Táv: 70,4km

Szintemelkedés: 2.450m

Megint eltelt egy hét az utolsó túrám óta és újra kezdtek mocorogni a bakancsaim a szekrényben. El kellett vinnem megsétáltatni őket, mert szerencsére bizonyos korlátozások betartása mellett még mindig nem tiltott a természetjárás.

Már nem volt kérdés melyik legyen a következő túrám, maradt a Bükkös kör, szintén a 70-es távval és mikor máskor mint éjjel. Ennek két oka volt az egyik, hogy mind a három teljesítést éjjelre terveztem már az első nevezés előtt is, úgy gondoltam egy hónapon belül teljesítem a bronz, az ezüst és végül az arany fokozatokat. A másik, hogy ha valaki olvasta a lábbelikről szóló posztomat, akkor tudja, hogy én papírtérképen az útvonalat böngészve készülök fel egy túrára. A Bükkös 70 útvonalát is hosszan elemeztem, kijegyzeteltem, hogy mikor mire kell figyelnem, milyen látnivalók vannak az útvonalon és annak pár száz méteres körzetében.

Az első alkalommal az útvonal megismerése volt a cél, ha olvastátok az első út posztját, akkor ezt remélhetőleg nektek is sikerült átadnom. A második alkalommal már az útvonal kihagyott látnivalóira koncentráltam, sok olyan helyen megálltam ahol először nem és rengeteg fényképet is készítettem. És most a harmadik alkalommal az útvonal mellett elhelyezkedő érdekesebb helyek meglátogatására készültem, főleg ezeket fotóztam le.

Azt hiszem jól sikerült ez az út is. A beszámolót is sokszor átolvastam, átírtam, most már élesítem, olvashatjátok ti is. Jó olvasást az utolsó részhez is.

Aki most kapcsolódik be, annak javaslom, hogy az első beszámolótól kezdje el az olvasást, mert egymásra épül a három beszámolom. Első teljesítés és a második innen is elérhető.

Kezdjünk is bele, gyertek velem ma is egy éjszakai utazásra a sötét erdők birodalmába.

Nagyjából az előzőekhez hasonló időben sikerült Szentendrére érkeznem, most is üresek az utcák, szinte senki sincs már kint. Időközben történt egy óra állítás, így most még világos volt. Beolvastam a rajtkódot és elindultam a hídon át a Bükkös-patak mellett. A Tanösvényen elvétve találkoztam futókkal, családokkal. Még nem említettem meg, de ezen a szakaszon az egyik ház kerítésénél találhatjuk meg az iható Fehérvíz-forrást. Világosban haladtam, ezért most itt is készítettem fényképeket és egy csobogós videót is. A teljes sorozatot a Teljesítménytúráim Facebook csoportban lehet megnézni.

img_1923_resize.JPG

Gyorsan elértem a szokásos első pontot a Szarvas-hegyen. Most nem időztem itt sokat, elkezdett alkonyodni, mentem is tovább, le a kerítés mellett. A dózer út után jobbra elindultam a zöld sávon felfelé. Még szárazabb volt az út, nagyon jól járható. Nem véletlen a héten elrendelt tűzgyújtási tilalom sem. Kellene már egy kis eső.

Már majdnem felértem megint a műút mellé, időnként hallottam már az autókat is. Ezen a helyen van egy kis meglepetésem számotokra. Ha itt egy jelzetlen erdészeti úton jobbra befordulunk, akkor elérünk a Hosszú-réthez. A rét sarkából egy újabb erdészeti útról eljutunk a Szigorúan Védett Jávor-tóig, ez azt jelenti, hogy nem járkálhatunk itt összevissza, de a tó mellől azért körbe lehet nézni. Ez egy nagyon különleges tó, én utoljára kb. 10 éve voltam ott tavasz végén és nagyon szép emlékeket őrzők erről a helyről. Ide a védett helyszín miatt nem vezet be jelzett turista út, csak térképpel vagy navigációval lehet eljutni. Most éjjel nem kerestem meg, de ha jövök nappal is teljesíteni, akkor meg fogom nézni.

