by 
Táv: 70,4km
Szintemelkedés: 2.450m
Újabb hét, újabb instant túra beszámolóval jelentkezem.
Annak aki olvasta a Vörös Lidérces múlt heti beszámolómat nem lesz teljesen idegen a stílus most sem.
A helyzet az, hogy nekem is volt egy éves naptáram, melybe szépen belevezettem mikor melyik teljesítménytúrára megyek, így a családi programok is szervezhetővé váltak, mert a családunkból ultrázni csak én szoktam, mindig egyedül, sokszor éjjel. El is indult az évem a szokásos bemelegítő túráimmal, fokozatosan egyre hosszabb távokkal.
Az egész kompletten borult, mert bekopogtatott COVID-19.
Nos én nem szeretnék otthon ülni és csak várni, ezért a felfüggesztésre kerülő teljesítménytúrák után a második vonalban tartott instant túrák felé fordultam. Mentem Garmin MÓKUS körökre, majd gondoltam megyek többször Vörös Lidércre. Ebből sajnos csak egy lett, mert az instant túrákon részvételt is sorban kezdték felfüggeszteni. Ha bevezetik a kijárási tilalmat, akkor egy időre vége lesz ezeknek a túráknak is.
Ebben a szomorú helyzetben megláttam a fényt az alagút végén, mert a Szénás-Bükkös-Betyár Körök nyitó oldalaira kiírták, hogy rendben tudomásul vesszük, hogy itt a vírus, de néhány ajánlás mellett mi továbbra is meghagyjuk az indulás lehetőségét. Átolvasva ezeket fellelkesedtem, mert tök egyedül, éjjel, senkivel sem találkozva egyértelműen teljesítem azokat. A kiírás számomra teljesen ideális.
Nekem több sem kellett máris elkezdtem szervezni, elő a térképet nézzük az útvonalat. Ahogy a Vörös Lidércen úgy itt is kellett valami éjszakai cél. A Szénás Kör volt az első gondolatom. Családommal Nagykovácsiban lakunk ezért az útvonalak elemzése után a Bükkös Kör mellett döntöttem, mert szép időt jósoltak éjszakára és közben kialakult a cél is.
A Vadálló-kövek Prédikálószék részeken megnézni a napfelkeltét. A kiírásból kiderült kb. 50km-nél van, erre magamnak 10 órát kalkuláltam, így délután hat körül terveztem az indulást. Gyorsan neveztem, összepakoltam, elköszöntem a családomtól és elindultam Szentendrére.
Minden rendben volt, a Tourinformnál elrajtoltam. Az első szakasz nagyon hangulatos, csobogó patak hosszan, majd egy kis erdő és elindultam felfelé a hegyekbe. Az első pont a Szarvas-hegy kis híján el is mentem mellette. Igazoltam majd búcsút intettem Szentendrének és fényeinek, mentem tovább a sötét erdők felé. Követtem a kis ösvényt, kicsit kóvályogtam a sok ösvényen, de végül meglett a helyes út és meglett a kerítés is. Sorompó majd erdészeti út és a kanyarban jobbra a zöld sáv. Folytattam utamat hosszan felfelé. Volt némi rétegvíz szivárgás, pocsolyák, sár és kidőlt fák. Kicsit izgalmasabb így a terep, át kellett másznom a fákon, ettől függetlenül megyek tovább felfelé. Folyamatosan hallom a völgyben a vadakat. Csúcsforgalom van.
Ismerős úton haladok voltam már többször is erre. Beérek Pilisszentlászlóra. Jelzést váltok, már a kéken megyek tovább felfelé. A vendéglőnél újabb kód beolvasásával igazoltam és a kéken elértem a Bükkös-patakot.
Következett a Sikárosi-rét ahol lekapcsolom a lámpám, mert most a tiszta égbolton lehet gyönyörködni a csillagokban, semmi fényszennyezés, csak a csillagok. Ezért már megérte eljönni. Sajna nincs mese, menni kell tovább felfelé Dobogókőre. Ide is felérek minden gond nélkül, megvan a Menedékház is, ablakában a kóddal. Most persze sehol senki csak pár motoros hozta ki a nagy vasait a szerpentinre, rendesen húzzák neki, zeng az egész völgy. Sajnos ez olyan háttérzajt jelent mint a Mátrában a híres neves országút.
Megyek tovább, de innen már a piroson. Majdnem elérem az erdőt amikor egy kanyarba befordulva négy termetes őz nézz velem farkasszemet. Nagyjából négy méterre vannak tőlem, a fényemtől teljesen ledermednek, nem mozdulnak. Én sem, élvezem a helyzetet, fotózásra sajnos esélyem sincs. Egy madárhang megtöri az idillt, egy pillanat alatt eltűnnek a fák között. Csak a jellegzetes vad szag marad utánuk. Hát érdekes egy éjszaka lesz ez!
A piroson elindulok tovább lefelé, ez már ismerős terep, a Piros 85 is itt megy. Pilisszentkeresztre beérek, a teljesen üres utcán elindulok a temető felé, majd mellette fel a dombra. Az elágazásnál jelzést váltok mert a zöldön kell felmennem Pilis-tetőre, az egyik kedvenc helyemre. Hosszú emelkedő, amely szerpentinnel folytatódik, majd amikor azt hiszem fent vagyok vár még egy kis zöld háromszög a csúcsig, illetve a kilátóig. A kilátóba felmászok, csak öt emelet, de szintén éjszakai városképet lehet megcsodálni. Hasonló mint a Lidércen a Margita, persze ott sokkal nagyobb a panoráma. Igazolok és elindulok Pilisszentlélekre. Ez is ismerős a Pálos 70-ről, a falu után felmászok a kolostor romhoz, megvan a kód is, ismét igazolok és megyek tovább a piroson.
A következő állomás Dömös, de előtte fel kell mászni a Szakó-nyeregbe. Megvan ez is, lesétálok egy hosszú lejtőn és a Presszó ajtón megvan a következő kód is. Indulás visszafelé a Dunától. A főúton haladva elmegy mellettem az első távolsági busz, a sofőr integet, köszönünk egymásnak. Azt hiszem nem sűrűn láthat errefelé hasonló bolondot. Piroson megyek felfelé és most jön a lényeg!
Elérem a Kápolnát és balra ráfordulok a túra legkomolyabb emelkedőjére. Hosszú-hosszú emelkedő, visszaveszem a tempóm, nem akarom kikészíteni a combizmaim.
Sorra befutnak a Vadálló-kövek, majd egy újabb felfelé, meg még egy. Felérek a csúcsra meglátom a kilátót. Fokozatosan kezd világosodni, mire ide felérek már le is kapcsolom hű társam, jól látok a nap is pont most kezd el felbukkanni a hegyek mögül. De itt a természet újabb ajándéka fogad. A kilátó körül egy nagyobb létszámú őz csapat, akarom mondani rudli fogad, nem vettek észre, békésen nézelődnek, álldogálnak. Lassan elindulok az úton, óvatosan hátha közelebb tudok menni. Sajna nem mert figyelnek, futótűzként terjed a hír, veszély! Az összes állat elindul villámsebesen a hegyoldalon lefelé, az egész nem tart öt másodpercig sem és sehol semmi, csak a ma éjjel már teljesen megszokott vad szag marad utánuk.
Odasétálok a kilátóhoz igazolok és negyed órát eltöltök a mai túrám céljánál. Szerencsés utam volt, sikerült ez is, kell fel a nap. Gyönyörű narancssárga, ezt tényleg látni kell itt is.
Tartok egy kaja szünetet is közben. Némi ereje is van már a Napnak, élvezem. Most nem mászok fel a kilátóba, majd legközelebb, mert ide még biztosan visszajövök hasonló menetrenddel.
Mielőtt kezdenék fázni, elindulok most már lefelé az erdészeti úton. Leereszkedem a lépcsősoron a Királykúti-völgybe, a túloldalán felmászok és balra lemegyek a Sikárosi-réthez, ahol már voltam ma éjjel. Ez a legsárosabb része az útnak, ráadásul a fakitermelés miatt a nagy gépek kerekei szépen bordás mintával látták el a puha talajt, nem túl kényelmesen lehet ezen sétálni. Persze tök jól néz ki.
A rétnél nem megyek le az Erdészházhoz, megyek tovább a piroson előre egyenesen. Tavaly ezen a szakaszon értek utol minket a Piros 85 terepfutói.
Még a vége előtt is van emelkedő, fel kell mászni a Tölgyikrekhez. Aki ismeri a környéket annak nem meglepő, hogy ez a hely a Lom-hegyi nyeregben van. A Tölgyikrek már tényleg nagyon öreg, az egyik törzs már nagyon odavan, csak egy torzója maradt. A nyereg után nem még mindig nincs lefelé, dehogy, a piros kereszten fel kell mászni a Lom-hegy oldalába. Ha jól emlékszem itt a hegytetőn is voltak katonai bunkerek, igaz, hogy már régen voltam ott, lehet nincs már semmi sem. Most nem megyek fel megnézni, megyek tovább.
Még mindig nincs vége, megyek tovább a következő hegyre, ahol a pont lesz, a Bölcső-hegyre. Felérek megvan a négy betonoszlop, de nem találom a kis kidőlt fa oszlopot. Itiner elő, azt írja a bal hátsó oszlop. Nem látom, itt biztosan nincs, keresni kezdem, már felkelt a Nap. A csúcs alatti törmeléklejtőn látok valami gyanúsat. A francba jócskán le kell mászni érte. Cuccaim a csúcson hagyom és lemászok. Igen ez az, a kis négyszög oszlop két kód is van rajta. Leesett vagy valami vicces túrázó ledobta? Nem tudom, mindenesetre és visszacipeltem, igazoltam, majd nekitámasztottam a bal oldali oszlopnak, remélem ott lesz a következőknek is.
A csúcsról egy meredek keskeny ösvényen haladok lefelé Lajos-forráshoz melyet gyorsan el is érek mert nincs messze. A forrásnál ma reggel is többen nagy ballonokba vizet vételeznek. Nem is csodálom, mert nagyon jó ízű ez a forrás. Alatta a rét is megvan, a sárga sáv is. Felveszem a normál tempómat és megyek lefelé keresztezve az erdészeti utat. Még egy kicsit fel kell mászni rész következik. Ez is sáros puha talaj melyet még lovakkal is kijártak. Figyelnem kell hova lépek, könnyen összejöhet itt egy bokarándulás. A Menedékház előtt a bokros területen vár az utolsó meglepetés, három Vuk játszik egymással vidáman messze tőlem az úton. Túl gyorsan jöttem, meghallottak, el is szaladtak rögtön. A Menedékház nagyon szép állapotban van, sajna itt is a COVID-19 az úr, én is inkább az alternatív pontot használom az információs tábla oszlopán.
Igazolás után elindulok lefelé. A sorompó után beérek a nyaralók közé, innen már tényleg csak lefelé kell menni. Visszaérek végül a nagyfeszültségű vezeték alatt egy meredek lejtőn oda, ahonnan este elindultam az erdőbe.
A végére világosban meg tudom nézni a Bükkös-patakot, a tanösvényt amely elvisz a célig.
Az utolsó igazolással is megvagyok, navigáció leállítás, track elmentés. Nem tértem le a megadott trackről. Nekem a végeredmény 73,8km és 2.657m lett.
A Tourinform tegnap zárt be bizonytalan ideig, így most nincs befutóérem a végén. Elindulok vissza a kocsimhoz, csörög a telefonom, gratulál Gergő. Megbeszéljük a részleteket és megígérteti velem, hogy erről is írjak egy beszámolót. Rendben, semmi akadálya, remélem valaki el is olvassa majd.
Összefoglalva:
Ez a túra nagyon szép helyeken vezet végig, de erre azért azt hiszem kicsit jobban fel kell készülni mert nem csak a szint sok, de a terep is törmelékes. Csapadék után sáros, csúszós. A Vadálló-köveknél nagyon kijárt, sokan járnak fel oda. Végig oda kell figyelni. Ezen a szakaszon választhatjuk a nehezebb sziklás utat vagy biztonságosabb erdeit. A tájékozódás is több odafigyelést igényel, ritkán cipelem kézben a navigációm, most kénytelen voltam, mert folyamatosan ellenőriznem kellett, hogy jó helyen legyek.
Ismét felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, csillagos égbolt, éjszakai kilátás, napfelkelte Prédikálószéken és a rengeteg vad körülöttem.
Arról nem is beszélve, hogy ma éjjel az égvilágon senkivel sem találkoztam. Szentendrén volt két futó amikor elértem a célt. Így tényleg emlékezetes.
Ui.: Ha tetszik a beszámoló kérlek tedd meg, hogy minősíted, mert hozzásegít az olvasói élmény fejlődéséhez. Köszönöm.
Dikran
