2024-03-28

Magyarországi Forrástúrák a Vértesben

Körtvélyesi-kilátó

Táv: 22,27km

Szintemelkedés: 600m

A Vértes az egyik kedvenc hegységem ha nem szeretnék komoly emelkedőket vagy fárasztó meneteket, mert Budapestről is nagyon könnyen elérhető. Tudomásom szerint több tanösvényt is kiépítettek itt, érdemes ezeket is felkeresni. A Vértesben van a Gesztesi vár, a Vitányvár és a Csákvár is, ha valakit esetleg a várromok is érdekelnek. Nagyon különleges terület ez is, mert sok helyen előbukkan a hegység alapkőzete a triász korú dolomit, amely itt hófehér színben pompázik. A dolomit miatt nagyon sok helyen karsztbokor erdőket, dolomit gyepeket találunk, melyeken a Nagy-Szénáshoz hasonlóan ritka és védett növénytársulásokat is találunk. Barlangokból csak kisebbeket, mert a dolomit karsztosodásra kevésbé hajlamos.

Ez a hegység nem rendelkezik komoly magasságú hegyekkel, a legmagasabb csúcsa a Nagy-Csákány hegy 487 méteres magassággal. Ez már feltételezi, hogy itt nagyon kényelmes, kevésbé megerőltető túrákat tudunk tenni. A látnivalók mindenképpen megérik, mert a Vértes is egy ékszerdoboz, csak kisebb és tömörebb.

A mostani beszámolóm is egy teljesítménytúráról szól. Van egy hazai túrasorozat amely Magyarországi Forrástúrák néven fut. A sorozat több éven keresztül tart és egy túrát jellemzően csak egyszer rendeznek meg, mindig másik tájegységet tudunk meglátogatni. A sorozat egyik állomásán jártam december közepén a Vértesben, annak is az északi részén. Pár nappal a túra előtt az időjárásjelentés nagyon jó időt ígért, nem volt kérdés, hogy elmegyek erre a rövidebb teljesítménytúrára.

Reggel már fél nyolcra odaértem Szárligetre a Mezei Cukrászdába, elég nagy létszám gyülekezett, tényleg jó idő volt, sokan mások is vágytak a friss levegőre. Ugyan kissé csípős hideg volt reggel, de kezdett kisütni a nap is. Két táv közül a hosszabbikra neveztem, ha már itt vagyok nézzünk meg mindent alapon. A megkapott tájékoztató füzet, amely igazából nem is volt füzet csak két lap, egy egyszerű útvonalleírást, pár telefonszámot és egy egyszerű fekete fehér térképet tartalmazott. A szintidő kényelmes, 7 óra, lesz időm nézelődni is.

A rajtoltatás után a Cukrászda előtt máris lábbeli fertőtlenítés fogadott, rögtön bele kellett állnom egy ládába. Ennek az volt az oka, hogy javában tartott az afrikai sertéspestis fertőzés, amely a hazai vaddisznóállományra is veszélyes volt. Védjük az állományt, ha lehet ne járjunk össze mindent volt a kérés.

Fertőtlenítést követően elindultam rögtön jobbra a kék sáv jelzésen a foci pálya felé. Ezt követően a szántóföldek között a dombokon másztam fel az 1. számú főúthoz. Időközben a nap is felkelt, kellemes napsütésben haladtam. Az utat keresztezve egy bezárt étterem a Birka Csárda mellett indultam tovább az erdőben. Nemsokára kiértem egy nagy pusztára ahol számtalan tanya helyezkedett el. Innen egy kis bizonytalankodás után már a kék kereszt jelzést követve megkerültem a tanyákat és az erdőt elérve elindultam egy folyamatosan emelkedő úton. Igazából egy völgyben haladtunk felfelé, kidőlt fákat kerülgetve, időnként ezeken átmászva. Sokan összegyűltünk ezen a részen, mindenki a maga sebességével próbálta leküzdeni az első komolyabb emelkedőt. Elérve a csúcs közelében a kék háromszög jelzést felsétáltam az első ellenőrzőponthoz a Körtvélyesi-kilátóhoz.

A kilátó környéke nagyon rendezett, padok, asztalok és tűzrakó helyek is találhatóak mellette. A legfontosabb, hogy ha itt vagytok mindenképpen menjetek fel a kilátóba, ezt semmiképpen sem szabad kihagyni, mert kellően magasan, 419 méteren vagyunk. Nagyon szépen áttekinthetővé válik a Vértes. Kicsit megkopott már a kilátó fa szerkezete, mondhatni patinásodik. Amikor újkorában először voltam a kilátónál tényleg nagyon szép volt, mert a kilátó építőanyaga vörösfenyő. A kilátó szép magas, 16 méterrel leszünk magasabban odafent és jó időben a Gerecsét is megnézhetjük.