Pilisszentlászló előtt a Hegy-tető pihenőnél most nem voltak éjszakai piknikezők, nem volt grillezés, betartották a tűzgyújtási tilalmat.

Tovább mentem, át a községen a szokásos kutyaugatás mellett, a Rigó Vendéglőnél igazoltam és elindultam a kéken a Bükkös-patak felé. Elérve a kék kereszt jelzést, itt most letértem balra, mert a közelben van egy forrás, egy pihenővel. Ez az első hely amit kiírtam az útvonal elemzésekor. Ez nincs messze ugyanúgy a Bükkös-patak völgyében van, pár száz méter után oda is értem a Zergevirág-forráshoz, sajnos innen víz már nem folyik, de itt van egy szép nagy rét padokkal, asztalokkal és tűzrakó helyekkel. És a rét sarkában számomra szokatlanul van egy dupla pottanytós WC, lányoknak-fiúknak külön-külön.

img_1941_resize.JPG

És karban is van tartva, figyelnek rá.

Visszatérve a kék sávra folytattam tovább utamat és megérkeztem a következő felírt helyhez, ez pedig a Kárpát-forrás.

img_1943_resize.JPG

A múlt héten itt fogadott a kutyaugatás, itt volt a táborozás, ezért még nem volt időm megnézni. Most alaposabban megnéztem, ittam is és a neten fellelt leírások alapján a patak vize olyan tiszta hogy rákok is élnek benne. Jelentem tényleg, tele volt a víz bolharákokkal.

Folytattam utam a patak mellett, ismét itt van a Denke Lajos emlékmű, utána az Erdészház és végül a Sikárosi-rét. Az Erdészház után, amikor a rét első felén átérünk, az út erdőbe vezet, itt vannak padok is és itt megint van egy listámon szereplő hely. Néhány lépésnyire a padoktól itt van a Szilágyi Bernát-forrás. Ezt is megkóstoltam, ez is jóízű forrásvíz.

img_1949_resize.JPG

Egyébként nagyon ajánlom, hogy egy kisebb méretű pohár legyen nálatok mert a meglátogatott források kifolyói nagyon alacsonyan talajszinten vannak.

A forrás után tovább mentem az erdőben és kiértem a rét második nagyobbik részére, ahol a már szokássá vált csillagos égboltban gyönyörködést nem hagytam ki. Utána a hosszú emelkedőn felmentem Dobogókőre. Ezt elég jó tempóban sikerült megtennem, gyorsan itt voltak a piros fények a jobb oldalamon.

A Menedékháznál most sem volt senki sem, de most nem álltam meg itt sem hosszabban, csak igazoltam és mentem tovább Pilisszentkeresztre. Ahogy beértem a községbe a jobb oldali villanyoszlopon egy üzenet fogadott. Ha túrázó vagyok és ezt olvasom az baj, menjek haza, mert azzal, hogy átsétálok itt veszélyeztetem, megfertőzöm az egész közösséget. Rendben, azt teszem mióta elindultam. Pilisszentkeresztről, erről a helyről csináltam egy jobb éjszakai fotót a múltkoriak nem sikerültek annyira jól.

A temető után a Magas-hegyi nyeregben visszafordulva is fotóztam párat. Elindultam megint fel Pilis-tető felé, de most letértem az emelkedő elején bal oldalt a zöld kör jelzésre, ez a Magyar Zarándokút. Most azért tértem le, mert itt van a Trézsi-kút és a Szeretet forrás. A forrás félkörívesen terméskövekből szépen ki van építve, a kerámia kifolyó olyan magasan van hogy odahajolva is lehet inni. Ez itt egy kellemes pihenő, ha Pilisszántó felől mennétek fel a Pilis-tetőre, akkor ezt mindenképpen ejtsétek útba. Jó kis pihenő és jó ízű a forrás is. Ez a forrás ismerős azoknak akik a Szénás kör hosszú 75km-es távját teljesítették, mert érinti ezt a helyet, megtaláltam az igazoló kódot.

Az utat tovább folytatva néhány kanyar után visszatértem az eredeti útra és ezt elérve balra ráfordultam a szokásos emelkedőre és a szerpentinre. Az első kilátóponton, amely a László-kúpja nevet viseli most megálltam és készítettem több éjszakai városfotót.

img_1959_resize.JPG

Továbbhaladva a szerpentinen ismét felértem a mezőre, majd a zöld háromszög jelzésem a Boldog Özséb-kilátóhoz, itt van az újabb pont és az igazolás is.

A zöld háromszög jelzésen folytattam utam a dózerúton, a rakétatárolókon keresztül, egészen a zöld sávig. Ezen a zöld háromszög jelzéses úton, amíg itt légvédelmi rakétabázis üzemelt sétálni sem lehetett, nem is volt kijelölt turistaút. A járőröző katonák lezavartak az útról mindenkit, gyerekként többször minket is. Az a kereszteződés ahol átváltunk a zöld sávra, szintén nevezetes. Ez a hely a Simon halála. Ez nem csak valami kitalált dolog ám. Én két történetről tudok gyerekkorom óta. Az egyik szerint a törökök a közelben felégettek egy kolostort és onnan az egyik papnak sikerült elmenekülnie az erdőbe, és meghúzódott egy barlangban. A törökök azonban rátaláltak és a kolostor kincseit követeltek tőle, de ő nem tudott vagy nem akart kincseket adni, ezért a törökök ledobták a Pilis-tető egyik sziklájáról és szörnyethalt. A másik történet szerint egy bölcs öreg remete élt itt a közelben egy barlangban, akit Simonnak hívtak. Ez a bölcs remete jószívű volt és segített a környékbelieknek, ezért amikor meghalt ide temették el. Egyébként az első történet gyerekként nem hagyott nyugodni, hűha mi van ha tényleg voltak kincsek is és ha van is egy barlang? Sokszor voltam fönt több hasonlóan lelkes kincskeresőst játszó társammal. Pomázról mentünk fel busszal a Két-bükkfa nyeregig, onnan már egészen közel volt és kerestük a kincset. És itt a Nagy-Szoplák hegy oldalában tényleg van egy kis üreg, a Gyula-pihenője barlang, még a térképeken is szerepel. Persze kincset nem találtunk, de mindig nagy izgalommal vágtunk neki, legközelebb biztosan meglesz. Lehet, hogy nem a barlangba rejtette, hanem mellé ott mégiscsak nehezebb megtalálni gondoltuk akkoriban. Terveket szőttünk, szinte expedíciós elképzelésekkel. Sok ötletünk volt hol keressük, nagyon jól teltek ezek az évek. Kincsekkel mi sem lettünk gazdagabbak.

Simon halála után ismét leereszkedtem a Pilis-nyeregbe az emlékműhöz. Nappal viszont itt érdemes egy pici kitérőt tenni a zöld kereszt és a zöld háromszög jelzésen a Fekete-kő sziklához, ahol pihenő is ki van építve. Nagyon szép a kilátás és ugyanúgy a Pilis-nyeregbe vezet le mint a zöld sáv jelzés és nem kell felfelé mászni, ez is lefelé vezető út. Szerintem megéri a kitérőt, ha nem a szintidőd javítása a cél.

Pilis-nyereg után a következő hely Pilisszentlélek, a hegyről levezető út mellett most megálltam a Szent-László forrásnál, a Kálmán-kútnál.

img_1967_resize.JPG

Itt ugyan inni nem lehet, egy félköríves kőfal alól szivárog a víz, én kifolyócsövet nem találtam. A szivárgó vízből egy kis békanyállal fedett tó alakult ki.

Ismét visszatérve a fő útvonalra átsétáltam a községen, felmásztam a Pálos kolostor romhoz, igazoltam és folytattam utam a Hoffman vendégház érintésével a Hoffman-kúthoz, itt megint ittam egy jót. Ha egy kis erdei tavat is szeretnétek megnézni akkor a Hoffman kútnál balra forduljatok be egy jelöletlen kis erdei csapásra, 100m-re van egy kis tó is. Nyáron nagyon összezsugorodik, inkább tavasszal érdemes megnézni. Szakó-nyeregbe felmászva megint csak a Téry úton mentem le Dömösre. Útközben megálltam a kopjafánál, az első részben ígértem, hogy kiderítem azt is kinek a kopjafája. Elolvastam, Kristófcsik Ottó erdész emlékére állították a kollégái. Egyébként ezen a szakaszon voltak most főleg vadak, itt volt ma éjjel csúcsforgalom, zörgött az avar körülöttem mindenhonnan.

Dömös főterén a templomnál tartottam egy kaja szünetet. Utólag az egyik Facebook csoporttagom, Szűcs Géza írt nekem mert hogyha tudta volna hogy megint erre járok, ő bizony nagyon szívesen hozott volna nekem meleg teát az éjszaka kellős közepén is, mert itt lakik Dömösön 200m-re a templomtól. Itt a blogban is köszönöm felajánlását, kedves gesztus volt tőle.

Utána elindultam a Malom-patak völgyébe a Szentfa-kápolnához. És igen újra itt vagyok, újra másszuk meg a Vadálló köveket, el is indultam felfelé. Na de a lényeg amit nem mondtam még eddig, hogy minden kőnek neve is van. Ezeknek mindegyikét nem tudom fejből kettőt hármat ismerek, de most előkerestem nektek és akkor sorban felfelé haladva őket érintjük. Az első a Nagytuskó, következik a Szélestorony, a Bunkó, a Függőkő, a Felkiáltójel és végül az Árpád trónja. Így azért már mindjárt érdekesebb, izgalmasabb. Nem igaz? Ha jövök nappal ígérem mindegyiket lefotózom és feltöltöm a nappali beszámolómhoz.

img_1988_resize.JPG

Ezen a részen két út vezet az egyik az erdőben, kicsit biztonságosabb a másik végig a sziklaszirtek mentén, itt viszont több helyen meredek sziklafalakat is meg kell mászni, ezért is írtam, hogy gyerekeknek nem való. A fényképen oldalról próbáltam meg lefényképezni a terepet, talán visszaadja mennyire meredek valójában. Ha az erdei utat választjátok a gerincre visszaérve egy kicsit sétáljatok vissza jobbra, mert itt is van egy kilátópont végig a hegyekre, Dobogókőre. Így azok is körbe tudnak nézni akik a biztonságosabb erdei utat választották a sziklamászás helyett.

Vadálló-kövek után egy utolsó emelkedő és felsejlett a sötétben a kilátó, Prédikálószéken vagyok. Itt még sötét van nem kelt fel a nap, most éjszakai fényképet készítettem.

A már ismert dózer úton elindultam a Varga-Lósz és az Akasztó-hegy felé. Innen lesétáltam a Király-kúti völgybe, onnan pedig a Sikárosi réthez. Közben kivilágosodott a nap is kibukkant a hegyek mögül, már nincs szükség a fejlámpámra.

A piros sávon felmásztam a Tölgyikrekhez, közben három kisebb vaddisznó szaladt el a hegyoldalban mellettem. Újra megnéztem az öreg tölgyet, nem sajnos ez tényleg kettétört tőben. Tovább mentem az utolsó nagyobb emelkedőn a Lom-hegy oldalába.

Megmásztam újra a Bölcső-hegyet is, itt igazoltam és lesétáltam a Lajos-forráshoz ahol megint ittam és most ettem is egyet a réten a padoknál, most itt tartottam meg a második pihenőmet.

Összeszedtem magam és elindultam az utolsó emelkedőre a Menedékházig. A lovak által kitaposott út most már teljesen száraz volt, már ez is jól járható. A Menedékház előtt bal oldalon viszont megint van egy kis érdekesség ugyanis eddig nem mondtam, de van itt egy tó is a Kő-hegyi tó, érdemes megnézni.

A rétre érve az információs tábláknál megvan a kód, az igazolásom is, és itt megint van egy kis érdekesség ami miatt érdemes elhagyni a főútvonalat. A zöld sávon jobbra a közelben van a Gomba-szikla, amit én Napóleon kalapjaként ismerek, ez a hely egyébként a Petőfi pihenő. Az emlékoszlopon elhelyezett márványtábla szerint itt pihent meg a lánglelkű Petőfi Sándor 1845-ben. Nincs messze és feltétlenül érdemes elsétálni ide is, ezt tényleg nagyon ajánlom. Ha valami érdekesség miatt hajlandó vagy elhagyni a hivatalos útvonalat, akkor ez legyen az.

img_2007_resize.JPG

A kilátás ugyanolyan csodálatos mint gyerekkoromban. Ez egy kedvelt túrahelyszínünk volt családdal.

Megnéztem majd visszatértem a Menedékház dózerútjára és elindultam most már lefelé a cél felé. A szokásos nyaralóházak közötti úton elértem a kék ivókutat. A  kút után egy kicsivel letértem balra egy szekérútra, mert ennek a végén volt egy hely ami még a listámon szerepelt, ez pedig a Mária-fülke.

img_2013_resize.JPG

A szekérút kivezetett a nagyfeszültségű vezetékhez, itt kellett leereszkednem a Bükkös-patak völgyébe a már ismert úton. Ez a szakasz szerintem sokkal jobb választás mint a dózerút, ahol az autók elhaladva felverik a port.

Innentől pedig már csukott szemmel is visszataláltam volna, végig a tanösvényen, elérjük a házakat, majd az aluljárót, utána a piacteret és végül a Tourinform irodát.

img_2016_resize.JPG

Igen, sikerült a teljes tervem, megvan a harmadik teljesítés is, igazolok ismét és ezzel lett kerek egész a Bükkös 70-es táv végigjárása és teljes megismerése éjjel. Ezek után már csak a nappali teljesítés van hátra, ezt viszont a tavasz második felében fogom megtenni, amikor már szépen kizöldült minden.

Összefoglalva a teljes sorozatot:

Sikerült minden tervem, elértem a Bükkös 70 éjjel naplóm utolsó oldalához, leírtam az utolsó mondatot, becsuktam és az emlékeim polcomon a többi mellé tettem. Nagyon jó útjaim voltak, nagyon sok olyan helyet jártam végig ahol már külön-külön sokszor voltam, de most így egyben egy egészen más emlék alakult ki bennem a hosszú úton végig járt hegyekről-völgyekről. Megértem ha valakinek a Pilis és Visegrádi-hegység a nagy szerelme.

Gergőék biztosan nagyon sokat gondolkoztak a nyomvonalon. Nagyon köszönöm, hogy lehetővé tették ennek az útvonalnak olyan instant túraként teljesítését, ahol még befutóérmet is kaphatok jutalmul. Jó érzéssel és emlékekkel fogok a teljes éremsorra ránézni.

Remélem, hogy a teljes sorozatot végig olvasóknak is sikerült átadni az élményeimet, érzéseimet, a látottakat, bár tisztában vagyok vele, hogy az élmény csak az útvonal bejárásával lehet teljes. A véleményem nem változott, az útvonal nagyon szép, a táv és a szint sem kevés, főleg ha oly módon járjátok végig ahogy én ma éjjel tettem, kitérőkkel. Felkészüléssel, egy kis edzéssel teljesíthető ez az ultra táv is, a szintideje 20 óra, ebbe nagyon sok minden belefér. A Pilis triász korú mészköve és Visegrádi-hegység andezit konglomerátum kőzete két különböző vidéket mutat meg, ezt mindenképpen meg kell nézni, mert éles a különbség. A Pilisben több helyen bukkan fel a kőzet, sziklákat találunk sok helyen, kilátópontokkal. A Visegrádi-hegységben pedig rengeteg patakot, forrást és szurdokvölgyet.

Sok sikert kívánok a Bükkös kör teljesítéséhez.

Dikran