2021-03-01

Bauxitkutató 10km teljesítménytúra – Amikor inkább a Balatonban kellene fürdeni mint mellette túrázni

Csere-hegyi kilátó

Táv: 13,5km

Szintemelkedés: 406m

Tetszettek családomnak a Kék Balaton 110 és a Balaton 50 teljesítménytúrán készített fényképeim, szerették volna egy részét ők is élőben megnézni ezért kerestünk egy rövid családdal is teljesíthető teljesítménytúrát a Balaton felvidéken. Így esett a választás a Balatonalmádiból induló és oda visszaérkező Bauxitkutatóra, annak is a rövidebb 10km-es távjára. A túrának egyébként van 20, 25 és 30km-es távja is. Idén a 30km-es távot nem rendezték meg.

Szombaton reggel kényelmesen összeszedtük magunkat és elindultunk a rajthoz. Délelőtt 10 körül értünk le, kezdett igazán meleg lenni. Nem kellett volna inkább fürdeni jönni a Balatonhoz? Fel is merült ez, de végül beneveztünk a túrára.

Kaptunk egy lapot, melynek egyik oldalán egy színes térképmásolat, a másikon az útvonalleírás, egy szintábra és a pecséteket gyűjtő rész volt.

Egyszerű ez az itiner, de a célnak megfelelt.

Az első szakasz a kék sávon vezetett, ismerős a hely mert a Városház téren volt a Kék Balaton egyik ellenőrző pontja.

A kék sáv elhaladt az éttermek mellett, majd az Óvári utcába fordulva megérkeztünk a Szent Imre Templomhoz.

Egy darabig még a kék sávon haladtunk, de végül balra a Káptalan utcában egy emelkedőn folytattuk utunkat. Tényleg egyre melegebb lett és a lányom kezdte unni az egészet. Azzal sikerült kicsit visszabillenteni, hogy hamarosan elérjük az erdőt.

A Petőfi térnél már ki volt írva merre van a Köcsi-tó. Még egy kis emelkedő és a bezárt Kertmozi mellett végül megérkeztünk a rétre. Itt a tó is, jobbra pedig egy kőfejtő.

A tavat körbejártuk, kerestük olyan helyet ahol van egy kis víz is.

Elvileg itt kellett volna lennie egy információs táblának, de mi ezt nem találtuk. A biztonság kedvéért a tábla csonkjait lefotóztuk, majd elindultunk a következő pont felé.

Egy elágazásnál megérkeztünk a sárga sáv jelzéshez, jobbra fordultunk és elindultunk végre az erdőben, de ez nem volt annyira kellemes, forró levegő volt körülöttünk. Egy rövid aszfaltos szakasz után elkezdtünk felmászni a Nagy Kőorra. Ebben a kánikulában nem volt túl ideális, elérkeztünk lányomnál a “nagyon unom már ezt az egészet” fázishoz.

Felérve a szikláknál megálltunk pihenni is egy kicsit.

Innen volt egy pici kilátás is a Balatonra. Lányom valamelyest fellelkesedett.

Most már láttam, hogy nézelődve, kényelmesen biztosan nem érünk be 3 óra alatt a Célba, ezt elengedtük és innentől tényleg a saját tempónkban mentünk.

A következő emelkedő után értünk fel a Csere-hegyi kilátóhoz. A fedett pihenőben volt az első pecsételős pont.

Ha már itt vagyunk természetesen felmentünk a kilátóba is. Csodálatos panoráma fogadott minket. Végre volt némi hűs szellő is, a lányok kezdtek magukhoz térni. Feleségem részéről felmerült kérdésként, hogy a fenébe vagyok képes ilyen baromi melegben ultra távokat gyalogolni? Hát igen a kérdés érthető, de szerencsére van bennem egy kis sivatagi vér is, így a száraz meleget kifejezetten jól bírom.

A Kék Balatonon a kilátóba nem másztam fel mert sokan voltak fent és elvileg egyszerre legfeljebb 10 fő tartózkodhat a kilátóban. A kilátóból már láttuk a következő hegyet is, oda kell átmennünk.

Körbenézés után a kilátó melletti padokon tartottunk egy kisebb pihenőt. A lányok erőt gyűjtöttek a nagy melegben, szerencsére árnyékos helyen pihentünk. Volt egy kis locsoló is, kicsit felfrissültünk.

Elindultunk lefelé és az országút után az Öreg-hegy oldalában másztunk fel a következő ponthoz a Felső-hegyre ahol megkaptuk a következő pecsétet. A szemfülesebbek felfedezhetik a fényképemen Wehner Gézát és családját is, út közben találkoztunk velük. Akinek ez a név nem mond semmit annak megemlítem, hogy például hozzá köthető a Kazinczy Emléktúra (Kazi) rendezése is, 200km-es távval.

A csúcson volt egy beton geodézai torony, de ide nem másztunk fel.

Vigasztaltam a lányokat, hogy most már túl vagyunk a szintemelkedés nagy részén innen már csak le kell sétálni. Elindultunk először még az erdőben, majd a nyaralók között, végül az utcákon az Adótorony felé. Tényleg nagyon meleg lett, kárpótlásul időnként felbukkant a Balcsi amely tele volt vitorlásokkal.

A sárga háromszög jelzés hol az utcákon, hol egy rövid erdei szakaszon vezetett, de végül kiértünk a Batthyány útra, melynek végén megérkeztünk az utolsó ponthoz. Itt van az Óvári Messzelátó, ahonnan szintén csodálatos a kilátás a Balatonra.

Az információs tábláról kiderült, hogy 1899-ben volt az avató ünnepség és Dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselőről kapta a nevét aki nagyon sokat tett a kilátó megépítéséért és a vasúthálózat fejlesztéséért Balatonalmádiban.

A kilátóból a kék háromszög jelzésen indultunk el lefelé, majd a Kilátóhegyi utcánál a jelzés jobbra bevitt a kőfejtőbe, egy benőtt fa lépcsősoron kellett leereszkedni a Bányaparkba.

Végül a Szent Imre herceg út és a Széchenyi sétány után visszaértünk a Kulturális Központhoz a család nagy örömére.

A teljes menetidőnk három és fél óra lett, de ennek ellenére kaptunk emléklapot és kitűzőt is.

Elfáradtunk a nagy melegben, beültünk egy étterembe enni. Hazafelé egy fagyizónál is megálltunk, járt a jutalom mindenkinek.

Összefoglalás:

A rövid 10km-es szakaszon is teljesíteni kell 400 méter szintemelkedést, nagy melegben ez azért kihívás, kisebbekkel meg főleg. Az út során nincsenek vízvételi helyek, az Óvári Messzelátó melletti kék kút is el volt zárva, ezért az átlagosnál több vízzel számoljunk, ha tervezzük az útvonal bejárását. Szerintem ezt az útvonalat tavasszal vagy ősszel érdemes végigjárni, a kánikulai melegben inkább a Balatonban kell fürdőzni.

Az útvonal három kilátóhelyet érint ahonnan a Balatonban tudunk gyönyörködni. Családdal is érdemes, de ha nézelődni is szeretnénk akkor inkább 4-5 óra menetidővel számoljunk.

Ui.: Ha tetszett a beszámoló kérlek tedd meg, hogy minősíted, mert hozzásegít az olvasói élmény fejlődéséhez. Köszönöm.

Dikran

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük