by 
Táv: 26,7km
Szintemelkedés: 945m
Tervezett útvonalam letöltése (gpx)
Terepfutó Nitro Tom videója, amely ugyan nem az én útvonalamon halad végig, de a hangulatot jól visszaadja.
A Túrázni Mentem Blogot Ambrus Zoltán készíti, szeretem Zoli videóit is mert már 4K minőségűek, ezt is feltétlenül nézzétek meg.
2021 januárjában az utolsó napon szinte az utolsó pillanatokban teljesítettem TheCsanya 5 Peaks of Budai kiírását. Nagykovácsi lakójaként nem kellett útvonalat rajzolnom csak a csúcsokat írtam fel magamnak. A teljesítést úgy terveztem, hogy a felét nappal a felét éjjel tegyem meg. A Peaks of sorozatot jelent, amely hazánk hegységeit járja végig. A legfontosabb, hogy ez nem egy instant túra ahol „adok egy track-ket menj végig rajta időre”. Itt bizony nekünk résztvevőknek kell útvonalat tervezni, ennek alapján szintidőn belül végigmenni. Az igazi izgalmat az jelenti, hogy kint a terepen komolyabban tájékozódni is tudni kell. A csúcsok, az érintendő szakaszok, helyszínek nem a jelzett turistautakon vagy azok közelében vannak.
A Budai beszámoló „Kiemelten Ajánlott” kategóriát kapott a Blogomon és előre jeleztem, hogy a következő kihívást is teljesítem, mert az elv változatlan és a szintidő megengedő, nem csak terepfutókra méretezett. Továbbra is hat óra alatt kell az első és utolsó csúcsot érinteni tetszőleges sorrendben, sokszor kisebb erdei ösvényeken, vadcsapásokon vagy járatlan erdei szakaszokon. Igazi kaland gyakorlott, erdei környezetben nevelkedett, erdők illatait, hangjait jól ismerőknek is és valódi kihívás a megszokott jelzett utakról a kisebb erdészeti utakra, vadak taposta ösvényekre vagy a járatlan erdőbe fák közé merészkedőknek.
A Peaks of Vértes kiírásában egy feltétel viszont új volt mégpedig az, hogy a Gráciák Bércén végig kell haladni és két pont között kell érinteni, nem lehet az első és az utolsó. Nem gond, akkor így tervezem meg az útvonalam, a lehető legkevesebb jelzett úton.
A Budai beszámolóm megjelentetése után Dienes Áron felajánlotta, hogy menjek vele, mert ezt a hegységet viszont ő ismeri úgy mint a tenyerét tekintettel arra, hogy Száron lakik. Privát üzenetben jeleztem, hogy a folyamatban lévő munkáim behatárolják a közös bejárás tervezhetőségét. Ez végül így is volt mert egy hétköznapi gyors reggeli telefonos eligazítást követően szabaddá vált a napom, nem is gondolkoztam rajta mi legyen a nap nagyobbik részével. Hazamenetel helyett indulás a Vértesbe, erre a napra majd 20 fokos napsütéses időt jeleztek előre, a délelőtti állapot alapján valóban erre számíthattam. A táv nem sok, a ruházatom, cipőm megfelel, más egyéb felszerelésre nincs szükségem veszek egy kis csokit meg egy fél liter vizet, más úgyse nagyon kell nekem 30 kilométer alatti távokra. Áronnak nem szóltam, az órám nálam van az útvonalat már a kiírás megjelentetésekor megterveztem, vagyis minden nálam van. Mehetek.
Terveim alapján az induló községem Várgesztes lett mert az utolsó csúcs után meg akartam nézni a Zsigmond-követ is, nagyon régen voltam ott. Az útvonal a Vértes északi részén vezetett végig, ismerős lehet azoknak akik Lovas Mátyás neve alatt futó instantok valamelyikén jártak már. Tóth Ferinek aki egy vérbeli ultrázó ez a hegység az otthona. Tavaly volt egy beszámolóm a Vérkör bejárásomról is.
Gyorsan leértem nem sokkal 11 előtt már leparkoltam Várgesztesen a focipálya mellett.
Megérte Csákányospuszta helyett ez a plusz 20km autózás, mert a Vértes szívébe értem. Az órámon elindítottam a tervezett útvonalam és elindultam a hegyek felé. Kellemes tavaszi időjárás fogadott itt is, nem számítottam komolyabb sárra sem az elmúlt napok időjárása miatt. Ezen a télen rengeteget dagonyáztam, voltam megfagyott erdőben és komoly mínuszban is, éjjel is. Most már vágytam egy kis tavaszra ezért halogattam megint a bejárást.
Várgesztes házai után elindultam az első csúcs Köves-tető felé. Már rögtön az elején elhagytam a jelzett utakat, szekérúton másztam meg a Széna-hegyet a Lótő-völgyben. Nagyon kellemes volt ez a szokatlanul meleg tavaszi napsütés és ahogy megálltam megláttam egy szarvast.
A gerincről a Heller-árkon ereszkedtem le a Pap-rétre majd az ismerős Sárkánylyuk-völgyben, a zöld sávon kidőlt fákon átmászva haladtam egyre beljebb.
Szeretem a Vértest mert bár nincsenek itt magas csúcsok, de a hullámzó gerincek a meredek szurdokvölgyekkel melyek kellemesen hűvösek még a nyári kánikulában is nagyon különlegesek. Sok völgyben páfrányligetekben is gyönyörködhetünk. Ha nyugalomra vágyok akkor a Vértes ideális célpont, mert itt is órákon keresztül lehet úgy bolyongani, hogy semmilyen civilizációs zaj nem rontja el az élményt.
A szurdokvölgyből kiértem egy újabb rétre és balra elindultam a csúcs felé.
Mielőtt felértem volna jobbra letértem a meredek hegyoldalra és toronyiránt felmentem a tetejére. Meg is van az első csúcs, itt ugyan nincs csúcskő, egy pici kilátás azért van a fák közül. Következett Tamás-hegy. Nem sokat variáltam otthon az útvonal tervezéssel, nagyjából egyenes vonalon a járatlan erdőben rajzoltam meg. Ehhez le kellett ereszkednem egy meredek szakaszon a Vadorzó-árokba, majd ismét felmászni a szintén kellően meredek dolomit hegyoldalban.
Felérve egy klasszikus betonlapokból álló csúcskő fogadott. Volt valamennyi kilátás is. Tamás-hegyen találkoztam két sráccal, eddig senkivel sem futottam össze.
A következő csúcs a Nagy-Széna-hegy, ez az egyik kedvencem, mert előbukkannak a gerincen a dolomit sziklák a Nagy-Szénásra jellemző dolomit gyeppel. A csúcsról pazar kilátásban lehet részünk. Ismét toronyiránt haladtam, nagyon meredek hegyoldalon ereszkedtem le a Nagy-Kőris árkon keresztül a Tamás-árokba ahol régen erdei vasút is közlekedett.
Ez a szakasz a pár héttel ezelőtti fagyos időben nem igazán lett volna járható. Most stabilan le tudtam menni, sár sem volt. Az árokból nem a piros háromszög jelzésen indultam el felfelé, hanem a vele párhuzamosan futó erdészeti úton, de a jobb oldalamon kibukkanó szikláknál letértem és egyenesen felmásztam a gerincre. Még egy rövid séta és megérkeztem a beton csúcskőhöz. Itt kiélveztem a kilátást is és a kellemesen melegítő napot is.
Három komolyabb szintemelkedést jelentő csúcs után, hosszabb séta következett kényelmes erdei utakon a piros sáv jelzésen a Nagy-Csákány felé. Szállás-hegyen találkoztam egy terepfutóval, vele Várgesztesen futottam újra össze. Ismét elhagytam a turistautat és jobbra fordulva egy hatalmas rét mellett elhaladva felmásztam a csúcsra.
A fiatalos erdősáv szélén volt egy beton oszlop, megérkeztem a negyedik csúcshoz. Szekérúton indultam tovább a gerincen a Béla-forrás irányába. Az utolsó szakaszon a sűrű fiatalos erdőben őzeket és szarvasokat is láttam. A műútra leereszkedve megnéztem a forrást is, nem volt nagy kitérő. A Vértes forrásainak foglalásaira jellemző ez a félköríves mészkőtömbös kiépítés. Ez a forrás nem iható, most is éppen hogy csak csordogált.
Visszatérve a műútra ezen az úton sétáltam el a rakodó mellett, komoly mennyiségű fát termeltek ki. A melegebb időben a rönkök mellett elhaladva a vágott fa illatában is élvezkedhettem, szeretem ezt az illatot is. Nekem ugyanúgy az erdőhöz tartozik ez is mint a vadak erőteljes szaga.
A következő felkeresendő csúcs a Mészáros-hegy adótornya volt, a kerítésig kellett mennem. Ez egy oda-vissza utat jelentett a rakodótól.
Felmásztam a Bikkavas gerincére. Ez a szakasz volt a legsárosabb, mert az erdészeti gépek szétjárták. Innen a Macska-bükk majd a piros sávon a Mária-szobor felé vettem az irányt és elkezdtem leereszkedni a hegyoldalban. Mielőtt elértem volna a kegyhelyet jobbra letértem és egy kisebb mászás után a kötelezően felkeresendő szakasz a Gráciák-bérce felé indultam tovább. Ezt a bércet tényleg érdemes volt belevenni. Innen is lehet látni, hogy a Vértesben nincsenek magas hegyek.
Emlékeztem egy kisebb üregre, barlangra is a bérc alatt, megkerestem. Valaki foglalkozik vele mert vödröket és egy polifoam darabot is láttam bent. Most nem másztam be megnézni pedig hívogatott, ma nem igazán túrázós a ruházatom.
A sziklák alatt leereszkedtem a zöld sávhoz, de egy új kerítésbe ütköztem, ezt meg kellett kerülnöm. Jobbra sikerült is rövid letéréssel megoldanom. Az utolsó csúcs következett. A Rockenbauer Pál emlékfa felé indultam a zöld sávon. A kereszteződésben egy széles szekérúton besétáltam az utolsó csúcshoz a Nagy-Zsidó-hegyhez. Jobbra a fák között megláttam a felújítás alatt álló Vitányvárat is.
A térképek szerinti csúcson egy tűzrakóhelyet találtam. Emlékeztem a kiírásból, hogy „a kettétört fától térj be 70 méterre, mert másik csúcson van a beton csúcskő”. Körbetekintve jobbra tőlem a fák között láttam meg egy magasabb pontot, átsétálva igen tényleg itt van a csúcskő.
Ezzel az utolsó felkeresendő pontot is érintettem. Visszasétáltam a kereszteződésbe és az országos kéken indultam tovább, elsőnek a Szarvas-kút pihenőjéhez. A kút csak csöpögött, inni nem lehetett belőle.
A pihenő után egy széles völgyben sétáltam, szeretem ezt a részt is.
A völgy végén egy kisebb felmászás után következett a Mátyás-kút, ahol van egy kulcsosház is. Ebből a kútból viszont tudtam inni is, jól is esett az idei első forrásvíz.
A Vértesre jellemző már-már szokásos fel-le hullámzó úton a Zsigmond király fájánál megálltam egy fénykép erejéig.
Következett a mai nap másik tervezett célja a Zsigmond-kő. Nagyon régen voltam a sziklaszirten. Tényleg jön a tavasz, ennek biztos jele, hogy a csúcs közelében tele volt az erdő hóvirágokkal.
A szikla egy újabb kilátópont. Előttünk terül el Várgesztes a tóval. Picit élvezkedtem végül leereszkedtem a tóhoz.
Megkerültem a tavat és egy utolsó fotót készítettem a Zsigmond-kő felé. Búcsút vettem a Vértestől, remek napon volt.
Még pár száz méter séta várt rám a focipályáig. A főtéren a Bányász-emlékmű sem maradhatott ma ki, mert a barlangász énemhez valamelyest kapcsolódnak a bányászok is.
Visszaértem a kocsimhoz, sikeresen teljesítettem Csanya Vértes kihívást is.
Összefoglalás:
Meg tudom érteni ha valaki beleszeretett a sorozatba és akár többször is teljesítette, mert ez a sorozat tényleg igazi kaland. Azoknak is akik hozzám hasonlóan otthonosan mozognak a hegyek-völgyek világában. Olyan utakon jártam melyeken nem valószínű, hogy csak úgy túráznék, mert ez inkább azokra jellemző akik az adott tájegység közelében laknak. Nekem ilyen a Budai-hegység nyugati része én ezt a részt ismerem úgy mint a tenyeremet.
Továbbra is „Kiemelten Ajánlom” a bejárását, érdemes otthon útvonalat tervezni és az év bármelyik szakaszában végigjárni. Komolyabb kihívást jelent ha az erdő kizöldül mert akkor kicsit nehezebben lehet megtalálni a csúcsokat.
A befutóérem ismét pár nap alatt megérkezett. A szokásos stílus, a sorozat következő darabja.
A következő állomás a Gerecse lesz, ezt sem fogom kihagyni, ti se tegyétek, mert maradandó élményt jelent arról nem is beszélve, hogy kevés hasonló lehetőségről tudok ahol igazi felfedezős kalandban lehet részünk.
Ha teljesítetted és nem kérsz érmet akkor is javaslom, hogy regisztrálj, mert a Peaks of Hungary támogatottsága azon is múlik, hogy mennyien teljesítjük.
Dikran
