2021-05-15

5 Peaks of Budai – Csúcskeresés nappal és éjjel

Táv: 29,2km

Szintemelkedés: 860m

Tervezett útvonalam letöltése (gpx)

Terepfutó Nitro Tom videója, amely ugyan nem az én útvonalamon halad végig, de a hangulatot jól visszaadja.

Az év első komolyabb teljesítménytúrájának a BHMTCS-t (Budai-hegység még távolabbi csúcsai) terveztem, de a veszélyhelyzet továbbra sem teszi lehetővé a TT rendezéseket. Tavaly már találkoztam TheCsanya Peaks of kihívásával amely elsőre még nem igazán keltette fel az érdeklődésemet, mert én gyalogos teljesítménytúrázó vagyok. Azt gondoltam, hogy ezek a rendezvények elsősorban a másik tábornak a terepfutóknak szólnak. Ennyiben maradtam a csúcsokkal. Voltak ősszel még izgalmas túrák melyek elsőbbséget élveztek.

Az ünnepek előtt közeledett a kihívás lakóhelyem felé, mert a Mátrát kővetően a Pilis volt a következő állomás. Na most már alaposabban utánanézek ennek. Felkerestem a honlapot és az alábbi kiírás fogadott:

“A Peaks of Hungary egy gyűjtőnév. Olyan kihívásokat foglal magába, amiket egyénileg vagy csoportosan lehet teljesíteni egy előre megadott időszakban, tetszőleges útvonalon, de adott szintidőn belül. A kihívások önellátóak, melynek során a résztvevő(k) feladata a tájékozódás, a csúcsok megtalálása, az útvonal kiválasztása. A Peaks of Hungary nem instant és nem verseny! A Mátrával kezdünk és folytatjuk majd a sort a Vértessel, a Gerecsével, a Pilissel és a Börzsönnyel.”

Nahát ez nem verseny! A felsorolt csúcsokat tetszőleges sorrendben kell felkeresni teljesen rám van bízva milyen útvonalon és mikor keresem fel a csúcsokat. Csak a kiírás szintidejének kell megfelelni amely az első és az utolsó csúcs érintését takarja, vagyis ennyi idő alatt kell megtalálni mindegyiket. Felkeltette az érdeklődésemet, nem is tagadom.

A Pilis után a Budai-hegység volt a következő állomás. Úgy döntöttem ezt már nem hagyom ki, mert nagyon hasonlított a dolog a BHMTCS-re is, bár ott éjjel kell felkeresni a nevezéskor megkapott csúcsokat. A rajtban megy a komolyabb tervezés. A merre is menjünk, hol kezdjünk kérdésekre mindenki megpróbálja a legjobb választ megtalálni. Ha úgy érzi megvan akkor odaáll az indításhoz és belevág az éjszakai kalandjába. Ez a túra igazán különleges hangulatú mert az a néhány tucat fanatikus elözönli a Nagykovácsi körüli erdőket és a téli fák között messzire látszódnak a túratársak fényei. Itt-ott felbukkannak, néha beszédfoszlányokat hoz a szél esetleg az erdei ösvényeken találkozunk egymással, de alapvetően mindenki a saját tervei alapján keresi fel a csúcsokat.

Halasztgattam a bejárást, mert bíztam benne, hogy sikerül igazi téli, lehetőleg hóval is borított terepen teljesítenem. Végül az utolsó napon, szinte az utolsó pillanatban indultam el, mert néhány hete úgy döntöttem a meghatározott öt csúcs felét nappal felét éjjel sötétben keresem fel.

Nagykovácsi lakosaként olyan sokat járom ezeket az erdőket, hogy szinte minden kereszteződést, ösvényt, jellegzetes csomópontot ismerek ezért nem terveztem magamnak semmilyen útvonalat csak azt néztem meg, melyik csúcsokat kell felkeresnem. Az első a Meszes-hegy lesz a csodálatos panorámája miatt. Innen indulok el kelet felé. Ha szerencsém van napos időben is részem lehet.

Az utolsó napon délután kettő körül indultam el a Tisza István térről a sárga sáv jelzésen az első csúcs felé. Ez az út a Fehér-út nevet viseli amely most, hogy havas volt méltó volt nevéhez.

Hamarosan megérkeztem az erdő szélén a sorompóhoz. Időnként kisütött a nap, kellemesen melegített annak ellenére is, hogy mínusz hat fokban indultam el.

Többen jöttek velem szembe, valószínűleg már hazafelé tartottak. A Meszes-hegy előtt találkoztam Edvi Tiborral is (vele általában kutyával lehet összefutni, mert a túrákon hű társa Amy lány szokott vele lenni), bár csak köszöntünk egymásnak mert elrobogtunk egymás mellett. Persze utána már mind a ketten szembesültünk vele, hogy kivel is futottunk össze de ott akkor a robogásé volt inkább a fő szerep. Neki is és nekem is.

Megérkeztem az egyik kedvenc helyemre a kereszthez. Készítettem néhány fényképet, mert pazar a panoráma innen. Ez a Meszes-hegy az első csúcs amit fel kellett keresnem.

A következő csúcs a Zsír-hegy, a közelében van a Zsíros-hegy, lehet volt aki kicsit kevergett itt. Én a legegyszerűbb utat választottam. Leereszkedtem a Cseresznyés-völgybe, majd felmásztam az Ilona-lakhoz. Szeretem ezt a részt is, rendezett a kis ház, vannak padok is és itt van Reiszner Marci emlékköve is. Ha jól emlékszem erdővel kapcsolatos munkákat folytatott, bár ebben nem vagyok egészen biztos.

Az Ilona-laktól átsétáltam a Zsíros-hegyhez majd egy keskenyebb erdészeti úton a Zsír-hegy csúcsához is. Van kihívás a csúcsokkal mert nem az utak mellett vagy közvetlenül rajta találhatóak, hanem valamennyit be kell menni a közelében vezető erdészeti útról. Ez a csúcs kicsit trükkös, vékony növendék fák között kell besétálni. Mondhatni csalitoson kell átverekedni magunkat. Ha nyugat felől támadjuk meg akkor először két kisebb puklin is át kell mászni a harmadikon találhatjuk meg a beton csúcskövet. Én általában észak-kelet felől egy Y elágazásból szoktam besétálni. Itt is vagyok megvan a második csúcs is. Valamelyik túratárs itt hagyta emléknek a banánhéját.

A következő a Kopasz-erdő-tető a piros háromszög mellett. Ide csukott szemmel is áttalálok. Zsír-hegyről átsétáltam egy mezőre majd a végén a zöld négyzet jelzésen folytattam utam az Anna Vadászház felé. Mielőtt kiértem volna a dózer útra a vele párhuzamosan futó nyiladékban értem el Széltöréshez a Képes-fához.

Kényelmes finoman emelkedő úton a kék kereszten indultam tovább, megálltam a Fehér kopjafánál is.

Lassan kezd besötétedni, a Nap is eltűnt a hegyek mögött, az utolsó negyed órában csodálatos narancssárga volt a napkorong.

Felérve a Sisakvirág Tanösvényhez a Cseresznyés-erdőben mentem tovább, de az első lehetőségnél balra felmásztam a gerincre. Innen már nem volt messze a csúcskő. A szekérútról határozott széles kitaposott kis ösvény vezetett be, sokan voltak ezen a hétvégén erre.

Most már elővettem a fejlámpám egyre sötétebb kezdett lenni. A következő csúcs a Kakukk-hegy. Oda is tudom merre kell mennem. Elindultam a Fejő-rét felé, majd Juliannamajor nagy rétjéhez érve átsétáltam a másik oldalára. Emlékeztem arra, hogy van egy vadles a rét szélén amely mögött indul a szekérút a sárga kereszt felé. Ezt keresztezve felmásztam a völgy másik oldalára és kissé balra majd jobbra fordulva értem el a csúcs közelébe. Itt régebben voltam az az út amire emlékeztem most áthatolhatatlan sűrű bozótos terület volt ezért balról megkerülve értem fel a pici beton csúcskőhöz.

Itt láttam a hóban, hogy a többség a másik irányból támadta meg a csúcsot. Azt hiszem onnan könnyebben feljutottak. Visszamentem a szekérútra és a sárga kereszten elindultam a Budakeszi Vadaspark felé. A nyiladékban haladtam de a kerítést elérve vissza kellett térnem a létrához, még egy kiírás is jelezte, hogy 70m-re van.

Az utolsó szakaszon nyílegyenesen értem el a Hársbokor-hegy vadleséhez az utolsó felkeresendő ponthoz.

Meg is volt mind az öt csúcs mehetek haza.

Visszafelé már letértem a nyiladékból a sárga körséta úton a sárga keresztre. Újra átmásztam a kerítés létráján és a jobbra forduló utat elhagyva teljesen egyenesen sétáltam át a Katonasírokhoz. Teljes sötétségben mentem, a Hold is csak egy vékony csík volt. Szerencsére tiszta volt az égbolt néhányszor megálltam és lekapcsolva a lámpámat élvezkedtem a csillagos égboltban is.

Egyre hidegebb lett, szerintem közeledett a hőmérséklet a mínusz tíz fokhoz. A katonasíroknál mécsesek égtek, ma volt egy túra erre felé.

A zöld kereszten mentem tovább a piros háromszögig, majd a Vörös-pocsolyás háton átmászva a piros sávon indultam tovább otthonon Nagykovácsi felé. Időnként már láttam a község fényeit. Ez is egy olyan rész amelyen szinte minden követ ismerek már. Végül megérkeztem az első házakhoz.

Innen pedig tíz perc sétára otthonomhoz.

Összefoglalás:

Csanyáék egy újabb izgalmas kihívást találtak ki, szerintem nagyon sokan megszerették a sorozatot. Ez nem csak egy egyszerű instant melyen “adok egy útvonalat járd végig időre” hanem egy olyan feladat ahol meg kell tervezni a merre menjek honnan induljak hova érjek kérdéseket is.

A felkeresendő csúcsok nem olyan helyen vannak amit könnyű megtalálni, le kell térni az utakról, át kell vágni fákon, bokrokon, különböző terepakadályokon. Tájékozódni is tudni kell. Nagyon izgalmas feladat egy kis betontuskót megtalálni egy ilyen helyen ahova sok esetben nem vezet be semmilyen kis ösvény vagy vadcsapás sem. Én bonyolítottam egy kicsit mert teljes sötétségben kerestem fel több csúcsot is.

A teljesítésért járó érem nagyon jól sikerült, komoly nehéz darab. Ha ránézek a letisztultságon kívül Csanya szimmetria mániája is rögtön az eszembe jut róla.

A magam részéről köszönöm, hogy a sorozat kitalálásakor nem csak a terepfutókra gondolt, hanem a lassabb tempójú gyalogos teljesítőkre is vagy azokra a terepfutókra akik annyira nem mernek még elhagyni minden széles utat, ösvényt és inkább a hosszabb távot jelentő de számukra biztonságosabb turistautakat választották.

Az én keskeny ösvényeket is bőven tartalmazó útvonalam a Meszes-hegytől a Hársbokor-hegyig 15,2km lett 510m szintemelkedéssel 2 óra 38 perces menetidővel. A rendelkezésre álló 6 órás szintidő bőségesen elegendő, még akkor is ha az érdekesebb helyeken elidőzünk, pihenünk vagy hosszabb útvonalon haladunk. Ez ugyan most a Budai-hegységre igaz, de azt hiszem hasonló szellemben zajlott a Mátra és a Pilis is.

Ezek után tervben van részemről is a következő kihívás teljesítése, ha minden igaz a Vértes lesz. Nagyon ajánlom mindenkinek, mert valódi élmény, igazi kaland.

Ha teljesítetted és nem kérsz érmet akkor is javaslom, hogy regisztrálj, mert a Peaks of Hungary támogatottsága azon is múlik, hogy mennyien teljesítjük.

Dikran

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük