Táv: 70,4km

Szintemelkedés: 2.450m

Eltelt egy újabb hét és gondolkoztam hova menjek ismét, mert én nem tudok otthon ülni, hiába olvasom mindenhol, hogy Maradj Otthon. Egyrészt nem akarom a megszerzett kondíciómat elveszteni, otthon eltunyulni, másrészt pedig saját autóval közelítem meg a rajtot, nem érintkezem senkivel sem, teljesen egyedül megyek, a kockázatot azt hiszem minimalizálom. Még mindig nincs kijárási tilalom, ezért ismét neveztem a Bükkös körre. Másnap reggel bejelentették a részleges kijárási korlátozást. Na akkor mégsem mehetek? Elolvasva a rendeletet szerencsére nem, nem borítja fel az elképzeléseimet.

A második teljesítés beszámolója előtt javaslom, hogy olvasd el az első utamról szóló beszámolót is.

A mostani teljesítés célja is a napfelkelte megtekintése volt Prédikálószéken, csak egy fél órával előbb terveztem felérni. Az időjárás előrejelzés felhő mentes éjszakát ígért, új Hold lesz és várhatóan fagyni is fog. Ehhez választottam ki a felszereléseket, összepakoltam és este szokás szerint elindultam. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a családom aggódik és minden éjszakai teljesítésű utam előtt megkérdezik, hogy biztosan elmész? Persze ne aggódjatok, aludjatok nyugodtan mire felkeltek majdnem végig is járom. A 9 éves lányomtól pedig minden ilyen utamra kapok egy kis figurát amit magammal viszek, lélekben ő is velem teljesít.

Gergő a Szénás-Bükkös-Betyár körök üzemeltetője, is csatlakozott a Teljesítménytúráim Facebook csoportomba és az utolsó telefonos beszélgetésünk során megkérdezte tőlem, hogy számomra mit nyújt egy ilyen túra? Azért kérdezi mert ő olyan élménybeszámolókat szeret olvasni amiben ez a személyes élmény is szerepel. Meg kell hogy mondjam a kérdés meglepett és nem is tudtam válaszolni rá. Én ezt már olyan régóta csinálom, hogy nem tudom milyen lehet az ha valaki nem ebben nő fel. Nekem nem azért van szükségem erre, mert le kell nyugodjak a heti stresszes hajtás miatt, vagy mert unalmas a munkám esetleg az életem és kell valami extrémség is. Egyszerűen szeretem a természetet, annak minden létező megnyilvánulását egész évben éjjel-nappal. Ez az életformám része, el sem tudom képzelni, hogy nem mehetek ki az erdők-mezők, hegyek-völgyek világába. Mindig is kertes házas területen laktam a családommal, most sincs ez másképpen, Nagykovácsi az otthonunk és pár száz méter után már az erdőben vagyunk. A kiválasztott túrákat én úgy szeretem teljesíteni, hogy a végén is mosolygok – üdv Regula Tamás -, így lesz számomra teljes egész, jó emlékekkel és pozitív érzésekkel. Mindig a felkészültségemhez választok távot, kihívást, ezért nem fordul elő, hogy fel kell adnom egy túrát.

De vissza a Bükkös körre. Megint este indultam el, de most már sokkal kevesebben voltak Szentendre óvárosi részén. Főleg fiatalokkal találkoztam akik a Bükkös-patak sétányán bandáztak. Ismét rajtoltam és elindultam most már emlékezetből, itinert sem hoztam el és a navigációmat is inkább biztonságnak és az útvonalam rögzítése miatt használtam. Az első pontot érzésre hamarabb elértem, de ez az egész útra jellemző lett, már ismerős terepen mentem. Ebben a beszámolómban inkább a különbségekre fókuszálok, most hogy nem kellett annyira az útvonalat figyelnem megnéztem sok olyan helyet is amely mellett a múlt héten elmentem. És volt időm fotókat is készíteni, megosztom ezt is, mert vannak közöttetek olyanok, akiknek egy ilyen táv teljesítése csak álom marad. Így legalább egy pici betekintést kaphatnak, ha az élmény nem is lehet teljes.

img_1687_resize.JPG

Az első pont után indultam el Pilisszentlászló felé ez az első emelkedő, a múlt héten itt még sok helyen rétegvíz szivárgás volt, most sokkal szárazabb volt az út, nyoma sem volt a márciusi havazásnak. És itt most sokkal kevesebb erdei hangot hallottam, az előző alkalommal csúcsforgalom volt itt a vadak részéről, most csak egy két alkalommal ropogtak az ágak az avarban. Felérve a műút mellé sült szalonna illat csapott meg. Mi a fene éjjel 11 óra van, ki az aki grillez? Kisvártatva megláttam a tábortüzet, piknik, sátor is van, ezek szerint vannak akik kijöttek ide ma éjszakára. Köszönünk egymásnak, de megyek is tovább. Beérve a községre teljes nyugalom volt csak a már ismerős kutyák ugattak meg. A főtéren a padok piros-fehér szalaggal körbezárva, ide is elért a vírus elleni félelem. Felmentem a Kis Rigó Vendéglőhöz, igazoltam és mentem tovább az országos kéken.

A Kárpát forrásnál erőteljes kutyaugatás fogad és itt is egy tábortűz. Szólnak, hogy jöhetek nyugodtan, meg van kötve a kutya, nem mintha féltem volna, de ez kedves gesztus volt. Ide is kijöttek, sátrak, kajálás, beszélgetés. Köszönök és megyek tovább. Hamarosan az erdészlakhoz értem, itt a múltkor elmentem egy emlékoszlop mellett. Ez a Lenkó Ede emlékoszlop, kicsit nehezen olvasható, mert nem egy mai darab.

img_1694_resize.JPG

Az emléktábláról kiderül, hogy alapító tagja volt a Természetbarátok Turistaegyesületének és 1917-ben, ezen a helyen kapott szívinfarktust, meghalt, december 31-én. Azt kell mondjam ez egy szép halál egy természetszertő embernek, fejet hajtok és továbbindulok a Sikárosi-réthez. Lekapcsolom a lámpám, szépen lassan hozzászokik a szemem a sötéthez és megint gyönyörködök a csillagokban. Teljes nyugalom, teljes csend, még a szél sem fúj, semmi az égvilágon. Elindultam a következő hosszú emelkedőre a kéken fel Dobogókőre. Hamarosan meglátom megint jobb oldalon a piros fényeket, ez már az adótorony, innen hamarosan felérek a csúcsra.

Dobogókőn most sehol senki, ismét elhaladok a szétvert szálló mellett és letekintek a kilátó pontról Dömös felé, szépek az éjszakai fények. Visszasétálok az Eötvös Loránd Menedékházhoz és a padokon elfogyasztom első szendvicsem. Most nincsenek itt motorosok sem, teljes csend van itt, még sosem voltam így itt. Forgalmas napokon talpalatnyi szabad hely sincs, most bármelyik padot kipróbálhatom.

img_1707_resize.JPG

img_1708_resize.JPG

Kajálás után indulok tovább most már a piros sávon Pilisszentkeresztre. Nincsenek most állatok sem, semmi zaj. Gyorsan leérek nincs messze, a nyugis főtéren átsétálva ismét elindulok a temető felé, de most lefotózom a templomot is. A temető után ismét elindulok felfelé Pilis tetőre, egy menetben megállás nélkül, a szerpentinen jobbra-balra fordulgatva, időnként kitekintek a város felé. Felérek a rétre és tovább a zöld háromszögön a csúcsra, meg is van minden, itt van a tábla is, igazolok és elindulok a dózer úton a régi rakéta tároló felé. Gondolom régen ebben a beton bunkerban álltak a rakéták.

Hosszú egyenes szakasz után balra letérek és leereszkedem a Pilis-nyeregbe itt van a II. világháború áldozatainak emlékműve.

img_1715_resize.JPG

Utána megyek tovább az egyik kedvenc pilisi községemre Pilisszentlélekre. Most felmegyek a templomhoz is, készítek fényképet, mert nagyon szépen ki van világítva. Ez a hely egyébként is kellemes emlékeket ébreszt bennem, mert a Pálos 70 túrán itt kapjuk meg a meleg ételt, amely bőséges fejedelmi lakoma egy megfáradt túrázónak. Igazi falusi asszonyok főzik kondérban hatalmas adagban olyan természetességgel amit csak ők tudnak, ezen a túrán már ezért érdemes részt venni. A fotó után vissza a főútra és felsétálok a Pálos Kolostor romjához ahol szintén van egy igazolás.

Utána ismét Dömös felé haladok, átkelek a Pilismaróti-patakon, itt most több víz is van, a csobogás sokkal erősebb mint egy hete. Megállok a Hoffman vendégháznál, nagyon szép hely ez is, rendezett, ideális kiránduló hely. Folytatom utam Dömös felé, de letérek a Hoffman-kúthoz, jó a forrás vízhozama, gyorsan iszok is belőle.

A forrás után felmászok a Szakó-nyeregbe és a Téry úton elindulok lefelé a Duna felé, a Piros 85-ön itt kell felmászni Dobogókőre. Most lefelé haladok, gyorsabban el is érem a Dömös feletti temetőt, tovább haladva megvan a Presszó ablakban a kód is.

img_1727_resize.JPG

A főtérnél, a templomnál ismét megeszek egy szendvicset, időben nagyon jól állok háromnegyed négy van. Korábban értem ide mint egy hete.

img_1729_resize.JPG

Elindulok a Vadálló-kövek felé, érintem a Szentfa-kápolnát, gyors fotó és elindulok még sötétben felfelé. Hosszú meredek emelkedő, nem lett lankásabb egy hét alatt sem. Felérek a kövek mellé, most még nem látok semmit sem sötét van, még nem kell fel a nap. Az utolsó emelkedő szakasz végére kezd világosodni, lassan nem kell a lámpám sem. Felérek, igazolok és pont ekkor kelnek fel a kilátóban. Nocsak ma éjjel inkább az emberekkel van teli az erdő? Egy fiatal pár volt itt a legfelső szinten, az éjszakát hálózsákokban töltötték, éppen ébredeznek, azt hiszem ők is a napfelkelte miatt jöhettek fel. Terveztem, hogy felmegyek a legfelső szintre körülnézni, de nem akarom zavarni őket, jövök még ide máskor is. Huszonéves koromban én is sokszor csináltam hasonlót. Köszönök nekik és a lány kérdezi, nem tudtál aludni? A válaszom, nem nem tudtam, de ha tudná, hogy előző este indultam Szentendréről…. Néhány újabb fotó és elindulok, mert bár már világos van de a nap még nem bukkant ki a hegyek mögül. Jobbról megint narancssárga csík kúszik be a Dunakanyar fölé, ez minden alkalommal csodálatos. Az éjszakai teljesítésnek megint ez volt a célja, nem is kérdés számomra, hogy jól sikerült-e.

img_1564_resize.JPG

Visszatérve Gergő kérdésére, nekem ezt nyújtja ez a túra. Legyen egy cél ami miatt végig megyek az útvonalon, most ez az és többet is kapok mint vártam.

Elindulok a Varga-lósz felé, közben felkel a nap és kibukkan a hegyek mögül újra, számomra szavakkal leírhatatlan narancssárga színben pompázik. Talán egy költő képes lenne erre.

img_1737_resize.JPG

Fotózok, picit gyönyörködöm itt is és megyek tovább a Király-völgy felé. A völgy után felsétálok a Király-forráshoz is, itt nem tudok inni, éppen csak csordogál a forrás, a múltkor itt meg sem álltam. Innen megyek lefelé a Sikárosi-réthez, az úton egy hete itt írtam a sok bordás kerék nyomot, most ez nincs mert a folyamatos fakitermelés miatt lejárták. Gyorsabban is haladok és itt van a rét, a gyep ezüstös fényben csillog a napfelkeltében. Hideg volt az éjjel, deres a mező. Ezt sem láttam így még sosem.

img_1743_resize.JPG

A rét után újra fel a Tölgyikrekhez a nyeregbe. De nicsak, mi történt? A múlt héten még megvolt az ikrek bal oldali öreg ága, most a földön fekszik az egész, derékba tört kb. 2m magasan. Elérkezett a vég, a Tölgyikrek elpusztult. Biztosan a szeles márciusi tél és a fakivágások miatti nyílt terep okozta ezt, már nem védték a fák az erős széltől. Körbenézek, szerencsére ezen a helyen van több másik hasonló két és háromágú facsoport is, lesz majd másik Tölgyikrek is, ha nem vágja ki az erdészet.

Búcsút veszek az öreg matuzsálemtől és felmászok a Lom-hegy nyergébe, majd tovább a Bölcső-hegyre. Az oszlop megvan, ott van ahova visszatettem. Igazolok és leereszkedem a Lajos-forráshoz. Ez egy bő vizű és jó ízű forrás, én is iszok egy jót. Sokan járnak fel ide vízért, most is vannak itt. Itt van a Turistaház, ahova sokat jártunk fel, most kicsit lepusztult, lehetne ebből is egy kiránduló központ megint. Bár igaz amikor gyerekként itt voltam akkor még járt ide a Volánbusz is. Nem tudom van-e menetrend ide, de nem hiszem. A rét is itt van, a sárgán pedig haladok lefelé az utolsó ponthoz.

A Menedékház előtt egy kisebb emelkedő vár még ez az utolsó, a lovakkal kijárt terep is kiszáradt, itt is gyorsabban haladok felfelé. A ház előtti réten kutya sétáltatók vannak, van itt is élet, bár a Menedékház bezárt.

A dózerúton elindulok lefelé és egyre több futóval találkozom, jó reggelt kívánnak. Kicsit furcsa is nekem, inkább jó napot kívánnék vissza, persze hiszen én egész éjjel úton voltam. Az órámat megnézve látom még csak 8 óra lesz. Így már érhető a napszaknak megfelelő köszönés.

img_1763_resize.JPG

A Bükkös-patakhoz leérek az utolsó rövid de meredek lejtőn és elindulok a cél felé. Nemsokára kiérek a házak mellé, kezdenek az emberek itt is kijönni a reggeli futásra a Bükkös-patak mellé, ez még nem tilos. Most nem sietek annyira készítek a patakról több fotót is. Az aluljáró után már csak egy rövid szakasz a piactérrel és megint itt vagyok, célba értem.

A szokásos teendők, a navigáció leállítása, mentés és természetesen Gergő megint hív, ismét gratulál, lassan ismerősökként beszélgetünk egymással. Elmondom azt is, hogy teljesítem majd a másik két körét is a Budai-hegységben és a Bakonyban.

Összefoglalva:

Ez a túra ismét felejthetetlen élményeket szerzett nekem, többet mint az előző alkalommal. A terep szárazabb volt, teljesen ideális, gyorsabban haladtam mert nem kellett állandóan a navigációt figyelnem, emlékezetből teljesítettem. Most is azt mondom, hogy mindenképpen ajánlom az éjszakai teljesítést felhőmentes szép időben, akár késő tavasszal vagy kora nyáron, amikor már éjjel sincsenek fagyok. Természetesen egyszer végig fogok menni nappal is, mert egy másik arcát is szeretném megismerni a Bükkös kör 70-nek. Utána majd arról is írok egy beszámolót.

Dikran