2021-05-15

Csütörtöki Csatangoló 10+25km teljesítménytúra – Ha hétköznap érnél rá egy kis túrázásra

Sárga sáv

Táv: 10+25km

Szintemelkedés: 438m+959m

A Hétköznapi barangolások teljesítménytúra sorozat valóban hétköznap teljesíthető. Az év során hétfőtől péntekig minden napra szerveznek egy teljesítménytúrát. A túra kiírásokban is kifejezetten azoknak ajánlják akik hétköznap ráérnek egyet túrázni. A rajt is különleges, mert a megszokott rövid indítási időszak helyett szinte egész nap, hajnali öttől este nyolcig lehetséges elrajtolni. Ez a feltétel lehetővé teszi, hogy a sorozat túráin a két meghirdetett távot, amelynél az egyik jellemzően 10km körüli a másik hosszabb 20-25km jelent, akár többször is teljesíthessük egy nap. Lehet akár egy rövidet és egy hosszút is egymás után. Szerettem volna megnézni a túrasorozat egyik teljesítménytúráját ezért megkerestem a Teljesítménytúrázók Társaságának honlapján a következőt.

A TTT túranaptárból kiderült, hogy a következő túra a Csütörtöki Csatangoló lesz, a kombinált táv 35km-t és közel 1.500m szintemelkedést jelentett. Így már érdekes lesz, komolyabb szintemelkedést is le kell küzdeni. Lehetett előnevezni is, megtettem.

A túra napján elmentem a rajtba, amely az Eurocenter mellett a Csíkszereda parkban volt. A túra egyik főszervezője Dóra előnevezőként megkérdezte melyik távval szeretnék kezdeni, mert a kombinált táv esetén egy rövidebb és egy hosszabb kört kell teljesíteni két külön itinerrel. Legyen elsőnek a rövidebb 10km-es táv. Megkaptam a leírást jó utat kívántak én pedig elindultam.

1. kör a 10km-es táv

Az itiner egy füzet volt, amely nagyon részletesen tartalmazta az útvonalleírást. Közepén egy fekete-fehér térképet, a távolság és szintadatokat és az utolsó oldalon az igazolásoknak fenntartott helyet. A leírással minden rendben volt, a túrához szükséges tudnivalókat tartalmazta.

A parkból elindulva szalagok vezettek kicsit felfelé, majd az úttesten átkelve a rekultivált bányaterületen indultam el a hegyek felé. Ekkor találkoztam Tarnai Dáviddal aki visszaérkezett az első 10km-es köréről. Ez volt az első személyes találkozom vele. Közös fotó majd néhány percnyi beszélgetés után elköszöntünk egymástól, ment vissza az Operába, délután jön vissza a hosszabbik körre, ő is a kombinált távra nevezett.

Keskeny ösvény vezetett egyre feljebb, időnként vízelvezető árkokon is át kellett kelni. Végül kiértem a Remetehegyi útra és kicsit feljebb a Máramaros úton balra fordultam. Hamarosan a kék háromszög jelzéshez értem, ezen indultam el az első hegy felé. A mai első bemelegítő emelkedőn értem fel a Kőtarajhoz. Egy fán volt az első ellenőrző pont egy kóddal és innen Budapest felé is van kilátás középen a Hőerőmű hatalmas kéményével.

Kezdett egyre melegebb lenni, ma úgy tűnik nem számíthatok esőre, amely enyhítené kicsit a kánikulát.

Folytattam utamat felfelé a kék háromszög jelzésen, de egy kereszteződésnél le kellett térnem jobbra egy jelzetlen útra. Mindenhol minden gondosan ki volt jelölve, eltévedésre nem nagyon lett volna esélyem. Ez az ösvény kanyargott a hegyoldalban fel-le és elért egy olyan pontra ahol kicsit jobbra kisétálva ismét egy kilátó ponthoz mehettem. Megérte, szép volt a kilátás innen is.

Visszatérve az ösvényre még egy kis emelkedőt követően megérkeztem a siklóernyősök kedvelt starthelyére a Hármashatár-hegyen. Innen is csodálatos panorámában lehet gyönyörködni.

Ide egyébként éjszaka is érdemes feljönni, mert hasonló látványban lehet részünk mint a Normafánál. Leültem én is a padra, kicsit időztem, nézelődtem én is. Már nem sok volt hátra a csúcsig a Hármashatár-hegyi utat elérve felmásztam a Guckler Károly kilátóhoz. A túra frissítőállomásához és egyben egy ellenőrzőponthoz érkeztem.

