2021-06-25

Kelta Napkerék Kör – Medvehagymaország főútja a Rotary körsétány

Táv: 15,1km

Szintemelkedés: 480m

Feleségem Baranyából származik, tanulmányait is Pécsen folytatta. Főiskolai évei alatt sem volt a Mecsekben ám az utóbbi években egyre jobban vágyott arra, hogy megismerje hazánk egyik legszebb hegységét. Ha a szüleinél voltunk és volt rá időnk felkerestük a Mecsek különleges helyeit is.

Május elején egy újabb hétvégi családi látogatásunkkor úgy döntött a szombati napon megint menjünk el egy könnyű kirándulásra a Mecsekbe. Sógoromat is megkérdeztük és egy pillanatig sem gondolkozott azon velünk tartson annak ellenére sem, hogy jól ismeri a túrázós énemet. Most egy könnyű családi sétára vágytam én is, nem túl hosszú távon, kényelmesen nézelődve és fényképezgetve.

A választásunk végül a Kelta körre esett, mert Tettyéről indult, nem volt nagyon messze Kisharsánytól. Elhelyeztem egy fényképet, a községből látszik a Szársomlyó. Ha valaki volt az elmúlt években az Ördögkatlan fesztiválon biztosan felismeri a hegyet.

Nagyon szép napos időben indultunk el, szerencsére erre a napra nem jeleztek esőt. Bőven volt részünk benne pénteken, leutazásunk alatt, mert szinte végig esett Budapesttől.

Majd egy órás autózás után megérkeztünk a kiindulási pontra a Tettye Coffee-hoz. A hétvége ellenére parkolóhelyet is könnyen találtunk. A nevezést már otthon megejtettük, itt csak belépni kellett a GeoGo felületre és a számunkra könnyebb QR kódos igazolást választva egy pillanat alatt elrajtoltunk és már mehettünk is.

Az első szakasz egy parkon vezetett át és Bartos Erika gyerekeknek készült Hoppla meséiből máris felismertük a csúszdát. Mellette volt a Tettyei Mésztufa-barlang bejárata.

Ma elengedtem a barlangos témát nem néztük meg, majd legközelebb.

A lépcsősoron felérve az impozáns látványt nyújtó középkori romokat is megnéztük, majd elindultunk a sárga sáv jelzésen. Biztos voltam benne, hogy sárral a sok eső ellenére sem fogunk találkozni, mert a Mecsek nagy része is mészkőhegység (jelentősek még a feketekőszén és az uránérc készletei is). Erre a területre is jellemző, hogy a lehullott csapadék nagy részét a töredezett, repedezett alapkőzet elnyeli. Ha vulkanikus vagy agyagos lenne a terület akkor egészen más lenne a leányzó fekvése (például a Börzsöny vagy a Zalai illetve a Gödöllői-dombság).

Tettye-kapun keresztülhaladva léptünk be az erdőbe.

A szintemelkedés nagy részét már az elején le kell küzdeni ezen az útvonalon, de az emelkedő nem túl meredek. Barátságosan és fokozatosan jutottunk egyre magasabbra. Ma elsősorban a párás meleggel kellett megküzdenünk.

Az első forduló után érkeztünk meg a Lenkei Lajos pihenőhöz. A névadó újságíró volt és a Mecsek Egyesület örökös tagjává választották.

Ahogy felfelé másztunk egyre gyakrabban bukkant a felszínre a hegység fő tömegét alkotó mészkő. Újabb pihenő következett, a Hamedli-pihenő. A Mecsek Egyesület Hamedli Gyula emlékére építette aki halála után vagyonának felét az egyesületre hagyta. Kérésének megfelelően ezt a turistautat, felesége után, Irma-útnak nevezték el.

Dömörkapuhoz felérve a Vidámpark romos bejárata és az itt álló épületek alapjai emlékeztettek arra, hogy itt fent biztosan komoly közösségi élet volt. Az irányító táblát átböngészve a közelben megint vannak pihenők, Ptacek-pihenő (Ptacek Viktor banki fiókvezető emlékére építették meg 1928-ban, ő is lelkes barátja volt a Mecseknek) és a Flóra-pihenő ahova most nem mentünk el.

A Flóra-pihenő egy újabb különleges hely ahol napjainkban van egy széles többszemélyes hinta is, a panoráma pedig tényleg különleges, hintázva gyönyörködhetünk az előttünk elterülő Keleti-Mecsek látványában. Ez a hely a Bertalan-szikla melynek formája egy székre hasonlít ezért a helyiek Bányaszékként is emlegették. Ezen a sziklán már 1894-ben állt egy menedékház, amit Zellerin Mátyás épített, de az 1909-es tomboló vihar teljesen lerombolta. Két évvel később Hamerli József terméskőből rakatott szilárd alapot. Az eredeti menedékház formáját megőrizve kilátóvá formálta a fatetős építményt amit édesanyja tiszteletére Flóra-pihenőnek nevezett el.

Az első kódot a kisvasút állomása mellett találtuk meg. A beolvasás gyorsan ment és máris mehettünk tovább újra felfelé. Utunkat triász korú szürkés anisusi mészkő kísérte, amely sziklapadok formájában, elsősorban a gerinc közelében és a meredekebb völgyek oldalaiban gyakran a felszínre bukkan.

Időnként ki tudtunk tekinteni a fák közül. Alattunk terült el a hazai szénbányászat egyik legnagyobb tájsebet eredményező Karolina-külfejtése.

Ütemezetten történik a rekultiváció, a tervek szerint 10 év múlva már nem egy holdbéli tájat láthatunk. Kicsit távolabb tőle még látható volt egy aknatorony is.

Lassan sikerült az emelkedőt is legyőznünk, már láttuk, hogy hamarosan felérünk a csúcsra. A felújított Pécsi-síház teraszáról is fényképeztünk, élvezkedtünk.

Az utolsó métereket követően a Misina jellegzetes TV adótornya mellé, 534 méter magasra értünk fel. Sajnos itt is romos épületek fogadtak, remélhetőleg lesz fejlesztés itt is.

Előkerültek a csúcscsokik, a jutalmak. Picit megpihentünk egy padon.

Innen már egy könnyebb szakasz várt ránk, pár száz méter aszfalt után ismét visszatértünk az erdőbe. Ezen a szakaszon találkoztunk kiránduló családokkal, a Dömörkaputól felvezető emelkedőn senki sem volt rajtunk kívül. A Kis-Tubes felé sétáltunk, van ott is egy kilátó amely 1959-ben Kiss Tibor tervei alapján épült betonból.

Következett egy újabb pihenő, megérkeztünk a méltán híres Rotary-körsétányhoz. Ez az egyik legszebb Pécs-környéki tanösvény amely az 1930-as éves elején Ereth Ede magánadományából épült meg. Körülbelül négy kilométer hosszú, megkerüli a Nagy-Tubes és a Kis-Tubes hegyeket. A Napkerék kör útvonalán tényleg mindenhol meg lehet pihenni.

A Rotary-sétány egy olyan szintben végighaladó kis ösvény amely folyamatosan jobbra-balra kanyarog, tényleg nagyon hangulatos.

Azt hiszem a legjobbkor látogattuk meg a területet, mert ameddig a szem ellátott medvehagymát láttunk.

Volt ami éppen kihajtott, volt ahol szép levélerdő fogadott minket de volt olyan rész is ahol a virágzó medvehagyma fehér szőnyeggé változtatta a terepet. Azon is nagyon csodálkoztunk, hogy az égvilágon senkivel sem találkoztunk, egyedül jártunk az ösvényen. Ez a szakasz volt a mai túránk egyik csúcspontja.

Időnként tűzzománc táblákat érintettünk, rajtuk az alábbi feliratokkal Húsos som, Molyhos tölgy, Csertölgy, Kocsánytalan tölgy, Virágos kőris, Vadkörte, Bükk, Gyertyán, Ezüsthárs és juharfák a teljesség igénye nélkül felsorolva amikre emlékszem. Nem csak a medvehagymásban élvezkedhettünk, volt egy kis botanika is. Érdemes megállni ha nem sietünk, mert a fákat jobban is megismerhetjük, tanulhatunk.

Az ösvény leghíresebb fája az Öreg-tölgy, melynek egy komolyabb tél után már csak az üreges torzója maradt meg.

A táblát elolvasva kiderült, hogy 200-250 éves fáról van szó, volt egy bagoly lakója is.

Lassan haladtunk ám az időnket leellenőrizve kicsit gyorsabban kezdtünk el gyalogolni. Az ösvény elkezdett balra kanyarodni és egy újabb aszfaltutat elérve megérkeztünk a Honfoglalás-emlékműhöz, melynek alsó része geológia érdekességet is jelent. Az 1956-ban lerombolt lapisi erdészház helyén építették fel az Erdész-emlékművet, amely Dr. Tóth Aladár tervei alapján épült a Honfoglalás 1100. évfordulójára, 1996-ban. Az emlékmű a Mecsekben megtalálható 7 kőzetből épült, és a 7 magyar törzs egységét jelképezi (Andezit, Vörös homokkő, Fonolit, Gránit, Zöldkristályos mészkő, Rózsakristályos mészkő és Szürke mészkő).

Mögötte volt a Lapis-kereszt, itt volt a következő igazolás. Az eredeti keresztet Rábay Gyula a Városi Erdőhivatal vezetője állította 1928-ban. Most a keresztnek csak a talpa volt meg gondolom felújítás alatt áll.

A kereszt után nagyon kényelmes és valamennyivel szélesebb erdei úton mentünk tovább. Megérkeztünk egy rétre ahol szintén volt egy kód, melyet lelkesen be is olvastunk de ekkor tudatosult bennünk, hogy sikeresen elhagytuk az előzőt, mert ez a Remeterét.

Nincs mit tenni vissza kell menni oda is, persze nem volt nagy az öröm. Elindultunk visszafelé és hamarosan meg is volt az út mellett a Sós-hegyi kilátó igazoló kódja. Ha már itt vagyunk menjünk fel a kilátóhoz is.

A kőtömbökből épült kilátó a felújítás miatt most szalagokkal le volt zárva, de ennek ellenére kockáztattunk és felmentünk. A kilátóból csodálatos panorámában volt részünk, itt még egyikünk sem járt kár lett volna kihagyni.

Negyed óra nézelődés után visszatértünk a pihenőpados Remeterétre és folytattuk sétánkat a piros sáv jelzésen. Ez is egy nagyon kellemes sétaút, amely időnként az utat keresztező Deindol-völgyekbe kissé befordul majd ismét visszatér a hegyoldalra.

Érzésre most ez a szakasz volt a leghosszabb két igazoló kód között. A felújítás alatt álló Erdei Tornapálya után egy nagyon szuper játszótérre értünk. Ez is egy gyerekbarát rész, már ezért is érdemes eljönni.

Az Állatkert közelében a Robozi-pihenő volt az utolsó ellenőrzőpont. 1934-ben építették mészkőből a Rotary Club felajánlásából és Roboz Imréről a Mecsek újabb lelkes barátjáról nevezték el. Innen már csak a közös rajt-cél helyett jelentő kávézóhoz kell visszasétáltunk.

Kis ösvényt követtünk amely a házak között kanyargott időnként néhány utcát is érintett. Ismét erdő és megérkeztünk egy újabb pihenőhöz, ez az Ilonka-pihenő, olyan érzésünk volt mintha Görögországba érkeztünk volna az oszlopos építés miatt. A Mecsek Egyesület építette 1934-ben Hoffmann László tervei alapján. Dr. Kenessey Aladár sebész terveztette és feleségéről Szántó Ilonkáról nevezték el.

A kilátás innen is pazar, Pécs délnyugati része fekszik előttünk.

A turistaút végül ismerős helyre vezetett minket, ma már voltunk itt délelőtt. Nagy volt az öröm, ennyi gyaloglás mára elég lesz mindenkinek. Lefelé sétálva a sárga sáv jelzésen a Tettye-kapunál tettünk egy utolsó kitérőt. A lépcsősoron elindultunk felfelé a 2003-ban épített Balázs-pihenőhöz amely egy sziklaszirten található. Innen is szerettünk volna a térre letekinteni, szép tiszta időben a horvát hegyeket is lehet látni.

Végül a téren átsétálva a romot hátulról is megnéztük.

Az Tettye utcán értünk vissza a kávézóhoz, igazoltunk, célba értünk. Nem sok időnk maradt, majdnem öt óra alatt jártuk végig az útvonalat.

Sikeres teljesítés jutalma egy kézzel dekorált kavics melynek közepén a táv szerepel.

A Kelta Sárkányos emlékkövet ingyenesen megkaptuk, a szervezők becsületkasszásak vagyis utólag várják az utalást.

Összefoglalás:

A Kelta-kör üzemeltetője a többszörösen önkéntes munkájáért is díjazott Benkő Pamela aki ultra távokon terepfutóként jeleskedik. Mecsek mellett lakik és szerette volna megmutatni másoknak is kedvenc helyeit. Nagyon szimpatikus, hogy ha csak az élményt szeretnénk azt is lehet, nem kell venni semmit sem, nincs minimálisan fizetendő díj sem. Ettől függetlenül ha emlékkövet sem szeretnénk szerintem egy jelképes összeggel (jelenleg 1.000Ft az oklevelet kérek opció) érdemes támogatni az egyesületet.

A másik szívet melengető lehetőség, hogy összesen 10 útvonal közül választhatunk 6-tól 100 kilométeres távig. Mindenki megtalálhatja a számára ideális útvonalat.

A keltákról is van egy rövid ismertető ha valakit ez is érdekel a kör oldalán elolvashatja.

A Napkerék kört családdal is ajánlom mert a gyerekeknek is kellő izgalmat jelent, számtalan helyen van érdekesség, látnivaló. A Pécs környéki erdőségek gondos gazdája volt a múlt század elején is a Mecsek Egyesület. Az egyesület tagságának, a támogatóknak, a Mecsek szerelmeseinek köszönhetően pihenőkből, padokból és asztalokból annyira sok van, hogy néhány kilométerenként biztosan érintünk egyet. Az igazoló kódok is közel vannak egymáshoz az aprónép tagjai talán ritkábban teszik fel az “Ott vagyunk már?!” kérdést.

A Mecsek továbbra is különleges, bármikor érdemes meglátogatni. Sajnos nekünk kicsit messze van, ha közelebb lenne sűrűbben látogatnánk.

Dikran

One thought on “Kelta Napkerék Kör – Medvehagymaország főútja a Rotary körsétány

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük