Táv: 53,5km
Szintemelkedés: 1.940m
Tavaly év végén családommal megküzdöttünk a korona vírussal. A delta variáns utáni állapotom nem tette lehetővé, hogy azonnal visszatérjek kedvenc hobbimhoz. Két hónap kényszerszünet után örömmel olvastam, hogy megrendezésre kerül a Budai hegység még távolabbi csúcsai éjszakai teljesítménytúra.
Általában egy olyan túrát egyébként sem hagyok ki, amelyik az otthonomtól néhány méterre indul vagy itt ér véget.
Ennek a túrának az alapkoncepciója az, hogy a téli éjszakában fel kell keresni a megadott csúcsokat adott, a hosszabb távon szűkre szabott szintidőn belül. A hosszabb távok elsősorban a terepfutókra méretezettek, de gyalogosként sem lehetetlen a teljesítés. Azt, hogy milyen sorrendben és milyen útvonalon haladunk teljesen ránk van bízva. Igazán szívet melengető, hogy a fokozottan védett területeken nem engedi meg a kijelölt turistaútakról letérést. Csanya kihívásában, aki szerintem innen is merített ötletet, ez az egyik olyan feltétel amelyiknek kifejezetten örültem. Nem engedi meg, hogy áttrapoljunk a védett területeken.
A honlapon az alábbi kiírással találkozhattok:
„A BHTCS-t csak tapasztalt, térképet és tájolót jól ismerő túrázóknak ajánljuk. A túra során több olyan pontot is fel kell keresni, ahová nem vezet jelzett turistaút. Olyan csúcsok kerülnek be az itinerbe, amelyek egy része kevésbé ismert, de mégis egyedülálló látványosságot, panorámát nyújt. Ezeket megtalálni persze az éjszaka sötétje és az esetleges hó viszontagságai közepette sem lehetetlen.
A megadott pontokat tetszőleges sorrendben kell felkeresni. A csúcsokon pontőrök várják a túrázókat, és pecsételéssel igazolják a pont megtalálását. Ha a megkeresendő csúcsokat a térképen összekötnénk, akkor egy szabálytalan köralakot kapnánk, míg a rajt/cél pont ennek belsejében helyezkedik el. A túra során tehát majdnem egy teljes kört teszünk meg, amihez pluszba jön a rajt/cél pontból kiinduló két „sugár”. Ennek tudatában úgy érdemes megválasztani az útvonalat, hogy az egymástól – kilométerben és szintkülönbségben – legnagyobb távolságra lévő két pont közötti szakasz maradjon ki úgy, hogy a cserébe kapott két „sugár” megérje.”
A túrát először 2002-ben rendezték meg, idén ünnepelte, hogy 20 éves lett, csak a tavalyi rendezés maradt el a pandémiának köszönhetően. Ha valakit komolyabban is érdekel a túrasorozat története a honlapon Korábbi évek | A Budai-hegység távoli csúcsai (bhtcs.rmse.hu) mindent elolvashat. A lényeg, hogy jelenleg is a kezdetben megfogalmazott elképzelések mentén lehet teljesíteni.
Szombat estére én is beterveztem, hogy elindulok. Községbeli társam, Dr. Pelyhe Szilárd (művésznevén Fater Szilárd) már egy ideje privát üzenetekben érdeklődött. Tervezed, hogy mész? A leghosszabbra? Mikor indulsz? Még fotót is küldött, hogy ő már tervezi az útvonalat papírtérképén. Kicsit furcsáltam a dolgot, mert aki Nagykovácsiban lakik és erdőjáró, általában nagyon jól ismeri a területet. Utólag a beszámolóját olvasva kiderült, hogy első bálozó. Így már érthető az izgalom. Sikeresen teljesítette, gratulálok itt is.
Sziládnak köszönhetően megkaptam a meglepetés csúcsokat, nem kellett csak ezért külön lesétálnom a rajtba az Öregiskolához. Még egyszer ránéztem a térképemre és máris megvolt a sorrend. Olyan jól ismerem a területet, hogy nekem nem kellett útvonalat rajzolnom.
Néhány csoki, egy pohár és egy kis palack vízzel felszerelkezve elköszöntem a családomtól, elindultam a rajtba. Ideális időjárásra számítottam, nem lesz sár, se hó vagy havas eső mint két éve. A komoly hidegben pedig minden megfagy a talaj is tökéletes lesz.
A rajtban mindig érdekes picit megállni és egy lépéssel hátrábbról nézni a sokaságot. Nagyon vegyes a felhozatal. Profi cuccokban futók, komoly nagy méretű hátizsákkal és túrabotokkal felszerelkezett gyalogosok, kutyások, izguló kezdők, nagyobb létszámú csoportok és több hozzám hasonló magányos harcos is látható. A nevezés kiforrott, gyorsan megy. Megkapjuk az itinert és ekkor jön az útvonal tervezés. A vér profik szinte azonnal elindulnak, a többiek vagy magányosan terveznek vagy vannak a csapatok ahonnan időnként vitatkozás is hallatszik, de lassan megegyeznek ők is. Ha úgy érzed rendben van a terv akkor a rajt asztalhoz állva indul a móka.
Beneveztem és rögtön el is indultam. A kapuban találkoztam Edvi Tiborral és Amy lánnyal. Messziről fel lehet ismerni ha kutyával van. A nyáron készült vidám mosolygós fényképét helyeztem el a beszámolómban.
Az idei évben úgy döntöttem, hogy fordítva kezdem meg a csúcsok felkeresését. A többség mindig a nyugati csúcsokkal kezd. Elsőnek a Nagy-Szénás emlékfalhoz másztam fel a piros sáv jelzésen. Árpitól megtudtam első voltam a leghosszabb távot választok közül.
Innen a kék sávon leereszkedtem Zsíros-hegyre. Muflon itató nyitva volt többen betértek egy sörre.
A következő csúcs a Kerek-hegy a sárga sáv közelében, a ponthoz már az erdőbe is be kellett menni. Az első csúcs ahol nagyobb létszám gyűlt össze.
Pecsételés után visszatértem a sárga sávra és innentől már teljesen egyedül gyalogoltam Solymár felé. A Jegenye-völgy vashídját és a teljesen üres főutat is lefényképeztem.
A főúttól már elhagytam a sárga sáv jelzést és a Paprikás-patak mellett egy keskeny ösvényen másztam meg a Les-hegyet. A kőfejtőt elérve egy újabb rövid de meredek ösvény vezetett fel a keresztekhez.
Szép tiszta csillagos égbolt fogadott, néhány percig élveztem az éjszakai panorámát. Innen látszott Solymár az Auchan piros fényeivel, János-hegy és a Széchenyi hegy adótornya majd keletre tekintve a HHH is. Oda tartok.
Leereszkedtem a Kálváriák mellett. A Tök-hegy gerincén és a Guckler Károly úton a Virágos-nyereg következett. Itt sincs senki sem, még nem értek ide a gyorslábú futók. A kéken másztam fel a Vihar-hegyre. A pont nem itt van hanem a következő kisebb puklin, sajnos itt nem volt meg a bélyegző és a párna, valakinek megtetszett.
A Homok-hegyre a Csapcse padhoz gyorsan átértem a sárga körsétán, pecsét majd irány tovább Hűvösvölgybe.
A kék kút mindig biztos pont, télen nyáron lehet inni.
A villamos sínek alatt átbújva a kivilágított Nagy-rétre vezető sétaútról kellett letérnem és egy picit felmászni a Fazekas-hegy betonbukerjához. Újabb pecsét és ezzel meg is van a leghosszabb táv extra köre, a távoli csúcsok.
Meredek utcán le, majd meredek utcán fel. Megérkeztek az első futók, Kovács Robi, Őrsi Anna, Kreiter Balázs. Adyliget, Fekete-fej utca, piros sáv. Kecske-hát csúcsához ismét be kellett térnem az erdőbe, itt már többen voltak, egyre többször láttam felvillanó fényeket a fák között.
Kopasz-erdő tető következett, ezt a csúcsot a legkönnyebben a piros háromszög jelzésről tudtam elérni. A ponton Attila éppen a sütőgetéshez készülődött, vidám hangulatban fogadott. Annyira megmaradt bennem, hogy ezt a képet választottam a beszámoló nyitó képének is.
Nem bonyolítottam túl, Fekete-tetőre a zöld kereszt jelzésen és egy rövid erdészeti úton jutottam fel. Itt fogadott Pék Ádám és családja. Tűz, sátor, komolyan felkészültek ők is a téli éjszakára. Örülök, hogy találkoztam vele, mert személyesen is gratulálhattam a két ünnep között teljesített privát kihívásához. 6 nap alatt több mint 700 kilométert gyalogolt.
Negyed óra beszélgetés után elbúcsúztam. A ráadás csúcs idén a Tarnai-pihenő volt. Kár kihagyni ezeket az extra csúcsokat, mert egyrészt érintésével kaphatunk egy óra plusz szintidőt, másrészt mindig van valami jutalom is.
Csergazán Pali bácsinál mindig van pont, most sem volt másként. Pecsét és túró rudi volt a jutalom.
Telki-hegyre a legrövidebb út a csúcsról levezető meredek erdészeti út, majd az Anna vadászház mögötti szántó, melyen kissé balra tartva egy nagyobb kereszteződésből egészen gyorsan oda lehet jutni. A csúcs a széles dózer út mellett van kicsit be kell sétálni. Újabb pecsét, már csak két csúcs maradt.
Zsíros-hegyet amit időnként össze szoktak keverni a közelében lévő Zsír-heggyel, a legkönnyebben a Széltörés felé indulva a zöld négyzet jelzésről egy kilométer után jobbra letérve közelíthetünk meg. Én is ezt a kényelmes utat választottam. A ponton Gábor fogadott. Már nem bújt ki a sátrából, elintézek mindent, maradj csak bent! Hajnalra kezdett egyre hűvösebb lenni én is éreztem pedig folyamatosan mozgásban voltam.
Az utolsó csúcs a Meszes-hegy. Ide két úton lehetett eljutni. A hosszabb de minimális szintet tartalmazó a Széna-hegyen keresztül a Hármashatár érintésével, a másik Ilonalak felé. Én ezt választottam. Egyébként is szeretek a kis házhoz eljönni.
Az Ilonalak után egy meredek lejtőn jutunk le a Cseresznyés-völgybe hogy utána egy még meredekebb kis ösvényen jussunk fel a Meszes-hegy gerincére.
Még egy rövid séta, megérkeztem Csanyához. Idén ismét ő volt a ponton. Hajnali négykor már ő is bevackolta magát a sátrába, éppen csak az orra látszott ki. Persze maradj a melegben te is, elintézem a pecsétet. Ezen a kitett kopasz csúcson komolyabban fújt nyugatról a szél, nem csodálkozom, hogy elbújt a meleg hálózsákjában. Szia Csanya! köszöntem bár szerintem már félkomás volt nem biztos, hogy másnap emlékezett erre. Egy fényképet róla is készítettem.
Megvan minden csúcs, az extra is, innen már csak vissza kell sétálni Nagykovácsiba. Kisebb emelkedők után a Hármashatárnál elértem a sárga sáv jelzést és a Fehér (római) úton visszaértem községünkbe. Bal oldalon a mindig iható kék kút, kicsit előrébb jobb oldalon a Kőkereszt, végül a kivilágított Nagyboldogasszony Nagytemplom.
Az Öregiskolában csak néhányan voltak, a többség már régen beért. Gratuláltak, megkaptam az idei oklevelet és a kitűzőt.
Kértem itt is egy fényképet, majd hazasétáltam, csak öt perc.
Összefoglalás:
Azt hiszem a Peaks of Hungary sorozat ötletét Csanya innen is meríthette. A BHMTCS annyiban más, hogy ezt éjjel kell teljesíteni. Két évvel ezelőtt én is a nyugati csúcsokkal kezdtem, melynek különleges varázsa van. Az indítás után mindenki kirajzik és a környező hegyek útvonalai tele lesznek mozgó fénypontokkal. A kilátópontokról, gerincekről jól láthatóak. Nagyon sok csapattal, vidám gyerekekkel lehet találkozni, ez nekem most kimaradt mert keleti irányban indultam el. Ha a magányos egyedüli teljesítésre vágysz akkor erre kezdj bele, mert a pontok kivételével ezen az éjszakán maximum 10-15 fővel találkoztam.
A túrát mindenképpen ajánlom, kár lenne kihagyni mert a szokásos, a kezedbe adok egy itinert, erre kell menned helyett itt minden rajtad múlik. Neked kell kitalálnod merre fogsz menni. Mi lehet a legideálisabb útvonal? Ha a leghosszabb távot szeretnéd teljesíteni gyalogosan akkor javaslom hogy alaposabban ismerd meg a hátsó Budait, mert komolyabb eltévedések, járatlan erdőn átvágások jelentősen apasztják a rendelkezésre álló időt. Nem nagyon fér bele, hogy keveregj, óránként minimum 5 kilométert kell megtenned szintemelkedéstől és időjárási viszonyoktól függetlenül.
Én azért is szeretem mert nekem mint olyan valakinek aki úgy ismeri a környéket mint a tenyerét szintén tud minden alkalommal újat is mutatni. Nahát itt is van egy kis ösvény, ezt is jó lesz megjegyeznem.
Csanya csúcskeresős sorozatát is teljesítettem, a Peaks-ekben is elsősorban az tetszett, hogy nekünk kellett mindent megtervezni. A tájegységeket érdemes nappal felkeresni, mert bőven vannak látnivalók, érdekes, sosem látott helyek.
Jövőre is elmegyek, ki nem hagynám!
Dikran