Pecsétet kaptam és volt sok finomság is. A ponton a srác mondta, hogy elvileg dinnyét szoktak adni, de most a vírushelyzet miatt ezt elhagyták, cserébe dinnyés édességekből lehetett választani. Kaptam egy banánt is, a dinnye helyett volt egy kis gyümölcs is.

Folytattam utamat immár lefelé az országos kéken. Az adótorony mellett van egy kék kút picit eldugott helyen, ez egy fontos frissítő pont bármikor is járunk erre.

Én is ittam, kezdett igazi kánikula lenni.

A kék sávon többször keresztezve a műutat a kék keresztnél egy újabb kék kút fogadott. Jelzést váltottam és a kék kereszten fel-le hullámzó erdei ösvényen értem el a korlátokkal védett Erdőháti-úti barlangot.

Innen még egy pici felfelé mászás következett majd a Mátyás-hegyi kőfejtő korlátjához érve újabb panoráma fogadott. Erről a pontról a Szemlő-hegy házai felé lehet nézelődni.

A korlátok mellett haladva megérkeztem a harmadik kódos ellenőrzőponthoz. Felírtam majd a lépcsősorokon leereszkedtem a Mátyáshegyi útra. Balra fordulva a körforgalom majd egy hosszabb utcai séta következett. Visszafelé mentem a Remetehegyi úton a rekultivált bányaterülethez ahonnan már ismerős volt az út, vissza kellett ereszkednem a keskeny ösvényen. Többen jöttek velem szembe, ők még ekkor indultak el valamelyik távon, mindjárt jövök én is újra ugyanitt.

Leérve az aszfalthoz visszasétáltam a parkba és ezzel célba értem a rövidebbik 10km-es körön. Következett a második kör amely már 25km-t jelentett.

2. kör a 25km-es táv

Megkaptam a következő itinerem. Ez már vastagabb volt de ugyanolyan szerkezetű mint a rövidebbik táv füzete. Átolvasva az itinert kiderült, hogy a Hármashatár-hegyi Guckler Kilátóig ugyanaz az útvonal ezért ezt most nem írom le még egyszer. Felfelé menet már nem tértem le a kilátóponthoz az út mellett, megállás nélkül mentem fel a kilátóig, csak a Kőtarajon álltam meg a kódot felírni.

A kilátónál ismét kaptam egy pecsétet, banánt és válogattam az édességek közül is. Második alkalommal már felsétáltam a kilátóba egy fotó erejéig. Nagy nyugalom volt ma itt, nagyon kevesen voltak fent hétköznap. Hétvégén jó időben igazi telt házas a környék minden kilátópontja.

Elköszöntem és lesétáltam a kék kúthoz mert lecseréltem a teljes vízkészletemet. Frissítés után elhagytam a két táv közös szakaszát és elindultam a szalagozott úton a mező szélén kissé jobbra tartva.

Meredek köves ösvényen értem le a hegyről, közben találkoztam egy Kaszpi haragossiklóval is amely éppen az úton kelt át. Olyan gyors volt, hogy alig volt időm fényképet készíteni. Tényleg pillanatok alatt a fákon volt.

Az erdőt követően az előttem elterülő mezőn indultam el a Vörös-kővár felé egy szélesebb szekérúton. Ez egy kitett szakasz volt, pont a legnagyobb melegben tettem meg. Nyáron nagy melegben a túrázó alapfelszerelés része a sapka is, hacsak nem vágyunk egy kis napszúrásra.

A Vörös-kőváron volt egy információs tábla is a nemrég látott Kaszpi haragossiklóról. Kiderült, hogy nagyon tud fára mászni. Hát az biztos én is láttam.

A következő szakaszon egy kanyargó kis erdei ösvény a sziklák között vezetett lefelé. A bokrok közül a Vitorlázó Repülőtér felé lehetett kitekinteni.

Egyszer csak megérkeztem egy újabb információs táblához, melynek egyik oszlopán megtaláltam a következő kódot. Bevezettem a megfelelő helyre és jobbra fordultam egy szekérútra, amely levezetett a Paprikás patak hídjához. A következő T alakú elágazásnál letértem a Gercse Templomhoz. Az Ösvénytaposók őszi Gercse túráján a templomot belülről is meg lehet nézni, mert ezen a napon kinyitják az érdeklődő túrázok számára.

Újabb kód várt rám, ezt is felírtam és visszatértem az eredeti útra. A kőzúzalékos út balra fordult a Határ-nyeregbe. A Jánosbogár utcában az egyik ház kapujában volt egy kis sátor felállítva egy újabb frissítő állomáshoz értem. Ez a hely az ötödik ellenőrzőpont volt, pecsétet is kaptam.

Pecsételést követően a Jánosbogár utcán indultam tovább és egy kisebb emelkedő után felértem a Csúcs-hegyi nyeregbe. Balra fordulva a piros kerékpár út jelzését követtem a Tök-hegy kényelmes gerincén amíg el nem értem a sárga háromszög jelzéshez, amely felvezetett a Kálváriák mentén a Kálvária-hegy csúcsára a Kőkeresztekhez.

A csúcskövön volt elhelyezve a következő kódos ellenőrzőpont. Innen ismét körbe lehetett nézni. Az év bármely szakaszában szeretem a Budai-hegység kilátópontjait mert mindig más arcát mutatja a panoráma.

Keskeny és meredek ösvényen ereszkedtem le a tisztásra, ahonnan kissé jobbra tartva követtem egy újabb ösvényt a sárga sávhoz.

A sárga sáv turistaútról pár száz méter után le kellett térnem egy gondosan szalagozott ösvényre. Ez az ösvény vezetett le a Paprikás-patak völgyébe a Rózsika-forráshoz. Újabb igazolás, amely most egy kérdés volt, erre kellett válaszolni.

A forrástól a sárga sávon kellett továbbmennem a Millenium-rétre, majd a Lovarda után fel kellett másznom a Szarka-várhoz. A vár gondnokától kaptam meg a következő igazoló pecsétemet.

Visszatérve a sorompóhoz balra a zöld sáv jelzésen indultam el a szántóföldek mellett. Szeretem ezt az útvonalat is, mert nyáron aratás előtt éles a kontraszt az aranysárga búzatábla és a háttérben elhelyezkedő Csúcs-hegy szép zöld erdeivel. Nagyon jó fényképeket lehet innen készíteni.

A szántók után az erdőbe vezet vissza a turistaút, egy darabig ezen haladtam majd egy rövid jelzés nélküli szakasz után a sárga sávra fordultam rá. Ezen az úton értem el egy újabb nevezetes kilátóponthoz, a Kötők-padjához, ahonnan újabb különleges panorámában lehetett részem a Pilis és a Kevélyek felé.

A sárga sávon a határköveket elérve felmásztam a kék sávhoz. Nem is olyan régen itt voltam ebben a nyeregben, innen kellett felsétálnom Kálvária-hegy tetejére. Most viszont a kék sávon kellett balra elindulnom a Katonasírhoz, ahol a következő kód várt rám. A Katonasír után ismét a Virágos-nyereg következett és a jánosbogár utcai frissítő ponthoz kellett visszasétálnom.

Pecsét után megint vissza a Virágos-nyeregbe. Ezen a túrán majdnem minden irányból megközelítem ezt a nagy csomópontot. Következett egy nagyon kellemes sétaút ahova szintén nagyon sokan szeretnek kijönni. Ez az út a Guckler Károly sétány, amely mellett érintettem egy súrolópor bányát is. Hasonló súrolóporral az Alsó-jegenye völgyben is találkozhatunk.

A következő nevezetes hely a Guckler szikla. Az erdőmester emlékére elhelyeztek egy szép márványtáblát is a sziklafalon. Neki köszönhető, hogy a Hármashatár-hegyen ismét erdőkben sétálhatunk mert az 1800-as évek közepére Budapest fűtési igénye miatt az itteni erdőségeket egyre nagyobb méretekben letermelték. Guckler Károly a tuskókról sarjadt erdőkben látta a baj forrását. Akkoriban ugyanis az építkezésekhez szükséges nagyobb méretű fákat (elsősorban fenyőket) a Felvidékről hozták, ezeket egyszerűen leúsztatták a Dunán. A városkörnyéki erdőkből pedig jószerével csak tűzifát termeltek és a kivágott fák tuskóját a földben hagyták. A tönkről vagy a földhöz közeli gyökerekből kihajtó sarjak fiatal korukban gyorsan fejlődtek, később viszont alulmaradtak a magról kelt a fiatal facsemetékkel szemben és sajnos sokkal könnyebben betegedtek meg. Akkoriban az volt a lényeg, hogy így sűrű erdő nőtt, melyre hamar fejszét lehetett emelni.

Az 1895-ben erdőmesterré előlépett, majd az Erdészeti Hivatal vezetőjévé kinevezett Guckler lelkes ember volt, a tuskókról sarjadt tölgyesek helyébe életerős, fiatal erdőket akart ültetni. Azzal érvelt, hogy „szaporán ki kell vagdosni őket, míg tömegesen pusztulni nem kezdenek”. De vakbuzgalmában egész hegyoldalakon rendelt el tarvágást, Buda erdeinek csaknem az egynegyedét kivágatta, az új telepítést pedig nem bírta erővel, épp a tölgymakk vetésekből kikelő facsemetéket nyomták el a sarjak. Kicsit ellentmondásos Guckler erdőkkel kapcsolatos megítélése, de érdemei vitathatatlanok a Hármashatár-hegy kopár csúcsainak fásításában. Bécsi mintára a kevésbé kényes fekete fenyőfákat telepítették a kopár területekre. Ma már ezeket a tájidegen fákat ritkítják vagy vágják ki teljesen az erdőségeinkből.

Visszakanyarodva a túrára a Guckler sétányon több helyen kilátópontokat is kiépítettek, ahonnan Budapest-Szentendre-Dunakeszi felé tudunk nézelődni.

A zöld sáv egy élesebb balos fordulónál éri el a Nagy-Farkastorkot, innen már a zöld kereszten mentem tovább a Kis-Farkastorokig, ahol letértem balra a zöld barlang jelzésre és egy kis ösvényen haladtam lefelé a hegyoldalban. Elérve az információs táblát, besétáltam a Tábor-hegyi barlanghoz ahol az utolsó kód fogadott.

Több túratársam itt hűsölt a nyitott bejáratban.

Az utolsó szakasz következett, még egy kis lefelé menet, majd a kerítések közötti sikátoron értem ki a Királylaki útra ahol jobbra fordultam. A buszforduló után megérkeztem a már ismerős Remetehegyi úthoz, balra fordulva néhány méter után a szalagozott keskeny ösvényt is megtaláltam.

Ezen az ösvényen leereszkedtem az árkokat keresztezve az Eurocenter feletti aszfaltozott úthoz. Ma már másodszor.

Innen már csak a parkba kellett visszasétálnom és ezzel teljesítettem a második hosszabbik kört is, befejeztem a kombinált 35km-es túrámat.

A Célban kaptam kitűzőt és egy oklevelet is. Elköszöntem a vidám rendezőktől, remek napon volt.

Összefoglalás:

Most már elmondhatom, hogy voltam hétköznap is szervezett teljesítménytúrán. A táv és a szint volt számomra csábító, de legközelebb biztosan csak a hosszabbik távra fogok benevezni, mert a kombinált táv esetén sok a közös szakasz. Valószínűleg a túrasorozat többi túráján is hasonló a helyzet.

A kijelölt útvonal kifejezettem érdekes volt, végig kilátópontról kilátópontra kellett menni. Mindig volt valami érdekes látnivaló. Ezeket az útvonalakat ritkábban szoktuk teljesítménytúrák keretein belül bejárni. Ezen a túrán van lehetőségünk arra, hogy az útvonalra végig felfűzve felkereshessük a Kőtarajt, a Vörös-kővárt és a Tábor-hegyi barlangot is.

Nagyon egyedi, hogy hajnali öttől este nyolcig van lehetőség a nevezésre és az indulásra, így akár éjszakai túrára is van lehetőség mert éjfélig kell visszaérni a közös rajt-cél helyre. Az útvonal kijelölése pedig több mint példás, gyakorlatilag nem lehet eltévedni annyira precízen ki van jelölve minden elágazás, komolyabb kereszteződés vagy keskeny ösvény.

Egy kis bemelegítéshez, kevésbé járt helyek felkereséséhez nagyon jó választás ez a túra. Részemről teljes mértékben tudom ajánlani, kezdőknek ideális a sok látnivaló miatt, gyakorlottabbnak pedig a szintemelkedés jelent egy kis izgalmat.

Legközelebb ezen a túrán csak a hosszabbik távon veszek részt. Hamarosan lesz a sorozatban egy Duna mellett végigsétáló túra is, ezen biztosan részt veszek. Utána lesz beszámolóm erről is.

Ui.: Ha tetszett a beszámoló kérlek tedd meg, hogy minősíted, mert hozzásegít az olvasói élmény fejlődéséhez. Köszönöm.

Dikran

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük