszatérve a szekérútra a völgy kezdett kiszélesedni és elérve a piros sáv jelzéshez balra indultam el egy enyhe emelkedőn. És megérkeztem a következő ponthoz a Szép Ilonka forráshoz, ez az egyik legjobb forrás a Vértesben.

img_1022.JPG

Általában bő vízű, jó ízű, nagyon jól kiépített forrás. Padok, info táblák és még egy esőbeálló is van itt.

Itt álltam meg egy kicsit, enni inni, élvezni a tél eleji erdőt. Mire ideértem már széthúzódott a túrázók nagy része, nem volt itt senki sem rajtam kívül. Pihenés után felmásztam a forrás mögötti dombra és egy rövid szakaszon a zöld sáv jelzést követve a piros kereszten egy nagyon kényelmes erdei úton értem el a következő letéréshez egy jellegfához, amit én Alfa Hímnek hívok.

img_1023.JPG

Innen a szalagozást követve elindultam felfelé a Vértes legmagasabb csúcsára.

Szépen haladtam felfelé egy hosszú de nem fárasztó emelkedőn, kereszteztem a piros sávot majd egy fánál, amely a pontot jelölte elértem a Nagy-Csákány tetejét. Innen nem tudunk kitekinteni, itt nincs szép kilátás, cserébe szép mezők mellett haladunk el, melyeket tavasszal esős időszakot követően érdemes felkeresni.

img_1026.JPG

A Vértes teteje után a cél felé folytattam utam. Kényelmes szalagozott erdei szekérutakon értem el egy völgybe, melyben meredeken lefelé haladva leereszkedtem a mai napon már többször érintett Országos Kék sávhoz.

img_1028.JPG

A kék sáv az erdőben ide oda kanyarogva vezetett el az 1. számú főúthoz. És most várt rám a mai túra legkevésbé érdekes része egy hosszú egyenes műúton gyaloglás, ez vezetett vissza Szárligetre. Időnként hátratekintettem, de nem követett senki sem a hosszú egyenes úton, a többiek előtt haladtam.

Beérve a célba gratuláltak és megkaptam az emléklapot és az egyik legszebb jelvényt is amit teljesítménytúrákon kaphatunk.

img_2207.JPG

Összefoglalva:

A Vértes. Hát igen, ide is érdemes eljönni, akár teljesítménytúrán, akár családi kiránduláson, annak ellenére is hogy itt nincs annyi kilátópont, magas hegycsúcs. A legszebb arcát ez a vidék is tavasszal mutathatja meg nekünk. Sajnos forrásokból kevés olyat találhatunk amelyből víz is csordogál, de a hazai magasabb csúcsokkal rendelkező hegységeinkhez képest ez a vidék könnyebb, kényelmesebb kevésbé fárasztó útvonalakat tartogat. Látnivalókból itt is van, mindenből találhatunk itt egy picit, kilátók, források, szurdokok, virágos mezők és erdei rétek itt is vannak.

Ezt a vidéket is ajánlom nektek, főleg ha valaki Budapestről tervezi a meglátogatását, mert könnyen elérhető és sokkal kevesebben látogatják. Gánton a földtani tanösvény, Csákberénynél a Meszes völgy szurdoka a Kőkapuval vagy az Országos Kék vonalára felfűzött látnivalók miatt ide is menjetek el. De a bátrabbak a jelzés nélküli erdészeti és szekérutakon is számtalan érdekes helyet, dolomit előbukkanást, kilátópontot is meg tudnak látogatni. Vegyetek egy Carthographia turistatérképet, és ezen el lehet kezdeni tervezgetni.

A beszámolóm útvonala egy körtúra volt. Ha valakit jobban érdekel összeállíthatok családi sétákat is. Csak szóljatok.

Dikran