Ezen a napon ráadásul nagyon különleges volt a panoráma, mert nagyon tiszta idő volt a hegyen, de a völgyben végig lehetett nézni és a köd végigvonult az alattunk elterülő területeken. Azt hiszem nagyon jól sikerült fényképen is megörökítenem.

Eltöltöttem a kilátóban egy kis időt majd visszatértem a kék kereszt jelzés elejére. Jobbra elindultam lassan lefelé és az első érdekes hely a balról becsatlakozó kék sáv jelzésnél fogadott, érintettem egy faragott Szűz Máriát. Folytatva utamat lefelé megérkeztem a körtvélyesi Erdei Temetőhöz és egy Katonasírhoz. A temető nem túl nagy, kerítéssel szépen körbe van kerítve, tavasztól már a fák hűs árnyékában nyugszanak a halottak.

Leérve a dózerúthoz az első forrást is meg kellett néznem hiszen a mai túra célja a források felkeresése. Egyenesen tovább kellett mennem az erdőben a Béla-forráshoz. Közvetlenül a forrás előtt egy nagyon meredek szakasz fogadott, ahol sikeresen el is csúsztam. Ez is megvolt, mehetünk tovább. A forrásból vizet nem tudtam venni, mert ki volt írva, hogy nem iható ráadásul alig csordogált.

Az itinerembe csak egy kódot kellett felírnom. Visszamásztam a dózer úthoz, majd jobbra elindultam Körtvélyespuszta felé. A pici településre beérve a bal oldalamon egy nagyobb rét fogadott, az útról láttam, hogy a fák között van egy szép Kápolna is.

Átérve a törpe településen szalagokat kellett követnem, melyek az erdőben kevésbé járt utakon vezettek el egy újabb felkeresendő helyhez a Hideg-kúthoz. Itt sem lehetett vizet venni, a kút egyébként is elhanyagolt állapotban volt. Felírtam a kódot és egy rövid szakaszon ismét járatlan erdőben a szalagokat követve értem el egy erdészeti utat. Nagyon kényelmes szekérúton értem el a kék kereszt jelzést. Balra fordultam egy enyhe emelkedőre. Az út végén értem el a Macskabükköt. Innen indultam tovább a gerincről induló völgyben lefelé amíg a szalagozást el nem értem. Itt is járatlan erdőben vezettek tovább a szalagok. A szalagokat követve tértem át egy szélesebb szekérútra, melyről kisebb kitérővel egy sziklás részre, a Gráciák bércéhez értem.

Nagyon szép a kilátás innen is, ez is egy felkeresésre érdemes hely. Az egyik fa törzséről újabb ellenőrző kódot írtam fel az igazolásaim közé majd folytattam utam a szalagozást követve először a gerincen végül meredeken lefelé egy kereszteződéshez, ahonnan ismét a kék sávon kellett tovább mennem.

Na de előtte tegyünk egy kitérőt! Nekem mint olyan valakinek, akinek a Másfél Millió lépés Magyarországon a Szent Grált jelenti kötelező letérnie az alábbi helyre. Ebből a kereszteződésből ugyanis jobbra az Országos Kéken elindulva 2-300 méter után megérkeztem Rockenbauer Pál emlékfájához. Ez egy bükkfa melynek a törzsébe bevéste egy ismeretlen művész a Mester arcképét és az évek során ez egy kegyhely is lett, mert sok túrázó kitűzőkkel, szalagokkal különböző emlékekkel körbe díszítette.

Sajnos ma már nem így néz ki, a kép nem az enyém, egy régebbi állapotot tükröz, azért csatoltam be, mert én még így emlékeztem rá, igaz utoljára négy éve voltam itt. Most amikor megláttam nem is akartam elhinni, teljesen le volt csupaszítva, először simán el is sétáltam mellette, mert semmi sem volt a fán, csak a faragott arckép volt meg. Ha erre jártok ettől függetlenül nézzétek meg, de emlékezzetek erre a képre, mert fénykorában ilyen volt. Az emlékfa közelében van a Vitányvár és a Szent László Emlékfa is. Vértessomlóról érdemes ezeket a részeket megközelíteni a piros sáv jelzésen.

Visszatérve a kereszteződésbe az elkerített mező után leereszkedtem egy völgybe itt fogadott egy frissítő állomás. Igazolást is kaptam egy Mikulásnak öltözött gyerkőctől, és megnéztem az iható vizű Szarvas-kutat is, ezt meg kell becsülni, mert a Vértes vízben szegény.

Ez a hely a Szarvaskúti-pihenőhely, tökéletesen alkalmas erdei táborozásra, padok, tűzrakóhely, ivóvíz és egy nemrég épült nagyméretű fa házikó is segíti a táborozást.

Innen következik a Vértes egyik legszebb szurdokvölgye. Folytatva utam a kék sávon a rét után kb. 100-150 méterre jobbra felfelé van egy kis ösvény, ez vezet fel a Vöröslyukhoz amely egy 5-6 méter hosszú kis üreg. Most nem mentem fel ide, tovább sétáltam a völgyben a következő nagyobb kereszteződésben a jelzetlen úton haladtam tovább. Egy balra letérésnél kellett felkeresnem a következő pontot a Szép Ilonka kutat. Visszatérve a szekérútra a völgy kezdett kiszélesedni és elérve a piros sáv jelzéshez balra indultam el egy enyhe emelkedőn. Nemsokára megérkeztem a következő ellenőrzőponthoz, a Szép Ilonka forráshoz, ez az egyik legjobb forrás a Vértesben.

Általában bő vizű és jó ízű, nagyon szépen kiépített a forrás. Padok, információs táblák és még egy esőbeálló is van itt.

Megálltam egy kicsit enni inni, élvezni a tél eleji erdőt. Mire ideértem már széthúzódott a túrázók nagy része, nem volt itt senki sem rajtam kívül. Pihenés után felmásztam a forrás mögötti dombra és egy rövid szakaszon a zöld sáv jelzést követve a piros kereszten egy nagyon kényelmes erdei úton, amely régen vasútvonal volt értem el a következő letéréshez egy jellegfához, amit én Alfa Hímnek hívok.

Innen a szalagozást követve indultam tovább a Vértes legmagasabb csúcsára. Szépen haladtam felfelé egy hosszú de nem fárasztó emelkedőn, kereszteztem a piros sávot majd egy fánál, amely a pontot jelölte elértem a Nagy-Csákány tetejét. Innen nem tudunk kitekinteni, itt nincs szép kilátás, cserébe szép mezők mellett haladunk el, melyeket tavasszal esős időszakot követően érdemes felkeresni.

A Vértes teteje után a cél felé folytattam utam. Kényelmes szalagozott erdei szekérutakon értem el egy völgybe, melyben meredeken lefelé haladva leereszkedtem a mai napon már többször érintett Országos Kék sávhoz Csákányospusztánál.

A kék sáv az erdőben ide oda kanyarogva vezetett el az 1. számú főúthoz. Következett a mai túra legkevésbé érdekes része egy hosszú egyenes műúton gyaloglás ez az út is a régi vasútvonal része volt. Ezen a hosszú úton értem vissza Szárligetre. Időnként hátratekintettem, de nem követett senki sem a hosszú egyenes szakaszon, a többiek előtt haladtam.

Beérve a célba gratuláltak, kaptam egy emléklapot és az egyik legszebb jelvényt amit teljesítménytúrákon kaphatunk.

Összefoglalva:

A Vértes. Hát igen, ide is érdemes eljönni, akár teljesítménytúrán, akár családi kiránduláson, annak ellenére is hogy itt nincs annyi kilátópont, magas hegycsúcs. A legszebb arcát ez a vidék is tavasszal mutathatja meg nekünk. Sajnos forrásokból kevés olyat találhatunk amelyből víz is csordogál, de a hazai magasabb csúcsokkal rendelkező hegységeinkhez képest ez a vidék könnyebb, kényelmesebb és kevésbé fárasztó útvonalakat tartogat. Látnivalókból természetesen itt is van, mindenből találhatunk egy picit. Kilátók, források, szurdokok, virágos mezők és erdei rétek itt is vannak.

Ezt a vidéket is ajánlom nektek, főleg ha valaki a Budapestről tervezi a meglátogatását, mert könnyen elérhető és sokkal kevesebben látogatják. Gánton a földtani tanösvény, Csákberénynél a Meszes völgy szurdoka a Kőkapuval vagy az Országos Kék vonalára felfűzött látnivalók miatt ide is menjetek el. De a bátrabbak a jelzés nélküli erdészeti és szekérutakon is számtalan érdekes helyet, dolomit előbukkanást, kilátópontot is meg tudnak látogatni. Vegyetek egy Carthographia turistatérképet és ezen el lehet kezdeni tervezgetni.

Ui.: Ha tetszik a beszámoló kérlek tedd meg, hogy minősíted, mert hozzásegít az olvasói élmény fejlődéséhez. Köszönöm.

Dikran

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük