by 
Táv: 83,4km
Szintemelkedés: 1.460m
Egy ideje már eldöntöttem, hogy ezen az ultra távú instant túrán is részt veszek, mert különleges a befutó érem és viszonylag ritkán látogatom a Gödöllői-dombságot.
Első lépésként megnéztem a kiírás útvonalát és meg kell mondjam egészen jó útvonalat sikerült kijelölni. Az útvonalat elemezve a teljes távon sajnos majd 21km aszfalton vagy betonúton is végig kell menni, de ebből nagyjából 10-12km körüli a lakott területeken haladó szakasz. A magam részéről nem igazán kedvelem az olyan útvonalakat melyeket nem erdei terepen kell teljesíteni, ezeket a túrákat kerülöm. A másik szabályom, hogy én nem futok, gyalogló teljesítménytúrázó vagyok, ezért olyan túrákon veszek részt melynek szintidejébe a gyalogló tempóm belefér.
A szöveges itiner pontos, ajánlom mindenkinek, hogy kinyomtatva vigye magával mert könnyebben lehet használni, mint a telefon képernyőjén böngészve, görgetve. Nem csak ezt használtam a hivatalos track-et is magammal vittem. Térerő néhány kivételtől eltekintve mindenhol van, ahol viszont nincs ott nincs beolvasandó kód sem.
Éjszakai teljesítést választottam, főleg azért, hogy a kilátópontokról megcsodálhassam a kivilágított területeket és legfőképpen, hogy a Margita geodéziai tornyából most először láthassam Budapestet és környékét éjjel. Kicsit rozoga a vaslétrás szerkezet, de még stabilak a létrák. Sajnos a szinteken nincs teljes lefedés, le lehet esni az aljára, tériszonyosoknak nem való. Gyerekeknek meg semmikép. A vasajtót megrongálták, leszedték és félredobták az építmény mellett megvan.
A célban megígértem, hogy írok egy kis beszámolót is. Íme az enyém, köszönöm ha elolvassátok. Próbálok nem csapongani, elnézést ha mégis.
A bevezetőm után térjünk vissza a túra elejére, mert ha nem bánjátok elviszlek titeket virtuálisan egy éjszakai túrára.
A rajtnál már nem sokan voltak, a boltok bezártak, parkolóhelyet is könnyen találtam. Rajtolás után elindultam a főúton. Pécel után az erdőben van két meredek bár rövid emelkedő, amely rögtön ízelítőt ad a Gödöllői-dombságra jellemző utakról. Induló bemelegítésnek ideális, én szeretem az ilyesmit. Felérve a szántóföldek mellé, máris az éjszakai kilátásban gyönyörködhettem, szerencsére itt már nem volt komoly sár, a pár napos jó idő felszárította a terepet, amely egyébként szinte végig ideális volt. Inkább pocsolyákat kellett kerülgetni vagy ahol ez nem ment kicsit átgázolni rajta. Ezen a szakaszon találkoztam a túra során egyedüliként két túrázóval, akik Pécel felé mentek. Egyébként sehol senki csak néhány vad és a hirtelen felröppenő madarak melyek megijedtek tőlem és a fényemtől.
Az éjszakai túráimon én a Ledlenser lámpákra esküszöm, nem olcsók, de nagyon szép a fényeloszlások. Ma éjjel a Neo 10R-t vittem magammal, közepes fényereje is komoly teljesítményű, egyáltalán nem megerőltető a figyelés, szépen élesen látszik minden, kicsi az esélye a botorkálásnak. Egyedül, főleg éjjel egy bokarándulás pokollá teheti az egész tervet. Egy akkuval egész éjjel vidáman működött és további fontos előnye, hogy nagyon könnyű, nem lesz zavaró hosszú idő után sem a fejemen.
Az első ponton persze kicsit túl is mentem, még szokni kellett, hogy a sárga fluo téglalapot keressem a fákon, természetesen ott volt ahol az itiner is írta, de sikerült eltűzni mellette. Mindegy ennyi belefér, csak 1-1,5km többletet jelentett. Beolvasás után tovább, következett egy erdős szakasz hullámzó úttal, keskeny ösvényeken föl-le, végül felértem az Öreg-hegyre, ahol a kis nemzeti színű csúcspont mellett elhaladva lassan ismét visszaértem az erdőbe. Na itt megint sikerült túlmennem, vissza kellett sétálnom egy nagyobb kereszteződésből. A pont a dózer út mellett bal oldalon volt.
Igazolás után megérkeztem Katonapallagra. Ezek a faragott szobrok nagyon szépek, ideális családi piknikező hely gyerekekkel. Ajánlom!
Utána a zöld sávon haladtam lefelé és a stációknál elértem Isaszeget. Ez a rész a túra egyik legszebbje. A temető és a sárgás fényű nátriumgőz lámpákkal kivilágított Szent Márton templom van itt, tényleg csodálatos.
A temetőt követően néhány utcán végigsétálva megérkeztem Szent Márton kútjához, ahol sajnos inni nem tudtam, mert le van dugózva, csap sincs rajta. Ha valaki itt tervezne vizet vételezni sajna nem fog menni. Nem tudom, hogy ez csak ideiglenes téli lezárás vagy rongálás miatt, mindenesetre víz nem volt.
Azért hogy ne legyen olyan ideális a teli hold mellett a ma éjszakai időjárás el is kezdett esni, pont annyira, hogy kell az esőkabát is. Átvariálom a ruházatom és a Polgármesteri Hivatal mellett elindulok a Vasútállomás felé. Átkelek az ideiglenes átjárón és a tavakat érintve dimbes-dombos föl-le után megérkezek a közös piros útszakaszra, amit majd visszafelé érintek ismét. Úgy látom itt lehetne csalni vagyis inkább „kispistázni” egy kicsit mert a domb tetején a gerincen végighaladva nem kell le és fel mászni, de szerintem önmagunk becsapása mellett kár kihagyni. Sokkal érdekesebb ha lemegyünk és felmászunk a fenyőfa nevelde mellett és a hivatalos út is erre megy!
Hosszú egyenes szakasz következik, sok helyen tarvágásokkal. Az útról ne térjünk le csak előre egyenesen, nagyon ritka a jelzés gondolom azokat a fákat is kivágták amelyen rajta volt. Ennek a hosszú szakasznak a végén lesz egyszer csak a bal oldalunkon az igazoló kód. Utána már hallottam az autópályát és kiértem a repülőtéri műútra. Ez a túra leghosszabb aszfaltos része, beértem rajta Gödöllőre. Hamarosan az Egyetem mellé is és elindultam a lakóházak között a Fenyvesi Parkerdő felé. Van itt egy ABC, mellette haladtam tovább. Egy kerítéssel lezárt részhez értem. Kicsit elbizonytalanodtam, hogy jó helyen vagyok-e, de végül jobbról kerülve beértem a Parkerdő területére. Erdő, műút, lakott területek, Máriabesnyő Vasútállomás következtek.
Megérkeztem egy újabb látványossághoz. Hatalmas Székely Kapun mentem át és a Templom kertjén keresztül indultam el a következő pont felé.
Emelkedőn kellett felmásznom a Gudra-hegyre, itt volt a következő ellenőrző pont. Utána meredek úton ereszkedtem le, ismét hallottam az autópályát. Az út mellett van a Pap Miska kút, vízvételi hely, forrásvíz is van. Feltöltöttem az ívózsákom és már mehettem is át a pálya alatt.
Sajnos 2020 kora őszén a forrásvíz bevizsgálásra került és kiderült hogy nem iható a határértéket elérő Coli baktérium szennyeződés miatt. Valószínűleg a környékbeliek egy része a szennyvizet a talajba engedi el és ez megfertőzte a vízbázist. Nagy kár érte mert szépen rendbe lett hozva a forrás foglalás.
Ismét egy műút, ez beton, nem olyan katasztrofális. Egy háznál talán Vadászház, már újra erődben jártam.
Fokozatosan haladtam felfelé és egyszer csak előttem a Margita tornya, a Gödöllői-dombság legmagasabb csúcsa. A pont is itt van kicsit előrébb balra. Ide másztam fel, ez volt az éjszakai teljesítés célja. Sajnos esik az eső, bár kicsit alábbhagyott, de a szél is komolyabban fúj. Kicsit harcolva az elemekkel azért 10 percet eltöltök fent. Sajnos nem az igazi, de már most eldöntöm, hogy legközelebb is éjjel jövök bízva benne hátha szerencsésebb leszek.
Innen fordulok vissza a cél felé. Egy pihentető könnyű erdei szakaszon haladok, néha az erdőn keresztül látom jobbra a másik gerincet, amin a Margitára mentem. Sajnos még mindig esik egy kicsit. Ez csak éppen annyira kellemetlen, hogy az agyagos, löszös talaj már csúszni kezd. A piros sávot időközben elhagyom, sokat jöttem rajta, a sárga sávon folytatom éjszakai menetelésem. Közben kezd világosodni, szerencsére az eső is kezd egyre jobban elcsendesedni. A tó előtt megvan a nagy akácfa, pont is itt van, újabb igazolás. Hamarosan lakott területre érek, lovastanyák, temető és hopp itt van egy kék kút, lehet vizet venni megint. Nekem még van, megyek is tovább.
A tó után lakott terület, majd egy jobbos kanyarral a Mária út jelzésén kiértem a tényleg forgalmas útra. Reggel van, mindenki dolgozni megy, ésszel kell itt mennem, mert bár nincsenek radaros szemeim, de szerintem kb. 120 alatt senki sem megy ezen a széles úton. Többen le is dudálnak, hiába sétálok az útpadkán. Nem bánom, hogy a buszmegálló után balra elindulok a vasúti sínek majd az erdő felé.
Megyek ismét felfelé, ez is egy nagyon szép szakasz, mohás erdei fák, ligetes erdők, néha öreg matuzsálem fák is felbukkannak. Az egyiket a múltkori szélvihar kidöntötte, méltóságteljesen a vastagabb ágain támaszkodva fekszik az oldalán ágain sok fagyöngy gömbbel.
A gerincre felérve kanyarog egy kicsit az út. Széles inkább homokos mint sáros erdészeti úton haladok amit nem bánok a Margitát követő sárosabb rész után. Egyszer csak becsatlakozik az Országos Kék is.
Innentől már ezen sétálok tovább és a következő jobbos kanyar után megérkezem az Erzsébet-pihenőhöz. Megtalálom a következő kódos fát a dupla aszfaltcsík végén. Végre elállt az eső, újra átöltözök, mindent összepakolok és mehetünk tovább, még csak 60km-nél tartok. A Garmin navimon egy gyors akkucserét is megejtek, biztos ami biztos ne menet közben merüljön le.
Az aszfaltúton leérek a következő főútra, de néhány lépés után ismét visszatérek az erdőbe. Egy újabb szép szakasz következik, nem véletlenül vezették erre a kék sávot. Úgy tűnik megérkeztem az itinerben szereplő gázvezetékhez, itt vannak a táblák is. Egy balos kanyar után az Arborétum kerítéséhez is és egy újabb műúton körbe kerülöm az egészet. A vasúti síneken átkelve a horgásztavakhoz értem. A tanyák után érek el a gerincre vezető úthoz, melynek tetején találkozom az éjszakai pirossal. Balra indulok visszafelé. A rét szélén leereszkedem az ösvényen és újra a fenyőfa nevelde mellett vagyok. Így világosban ez sokkal érdekesebb, tényleg nagyon szép vidék ez is, magasabb hegyek nélkül is.
Elindulok egyenesen felfelé és felérek a Gödöllői-dombság egyik legszebb részéhez. Előttem keresztben egy völgy fekszik, teljes a panoráma erről a helyről.
Ide biztosan visszajövök tavasszal amikor szépen kizöldül minden. El is időzők itt egy keveset, a második szendvicsem is elmajszolom. Mielőtt kezdenék kihűlni, indulok tovább lefelé. Érintem a Természetvédelmi Terület táblát, a rét másik oldalán már látom a facsoportot is, ott van az újabb igazoló kód. Megyek tovább egy meredek úton fel a domb tetejére, utána elindulok ismét lefelé a szántók mellett.
Na itt kellemes egy erősödő bűz fogad, hamarosan a szennyvíztelep is feltűnik, minden világos. A telep után az út mellett kellene lennie a zöld keresztnek, de útépítés zajlik, nemes egyszerűséggel markológépekkel eltüntették a turistautat, megállok mert 4-5 méter magasan vagyok, látom tőlem 50-60 méterre a jelzést az egyik fán, de most közöttem és a következő jelzés között egy sáros mély árok húzódik. Itiner elő, benne leírás keresd a kis ösvényt, ok, elindulok jobbra, szemét, növényi hulladék, ezen nem megyek le. Kicsit feljebb találok egy kis ösvényt. Lehet, hogy ez az? Elindulok, de ez a Szennyvíztelep bűzős kifolyója, szuper, na mindegy, ha már itt vagyok átverekszem magam ezen is. Megvan a zöld kereszt, hurrá! Aki itt elbizonytalankodik, inkább menjen le teljesen a főútra, onnan is meglesz a Kőkereszt, erre ne menjen. Biztosan legközelebb már nyoma sem lesz ennek, de én tartoztam az Ördögnek ezzel az úttal.
A Kőkereszt után újra az erdőben. Rét, mező, nyárfák, kanyargunk le-fel és jobbra-balra. Egy éles kanyar után széles emelkedőre érkezem. Hallom a forgalom zaját is, lassan a szemétlerakónak használt bokrok mellett elhaladva kiérek a tarcsai főútra. Átkelek rajta és a mezőgazdasági úton elindulok felfelé az utolsó pont felé. Ezt már simán megtalálom, a végére ráállt a szemem a mit is kell keresnem feladatra. Igazolás és meredek lejtő következik egy fenyvesben. Kedvelt cross motoros, terepbringás útvonal lehet ez is, rendesen ki van járva, szinte vályúban kell haladnom. Óvatosan menjetek, most eső után nagyon csúszós volt az út.
A fenyőfák után egy bokros területen érek le ide-oda ugrálva, hogy a motorosok által kijárt vályúban ne kelljen mennem. Leérek egy nagyobb kereszteződésbe. Balra fordulva egy kis csordogáló ér fogad, minden irányban baromi nagy híg sárral. Látom a zöld sáv jelzést a túloldalon. Ezek szerint át kell kelnem? Hát nincs mese, akkor trappoljunk bele, átmegyek de arra nem számítottam, hogy a mederben is bokáig ér a sár. Elindulok felfelé, de valami nem stimmel. Megnézem az itinert világos mint a nap, balra keresd a zöld háromszöget, hiányos a jelzés, fluo is van. Szuper eddig nagyrészt tiszta volt a bakancsom, most pedig felismerhetetlen mi van a lábamon. Na mindegy. Biztosan az Ördög után tartoztam még valakinek ezzel az átkeléssel. Akkor megvan, kipipálva, most már tényleg mindegy. Átgázolok rajta másodszor is, de nincs kevésbé süppedős része. A lényeg, hogy újra jó helyen vagyok. Ezek után megtanultam a hely nevét, ez a Kilenc bokor völgye.
Elindulok felfelé és egy visszafordulásnál egy meredek falú völgyet érintek, a függőleges lösz fal 5-6 méter magas.
A tetején halad az út, óvatosan megyek mert a kanyarban keskeny az ösvény. Óvatlan lépés esetén nagyot lehet zuhanni. Nem hiányzik egy ilyen malőr a végére.
Végül felmászok az utolsó hegyre, a Várhegyre és kiérek a szántóföldekhez. A következő domb után már látom a Célt is. Ott a Penny Market, a körforgalom. Balra elindulok, kisvártatva a zöld sáv egy fasorban elindul jobbra, most már ellenőrzöm, így látom tovább egyenesen a házakig. A tanyák előtt jobbra fordulok a GSM torony felé és elindulok Pécel aszfaltozott utcáján a vasútig. Utána már tényleg csak pár lépés és újra itt vagyok ahonnan tegnap este 8-kor elindultam.
Beolvasom az utolsó kódot is, a célkódot. Épp állítanám le a navigációt, amikor hirtelen a bolt ajtaja kinyílik egy fiatal lány szinte kiugrik. Picit elbizonytalanodok, lehet rosszul csináltam valamit? De nem széles mosollyal gratulál. Ő már posztolta tegnap este, hogy elindultam és nagyon izgult a beérkezésem miatt. Jól esett köszönöm, mert általában egy instant túrán a végén nem vár senki sem. Jellemzően utólag kapom meg az érmet vagy be kell menni egy boltba, étterembe érte.
Már ezért az élményért is megérte eljönnöm, mert nagyon ritka az ilyen lelkes fogadtatás. Szánom-bánom bűnömet, de nem emlékszem mi a neve. Megkérdezem tőle legközelebb ígérem.
Szeretnék fotót, érmet, mindent? Persze mondom. Viccesen még hozzájárulok a GDPR rendelkezéshez, nyugodtan fotózhat, feltölthet, posztolhat. Millió kérdés, próbálok mindenre válaszolni, nagyon izgatott, kérdez és közben azonnal ki is rakja a Facebookra. Miért éjjel? Nem volt nehéz egyedül? Minden rendben volt? Jó az út? Működnek a pontok? Van térerő? Nem tűnsz túl fáradtnak.
Fél óra beszélgetés után elbúcsúzunk egymástól és megígértem, hogy tényleg lesz beszámolóm a ma éjszakai utamról.
Összefoglalva:
Nem bántam meg, hogy részt vettem ezen a túrán, mert a Gödöllői-dombság is csodálatos. Az éjszakai teljesítés számomra emelte az élményt. Ajánlom azoknak is akik 50-60km-es távok után lépnének egyet felfelé, mert a szintemelkedések szépen elosztva várnak ránk.
Dikran
