2024-12-09

LeFaGySz Börzsöny – Férfias kihívás a legelvetemültebbeknek

Táv: 59,4km

Szintemelkedés: 3.095m

Egy héttel korábban a Kiss Péter emléktúrán teszteltem magam. Nem voltam teljesen megelégedve ezért kerestem egy újabb kihívást. Kiss Peti után egy héttel megrendezésre került a LeFaGySz (Legfaszább Gyerekek Szívatása). Beneveztem, de nem voltam benne egészen biztos, hogy el is megyek. Sárra vagy esőre nem vágytam.

Szombat reggelig voltam bizonytalan. Hajnalban kimentem a házunkból és megnéztem milyen idő van kint. Kezdett világosodni felhőket nem láttam a szél sem fújt, kellemes hőmérséklet fogadott. A mérleg nyelve átbillent, eldőlt, hogy nem hagyom ki. Gyorsan összeszedtem a cuccaim és leautóztam a Börzsöny egyik legismertebb központjába Királyrétre. Kicsivel nyolc előtt értem le, már szinte senki sem volt a rajtnak otthont adó Fatornyos fogadóban.

Aláírtam a nevezésem és megkaptam az egy lapból álló itinerem, melynek egyik oldalán a legfontosabb adatok, információk és az igazolási helyek, a másik oldalán egy színes térképet találtam.

Gyorsan túl lettem a rajtbélyegzésen is, most már nincs mese el is kell indulnom. A héten az előzetes kiírásból már elkészítettem a saját útvonaltervem. Átfutottam az útvonalleírást nehogy valami meglepetés érjen de nem volt változás, elindítottam az órámon a trackemet.

Vissza kellett sétálnom a sorompóhoz ahol nem is olyan régen ezer forint parkolási díj fejében jöhettem át autóval. A büfé előtt a zöld sáv jelzésen jobbra fordultam. Kifejezetten szeretek az indítási idő közepe vége felé elindulni, mert már szinte senki sincs az úton. A futók, gyorslábúak már régen árkon-bokron túl vannak. Kényelmesen az első perctől ki tudom élvezni a látnivalókat, a saját tempómban tudok bemelegedni, felvenni a ritmust.

Nagyon jó hangulatban voltam. Hétvégenként a családom, a lányok, 8-9 között szoktak felkelni. Ha tehetem szoktam küldeni nekik szívecskés jó reggelt köszöntést. Most sem hagytam ki.

Szépen lassan bemelegedtem ezen a kényelmes finoman hullámzó erdei úton. Király-rétnél megálltam fényképezni. Tiszta felhőmentes égbolt fogadott. Csodálatos az idő.

Következett a Száraz-patak, majd a Pokol-völgyi pataknál megérkeztem az Kisinóci-réthez.

Innen indult az első hosszú emelkedő az Inóci-vágás. Szinte égig érő, vonalzóval húzott, közel 400 méter szintemelkedést tartalmazó egyenes út. Időnként megálltam hátra tekingetni, de nem jött utánam senki sem.

Barna Feri emlékkövét is megörökítettem aki egyetemistaként, nagyon fiatalon, egy szerencsétlen síbalesetben életét vesztette 1935-ben.

Oldalra kitekintve a lombjukat vesztett bükkösök között láttam, hogy kezdek egyre magasabban lenni. Jobbra a fák között már láttam Csóványos kilátóját és a Nagy-Hideg-hegy turistaházát. Etel-pihenőjénél volt az első szúróbélyegzős ellenőrzőpont (EP).

Kammerhofnál balra fordultam a kék négyzet (K4) jelzésre, majd elindultam lefelé a Kereszt-völgyi patak felé.

Fagyos-kútnál (János-forrás) már találkoztam túratársakkal.

Szeretem ezt a matuzsálemi korú forrást is, a kiépítése egyszerű de nagyon jól sikerült, kényelmesen lehet inni. Nem hagytam ki most sem.

Vissza kellett másznom egy meredekebb kaptatón a S4 (sárga négyzet) jelzéshez. A következő szakasz is ismerős volt, utoljára a Peaks of Börzsöny első sorozatán jártam erre. Kukoricástól fel kellett másznom az S3 (sárga háromszög) jelzésen a Hegyes-hegy oromra.

Lefelé menet újabb szúróbélyegzős EP-t érintettem.

Azért ereszkedtem le a Kereszt-völgyi patakhoz, hogy jobbra fordulva a kék kereszt jelzésen visszamásszak a Kis-király réthez, ahonnan a Kovács-patak völgyébe ereszkedtem vissza. Na ezért hívják Legfaszább Gyerekek Szívatásának a túrát. Ismerem ezt a részt is. Ma a szemben velem a fák között már látható Pogány-hegy nyergébe kellett felmásznom. Itt voltak komolyabb akadályok is, sok fa kidőlt bár volt amit a favágók döntöttek ki. Kerülgetni kellett a fákat, de a végén a kis szerpentin csak felvezetett és megláttam egy újabb kedvenc helyemet. Ez a Kupec-rét.

A kék kereszt levezetett a kék sáv turistaúthoz a Bánya-patakhoz. Közben volt egy újabb EP is. Balra indultam tovább egy széles erdészeti dózerúton. Katalin-forrásnál sokan voltak, sorban álltak az elvileg nem iható forráshoz amely a betemetett Altáróból szivárog.

A következő szakasz a széles dózerúton kényelmes volt. Gyorsan haladtam, kezdtem utolérni a korábban indulókat. A piros sáv jelzésnél volt egy újabb EP.

Innen kezdődött az első komolyabb emelkedő a Magyar-hegyre. Szépen lassan elindultam felfelé, időnként elengedtek a lassabbak. Találkoztam Eduval és Vikivel.

Felfelé menet a kilátópontnál én is megálltam élvezkedni egy kicsit. Szemben velem Nagybörzsöny. Jellegzetes a felkelő napfényben fehéren szikrázó templom.

A piros sáv felvezetetett Bánya-tetőre. Innen kellett átsétálnom Salgóvárba. Utolértem egy nagyobb létszámú csapatot.

A várban találkoztam Marival, Ferivel és Gézával. Elkészültek a közös szelfik.

Itt sem időztem sokat, elköszöntem a többiektől és visszaereszkedtem Bánya-tetőre. Könnyebb út következett Pintér-hegyes érintésével a Hanák-réthez. Ezen az úton is káprázatos panorámákban lehet részünk. Ősszel amikor a fák lombjai millió színben pompáznak akkor a kedvencem.

A rétnél balra kellett tovább mennem a P3 jelzésen. Nagy-Hideg-hegy sífelvonója után a Rakodónál megérkeztem a következő szúróbélyegzőhöz.

Újra lefelé a kék kereszt jelzésen a Fekete-patak mellett a Lósóskás-rétig. Ismét igazolni kellett.

A következő szakaszt is ismertem, komoly kaptató várt rám a kék háromszög jelzésen az Oltár-kő-patak völgyében. Az első szakasz még finomabban emelkedik, de fokozatosan egyre meredekebbé válik. Mire elérünk a Kőkorsó sziklához az út annyira meredeké válik, hogy elkezd szerpentinezni a hegyoldalban. Sokan kezdtek komolyabban elfáradni, a szikla közelében már megálltak pihenni.

A nehezén már túl vagyok, még egy könnyedebb emelkedő és a Három-hányás nyergében megpillantottam a piros sáv jelzést.

Itt volt lehetőség arra, hogy fel vagy le nevezzünk, mert balra a leghosszabb táv, jobbra a hosszú táv vezetett tovább. Az 59-esre neveztem és bőven fél öt előtt értem ide, mehetek tovább hivatalosan is. A kiírás szerint ezen a távon csak azok mehetnek tovább akik a határidőig elérték ezt a pontot.

A sokadik hosszú emelkedő után a piros sáv majd a zöld sávra áttérve a 916 méter magas Tátralátó következett a Magosfai-sáncvárral. Ezen a szakaszon is voltak havas-jeges részek, odafigyelést igényelt a keskeny ösvényen haladás.

Hosszú ereszkedés következett a Mogyorós-bérc érintésével a Bancsina-patakig. Időnként érdemes volt megállni élvezkedni a panorámákban.

A patakban tiszta víz volt, sokadszorra használtam a kis poharamat ivásra. Egy rövid de alattomos kaptató után Királyné-parlagját kereszteztem, majd a Rakottyás-pataknál befutottam a következő EP-re. A közelben található egy pihenő a Tűzköves-forrással és Bársony István emléktáblájával. Bársony István a természetpróza mestere volt ő írta az első magyar állatregényt Rab király szabadon címmel. Hitvallása a következő volt: „A természet költője nem mesemondó. Hitet kell tennie arról, hogy igazat ír. Egyetlen sort sem írtam le a természetről, amelynek igazságáról meg ne győződtem volna.” Nemes gondolatok.

A raklapokból készült hídon átkelve, balra indultam tovább a széles dózerúton. De sokáig nem élvezhettem a sík terepet mert máris jobbra felfelé a K4 jelzésen megkezdhettem az utolsó komolyabb emelkedőmet.

Még magam is meglepődtem milyen kényelmesen mondhatni könnyedén sikerült felmásznom a 640 méter magas Dobó-bércre. A Nap lassan aludni készülődött.

Enyhébbé vált az emelkedő és a Málna-hegyet megkerülve a Hárombarát-nyeregben becsatlakozott balról a zöld sáv jelzés. Közben volt egy újabb EP is.

Még egy utolsó kaptató. Varsa-tetőig gyorsan el is értem de innentől Csóványosig már havas-jeges volt az út. Fokozatosan egyre sötétebb lett. Csúszkáltam jobbra-balra végül meguntam és elővettem a fejlámpám. Na így már sokkal jobb.

Az utolsó szúróbélyegző Csóványoson a kilátó mellett várt rám. Már nem volt értelme felmászni a kilátóba, besötétedett.

Leereszkedtem a a sziklák mellet Égés-tetőre. Folyamatosan lefelé haladtam a piros kör jelzésen Kálmán-kaszálóig.

Tovább előre csakis egyenesen immár a kék kör jelzésen egészen a Suta-berki nyiladékig. Innen szintén egyenesen állandóan csak lefelé. Jó magasra másztam fel, ha ennyit kell lefelé mennem. A K4 jelzés jobbra elfordul a kőfejtő és a Bajdázói-tó felé. Nekünk egy szalagozás továbbra is az egyenes utat jelölte ki. Végül bara fordulva a műúthoz is megérkeztem. Közben megelőztem egy túratársat, Ács Vivient. Rögtön megkérdezte messze vagyunk még? Már nem, a műúton maximum egy kilométer. Nagyon örült annak amit hallott.

Hamarosan megláttam a fogadó fényeit, besétáltam és Jandóéknak átadva a kilyukasztgatott itinerem, úgy tűnik teljesítettem az első LeFaGySz túrámat. Fasza gyerek lettem én is. Gratuláltak, választhattam egy Yetit is.

Nem maradhatott ki a rendezőkről készített fényképem sem.

Ma egyedül gyalogoltam végig az útvonalat, nem volt befizetett étkezésem sem, elköszöntem és hazavezettem. Elégedett voltam a mai teljesítményemmel, sokkal jobban mentek az emelkedők mint egy hete. Igyekszem megszerezni az All in pólót is, bár ez évek múlva esedékes tekintve, hogy most kezdtem bele.

Összefoglalás:

A LeFaGySz egy nehéz túra még Orbán Imre minimalista ellátású túrájánál is keményebb. Gyakorlatilag semmit sem kaptunk, sehol sem volt személyzet, csak szúróbélyegzős pontok. Ez olyannyira így volt, hogy a rajt-cél helyen sem volt még egy zsíros deszka sem. Én is felületesen olvastam el a kiírást pedig pontosan le volt írva nincs frissítés. Egyetlen szendvicset vagy valami normális szilárd táplálékot sem vittem. Meleg ételt azok kaptak akik a nevezéskor megrendelték. Az ellátás hiánya és a nem kellően átgondolt, minimálisra tervezett frissítés miatt nagyon sokan komolyabban elfáradtak, eléheztek, kikészültek. Nagyon régen láttam ennyi kimerült túrázót.

Erre a túrára fel kell készülni nem csak azért mert nincsen személyzet és nem kapunk semmilyen frissítést sem de a szintemelkedés is lényegesen több mint amit általában ezekhez a távokhoz megszoktunk.

Most az időjárás és a terep is nagyon sokat segített a sikeres teljesítés elérésében. Gyakorlatilag a múlt heti Mátrával megegyező feltételek fogadtak és a szél is lényegesen alacsonyabb erővel támadott minket.

Sziló túrái szerintem külön műfajt jelentenek a minimalista mondhatni nomád feltételek miatt. Nem lehetetlen a teljesítése ám az átlagosnál komolyabban fel kell készülni, mindent önerőből kell megoldani. A Börzsönyt azért is szeretem mert tele van patakokkal melyek felső szakaszaiból mindig nyugodt szívvel iszok. Soha semmi bajom nem volt attól, hogy nem csak a forrásokból ittam. Mindig építek erre a lehetőségre és nem viszek magammal annyi vizet. Tájegységenként mindenképpen fel kell készülni a terepből, a lehetőségekből. Nem néztem végig a többi útvonalat, de itt a Börzsönyben az 59 kilométeren egyetlen lakott területet, kocsmát, fogadót, turistaházat sem érintettünk. Menet közben sehol sem volt lehetőség arra, hogy valamit megvegyünk esetleg együnk vagy igyunk.

Ez a túra egy sorozat része, téli időszakban kell hét tájegység bejárásával megszerezni a jelvényeket és akinek sikerül mindent összegyűjtenie jogosulttá válik az All in pólóra. Ez már valóban szívet melengető eredménynek számít az előzőekben ismertetett nehezítő feltételek miatt.

Az én kedvenceim a pontokon beszélgetős, családias hangulatú túrák, de erre az embert próbáló kihívásra érdemes felkészülni, begyűjteni az összes kitűzőt és méltóvá válni a pólóra.

Dikran

2 thoughts on “LeFaGySz Börzsöny – Férfias kihívás a legelvetemültebbeknek

  1. Reggel ezt olvastam, miközben bementem a kórház kapuján, át a biztonsági őrök hőmérsékletkameráinak kereszttüzén, ezt, amíg a lifteknél felszökelltem az elsőre, hogy végigsuhanjak a B épületbe vezető folyosón. Az utolsó mondatok kitartottak az üveglift melletti lépcsőn és célba értél a történetben mikor elértem a C épület földszintjét és beütöttem az intenzív kódját, hogy feltáruljon az ajtó…. Valamikor becserkésztél és elhagytál a túrán, de nem emlékszem rád. Te pedig nem írtad meg. Esetleg emlékszel? A virágos, pörgős szoknyás csaj vagyok….
    Teljes valómban megörökítettél az utolsó rendezős képeden trollkodom. 🙂

    1. Szia Gabi, Örülök, hogy tetszett a beszámoló és kiszínezte a napodat. Igen tudom, hogy megörökítettelek 🙂 többek között ezért is kértem, hogy ide is írd meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük