2020-12-03

Kék Balaton 110 teljesítménytúra – Egy igazi klasszikus TT a Balaton felvidéken Edu csapatától

Balaton

Táv: 108,2km

Szintemelkedés: 2.336m

Még az idei év elején amikor az éves teljesítménytúra naptáramat összeállítottam eldöntöttem, hogy idén mindenképpen elmegyek a Balaton-felvidékre, akár más kedvelt tájegységeim rovására is. Két túrát vettem fel a listámba az egyik a Balaton 50 volt, a másik pedig ez a 100km feletti túra. Ha valakit érdekel a Balaton 50 teljesítménytúrám innen közvetlenül is elérheti. A kiírásokat átnézve a két túrának volt közös szakasza Balatonfüred, Csopak és Lovas körül így lehetőségem volt ezt a szakaszt mindkét irányból bejárni. Türelmetlen voltam, mert vártam már az előzetes nevezés lehetőségét erre a túrára. Még Edunak (Csornai Edina) is írtam, mondta nyugi hamarosan megnyílik a nevezés lehetősége, türelem.

Edu egyébként ennek a Kék Balaton túrának gondoskodó anyjaként, nagyon lelkes és főleg lelkiismeretes szervezőként tényleg szívügyének tekinti ezt a teljesítménytúrát. A túra előtt terepbejárást tartott, kijelölt mindent, szinte lehetetlen volt letérni az útvonalról, bár nekem sikerült két alkalommal is, de erről majd a beszámolómban olvashattok. Az itiner színes! és pontos infókat tartalmazott, külön kiemelve a kritikus szakaszokat, én viszont rögtön a rajtban eltettem a hátizsákomba jó mélyre, nehogy valami baja legyen. Biztosan sokan mások is szervező csapat tagjai én itt a Blogomon szeretném megköszönni munkájukat, befektetett energiájukat, mert ugyan első bálozóként vettem részt ezen a túrán de az élményeim miatt biztosan eljövök jövőre is, meg utána is amíg még lesz.

Nagyon régóta teljesítménytúrázom és amikor ezt elkezdtem akkor még nem a teljesítményhajszolás volt az elsődleges, ma már ritka amikor a régi időkre emlékeztető túrán tudok részt venni. Szerencsére ezen a túrán végre ilyen élményeim és ehhez kapcsolódó emlékeim lettek. Vidám pontőrök és túratársak, ahol bőven belefér egymás ugratása, noszogatása és bátorítása.

Remélem ezzel a kis bevezetővel kedvet kaptatok a teljes beszámoló elolvasásához. Ha igen, akkor íme az én élményeim erről a közel egy napig tartó gyaloglásról.

Mint már említettem már nagyon vártam, hogy mehessek végre erre a 100km feletti távra, nekem idén ez volt az első, mert a korona vírus helyzet miatt sok másik kiválasztott 100-ast töröltek vagy elhalasztottak tavasszal. Ez a túra nem ugyanoda ér vissza ahonnan elindulunk, ezért meg kellett szerveznem, a rajtba visszajutást is. Mivel kocsival mentem ezért nekem a vonat nem igazán volt opció. Kedves barátom és családja bevállalta, hogy értem jönnek a Célba, átvisznek kissé leharcolt állapotban a rajtba és ha már a Balaton mellett vannak, akkor csinálnak egy családos napot. Ez a kérdés szerencsére hamar megoldott, ezzel számomra az egyik legfontosabb feltétel lett kipipálva.

A Rajt Pétfürdőn a Fincsi Büfénél volt, mire odaértem már többen készülődtek a nagy útra, felszerelés igazítással foglalatoskodtak.

Sokan már el is indultak. Én hét óra körüli indulást terveztem, mert így a másnap reggeli barátokkal találkozáshoz nem kellett hajnalban kelniük miattam, ez persze majdnem sikerült is, egy kis homok azért került a fogaskerekek közé, de ennek részleteit majd a végén megírom.

Az időjárás jelentés nagyon jó időt ígért, ideális túraidőt, nem lesz eső sem és kissé felhős eget jósoltak, nem is kelhet ennél jobb idő.

Nos akkor odaálltam én is Eduék elé és előnevezőként meg is kaptam mindent, mehetek is, nincs más dolgom.  Az útvonalon nagyrészt a kék sáv jelzést kell végig követni, ezen indultam el én is. Az első szakasz kivezet a községből és egy enyhe emelkedőn a Péti-hegy és a Sukori-hegy érintésével kopasz dombokon keresztül vezetett.

Bemelegítéshez tényleg ideális vidéken jártam. Tündér-hegyen az első kódos ellenőrzőpontnál megejtettem a szükséges adminisztrációt is. Út közben egy búzatábla szélén kellett utat taposni, mert a gazda beszántotta a turista utat is. Úgy tűnik minden talpalatnyi területre szüksége volt.

Megérkeztem Királyszentistvánra. A község után egy aranyos felfestés várt a hídon. Többen megálltunk fényképezni.

Újabb hegy a Mogyorós-hegy, ahova fel le hullámzó úton jutottam fel. Megérkeztem a túra névadójához, ez az első olyan pont ahonnan látszik a Balaton.

Nem lehetett csak úgy végigrobogni a dombokon, többen is megálltunk gyönyörködni a Balatonban. A dombokról lesétálva Litér következett frissítéssel kiegészített ellenőrző ponttal egy rendezett parkban.

Némi pogácsa és sós mogyoró elrágcsálása után mentem is tovább.

A Bendola-patak mellett vezetett tovább utam és a térkép szerint érintettem egy olyan helyet ahol Római villaromokat kellett volna látnom, megálltam megnézni, de sajna én nem találtam meg, majd talán legközelebb.

Edutól később a poszt megjelentetése után kaptam egy e-mailt, melyben több pontban felsorolva megkérdezte: Drágaság, te merre jártál? Mint kiderült két helyen komolyabban is eltértem a hivatalos útvonaltól, az egyik ez a pont volt, mert itt balra egy széles erdészeti úton kellett volna mennem a hatalmas dzsindzsa helyett.

Innen le kellett ereszkednem a Róm-kúti völgybe, ahol újabb kódos pont várt rám.

Az árok után a Veszprém felé vezető főutat keresztezve a Sátor-hegy oldalában a nyaralók között haladtam és egy építkezés miatt kiásták az épület helyét. Szép vörös a talaj, bár ennek a Kolontár környékiek biztosan nem örültek annyira mint én.

Fotózás után a Határ-völgy és a Malom-völgy következett. A Malom-völgyben az ellenőrző ponton megkérdezték tőlem, hogy “Te vagy az aki éjjel járja a Vörös Lidércet?”

Meglepett a kérdés, de ezek szerint más is olvassa a Blogom bejegyzéseit. Ha nem csak én olvasom el akkor már van értelme megírni az élményeim.

A völgyet követően Balatonalmádi következett. Ez az első nagyobb település, közvetlenül a Balaton mellé értem. Almádiban van egy ócskás piac is, sok mindent árultak, az ecseri piac jutott eszembe erről a helyről.

Az ellenőrzőpont a Vasútállomásnál volt és a kéktúra bélyegzővel kellett igazolni. Pecsételés után hosszan vezetett a kék a településen, nem hiába, ez már egy város. Lassan elindultam egy újabb hegyre ahol a túra során az első kilátóhoz, a Csere-hegyi kilátóhoz értem.

Ez egy nagyon szép kilátó, vöröskőből épült, most kihagytam mert nagyon sokan kezdtek el felmenni, inkább továbbmentem. Eredetileg nem volt meg a fa magasítás, ezt később építették rá mert a körülötte elhelyezkedő fák megnőttek, korlátozták a kilátást. A nagy fényképezgetés közepette majdnem elfelejtettem a legfontosabbat mert itt volt egy újabb pecsételős pont. A kilátó után a közelben van a Vöröskő-bánya ahol egy Tanséta útvonalat is be lehet járni. Végül beértem Alsóörsre a kereszteződéshez, ahol a Felső kocsmában volt a pont. Kaptam egy büféjegyet, vettem is egy hideg kólát belőle, jól is esett. A Balaton 50-en innen kellett felmásznom a Somlyó-hegyre a kilátóhoz, ez most nem volt feladat.

Az egyik kedvenc Balaton nézelődős útvonalamhoz értem. Következett Lovas és Paloznak. A balatoni kék a pincesorok, szőlőültetvények felett vezet, szinte mindenhonnan csodálatos panorámában gyönyörködhetünk, innen tényleg kék a Balcsi.

Újabb hegyre kellett felmászni, a Csákány-hegyre, ahol a kilátónál volt a pont. Ide sem másztam fel, mert a Balaton 50-en már megtettem. Lefelé menet ha egy kicsit letérünk az útvonalról meg tudjuk nézni a Strenner-barlangot is. Igazából ez egy kis üreg, az erdőben egy mészkő szikla oldalában.

A hegyről lesétáltam Csopakra az első komolyabb frissítő állomásra. Egy tál hideg gyümölcsleves, gyümölcsök, dinnye, mindenféle földi jó.

Nagyon jó hangulat volt itt is, sok ismerős arccal találkoztam, az ultrázók közössége nem túl nagy 100km felett már nagyjából ismerjük egymást, ha máshogyan nem is arcról biztosan. Például ezen a ponton futottam össze Tóth Ferenccel aki szinte minden komolyabb távon ott van. Ferinek lassan megvan az 50. Vérkör teljesítése.

Frissítés után Csopak oromfalas présházai között indultam tovább. Nagyon szépek ezek a pincék sokat rendbe is hoztak.

Az Istenfia úton elindultam a Péter-hegyre, ahonnan egy pecsételést követően leereszkedtem Balatonarács szélére Dr. Cholnoky Jenő földrajztudós Emlékparkjába.

A parkból a Koloska-völgyben indultam el és egy újabb hegy következett, a Tamás-hegy, a kilátónál ismét pecsételni kellett. Egyébként ez a szakasz az “Aranyember útja” Tanösvény része. Ezen a helyen jelentkezett az énem barlangász része, mert a Lóczy-barlang is a közelben van. Ez egy kiépített villanyvilágítással ellátott barlang amely ugyan csak 150m hosszú, de mindenképpen ajánlom a geológiája miatt a megtekintését. Elsősorban a gyűrt rétegeket lehet megnézni, ebben a barlangban most nem a cseppkövekben gyönyörködhetünk.

Megérkeztem Balatonfüredre a Vörös Templomhoz. Újabb frissítő állomás, a Léna Borozó a következő pont.  Lassan fél távhoz érek, most tartok 47km-nél. Pecsételés után a fehér Templom előtt vezetett tovább a kék. Megérkeztem a Papsoka Templomromhoz és az Izraelita Temetőhöz ahol újra meg megálltam még egy kicsit élvezkedni a Balatonban.

Ettől a ponttól kezdtem el távolodni a Balatontól. Kényelmes utakon érintettem az Evetes-völgyet ahol a Hidegkúti-séd folyik (a séd olyan kisebb patak vagy vízmosás, melynek csak a nagyobb esőzések, záporok, zivatarok után van vize), majd egy hosszabb aszfalton gyaloglás után megmásztam a Nagy-Gella hegyet. Újabb pecsét begyűjtése után leereszkedtem egy nagyon szép helyre a Cseri Kastélyhotel rendezett parkjába.

Tényleg nagyon szépen rendben van itt minden, természetközeli élmények begyűjtéséhez ideális pihenőhely.

A következő pont Zádorvár, ez egy várrom, de előtte a túra legfontosabb forrásához kellett lesétálni. Ez a Zádor-kút, bővizű és nagyon jó ízű. Megálltam én is felszereléseket igazítani, a meglévő vízkészletemet teljesen lecserélni és felfrissülni. Ez nagyon jól esett.

Utána felmásztam a lépcsősoron a Várromhoz, ahol újabb vidám pontőrök vártak mindenféle finomsággal.

Pecsételés, pogácsa és sós rágcsálnivalók feltöltése után a Zádor-hegy tetején kicsit elnéztem az utat, eltértem az útvonalról, de szerencsére ezt gyorsan észrevettem.

Hideg-hegyen kód várt rám, az erdőből kibukkanva csodálatos panoráma fogadott. Érdemes volt megállnom egy picit, mert újra láttam a Balatont és szemben velem a Tihanyi-félsziget törte meg a hosszan elnyúló világoskék vízfelszínt.

A következő pont Halom-hegyen várt ahol ismét van egy tanösvény, amely a vulkánikus tevékenységet mutatja be. A pont a Kossuth kilátónál fogadott ahol a pontőr még pálinkát is kínált. Hát én köszi ezt most kihagyom, biztosan van akinek ez segít. Ezen az EP-n tartottam 70km-nél. A kilátóba már én is felmásztam, csodálatos volt a naplemente.

Érdemes körbejárni a területet mert a kilátó mellett van egy vulkáni időfal is.

Következett a Szent György hegy, majd a Lencse-hegy oldalában a Herendi templomrom. Ez volt a második olyan szakasz ahol komolyabban letértem a hivatalos útvonalról. Utólag kiderült, hogy ma már nem érinti a Templomromot a hivatalos útvonal. Nem bánom annak ellenére sem, hogy ez is egy benőtt szakasz volt. A letérésem miatt megnézhettem én is ezt a helyet.

Még egy utolsó naplementés fotó az éjszakai szakasz előtt, Szentantalfa felett.

Lassan tényleg kezdett annyira sötét lenni, hogy kellett a fejlámpám is. Hű társam a Ledlenserem ismét nappali világosságot hozott.

Beértem Szentantalfára, már nem is tudom hányadik település reggel óta. Hiába ez már hosszú táv, a poszt is hosszú lesz, remélem bírjátok még.

Szentantalfán tennem kellett egy kis kitérőt a Rock Streethez, mert itt fogadott a túra legfontosabb frissítő pontja, meleg ételt kaptunk. Finom zöldségleves, nem kimérve hanem levesestálból magunknak kimerve, akár többször is és virsli kenyérrel, mustárral, sokunknak életmentő volt. Remek pihenőhelyre értem, sokan itt igazították meg a felszereléseiket, nagyon jó hangulat volt. A pecsét mellé kaptam egy büféjegyet is, egy újabb colára váltottam át.

Tényleg nagyon jó volt minden, felfrissülve teli gyomorral folytattam utamat, már csak 35km van hátra.

Következett az éjszakai utam, nem sok mindent láttam, de lassan megérkeztem Hegyestűre, ahol igazoló kód várt rám. Hegyestű is egy geológiai bemutatóhely, ebből most nem sokat láttam. Emlékeim szerint a közelben van egy parkoló is így akár autóval is megközelíthető. Családdal is ideális program.

A következő szakaszon le kellett térnem a balatoni kékről és a sárga sávon Monoszló szélét érintetve gondosan jelölt úton értem be Köveskálra. A Káli Kövek borászatban ittam egy kávét és megkóstoltam az egyik kézműves szörpöt is.

Kisebb pihenő után elindultam visszafelé a kék felé. Azért kellett letérni mert itt van a Pusztapalotarom és a Sóstókáli templomrom ahol egy újabb Kék Balatonos bélyegzővel igazoltam. A következő pont Kővágóörs ahol a kéktúra bélyegzőjével kellett pecsételnem a megfelelő helyre.

Most következett a mai túra leghosszabb aszfalton gyaloglása, Kékkútra kellett átmennem. Alternatív lehetőségként utólag láttam, hogy lehetett volna a Theodora Tanösvényen is menni. Az ásványvíz palackozó üzem mellett van a Theodora-forrásnak egy kivezetője, lehet inni, vizet vételezni. A forrás mellett volt egy újabb igazolás, a lapomon már csak az utolsó sor volt hátra, 92km-nél jártam.

Kékkút után Salföld következett, a Természetvédelmi Majorban volt a pont, ahol komplett reggeli volt előkészítve nekünk. Hát nem semmi tényleg bőséges az ellátmány és azt hiszem tényleg mindenre gondoltak. Én is reggeliztem egy jót és teli pocakkal szívesebben indultam el az utolsó szakaszra.

Nagyon közel volt a következő pont mert a Csönge-hegyi kilátóhoz kellett felmászni, még sötét éjszaka volt, nem sok mindent láttam volna ha a kilátóba is felmászok. A kilátó most kimaradt, begyűjtöttem az utolsó előtti pecsétem. Kis kitérő után egy újabb rövid jelzés nélküli szekérúton értem el újra a kék sáv jelzést.

Leereszkedtem a hegyről és befutottam az utolsó településre a cél előtt, ez már Badacsonytomaj. Kezdett világosodni, lassan elindult az élet is az éjszaka után, egyre több autó hangját halottam innen-onnan.

Az utolsó hegy megmászása várt rám, a Cél a másik oldalon van. Felfelé menet van egy forrás ahol megint jót lehet inni, ez a Klastrom-kút ahol csak egy kódot kellett felírnom.

A Badacsony tetejére a Kisfaludy-kilátóhoz most nem kellett felmászni.

Az utolsó szakasz a hegy oldalában vezetett majdnem azonos szinten az egyik legszebb balatoni kilátóponthoz a Rózsa-kőhöz. Ezen a helyen begyűjtöttem az utolsó ellenőrző kódot. Kezdett világosodni, bár nekem úgy tűnt, hogy borult esőre álló idő volt, szerencsére csak csepegő esőben volt részem. Vagy csak pára volt? Nem is tudom, kicsit viszont eláztam. Napos szép időben csodálatos a balatoni panoráma innen. Ma reggel inkább felhőket és párát lehetett látni a tó felett.

Megvan minden ellenőrző pont és minden kód is. A fejlámpám sem kell már elraktam és elindultam a Cél felé. Leereszkedtem a hegyről és Badacsonylábdihegy vasútállomása mellett a Strandnál megérkeztem a Célba.

Edu várt itt is minket, gratuláció, kitűző, oklevél, nyakba akasztható érem és én rendeltem egy pólót is. Az idei nagyon jól sikerült szép a nyomat is és természetesen világoskék a póló.

A beszámolóm elején már megemlítettem a kalandos visszautamat a rajtba. A rövidebb teljesítménytúrákon hű társammal Sanya barátommal beszéltem meg előzetesen ezt a fuvart. Nagyjából 8 órát mondtam neki, mert nem akartam, hogy túl korán keljenek, picit tudok várni én is itt a célban. Hajnalban elkezdtem sms-eket küldözgetni neki, mégiscsak tudja merre járok, hol tartok. Ezen az éjszakán számára is érthetetlen módon kikapcsolta a telefonját és reggel amikor magához tért bekapcsolva megkapta sorban szépen mindet. Olvasgatta, rendben van, már ott tart, majd megyünk. Ekkor rápillantva a telefon órájára 7:54-et mutatott, remélem jól emlékszem. Hát nem semmi amit ekkor összehoztak, mert kb. 10 perccel később két gyerekkel kompletten úton voltak Sóskútról értem a Balatonhoz. Akinek vannak kis törpéi pontosan tudja, hogy ez szinte lehetetlen az éppen felébresztett apróságokkal. Ennek ellenére a kicsik jól viselték a hirtelen menetrendet. Ezúton is köszönöm, hogy eljöttek értem.

Végül pár óra pihenés és a Badacsony reggeli ébredésének megtekintése után, amit egyáltalán nem bántam meg, mert reggel még felhőben volt a csúcs és szépen lassan bontakozott ki a felhők takarásából visszaértem a kocsimhoz Pétfürdőre.

Végül igazán szívmelengető emlékekkel elindultam én is haza. Ez volt évek óta minden szempontból az egyik legkellemesebb teljesítménytúrám, melyen a hosszú táv ellenére sem fáradtam el, így élvezni tudtam minden percét.

Összefoglalva:

Én is csatlakozom azokhoz akiknek nagyon tetszik ez a túra, mert Edu és csapata remek túrát szervezett. Minden teljesen rendben volt. Az ellátás mennyisége és minősége az egyik legjobb amit hagyományos TT-ken tapasztaltam. Az útvonal a Balaton felvidék legszebb részeit fűzi össze, igaz hogy vannak hosszabb aszfaltos szakaszok is, de ezeket a kényszerűség szüli. A táv 110km de a szintemelkedés barátságos, összesen kicsit több mint 2.300m. Általában ilyen távokon 3.500m feletti szinteket kell leküzdeni. A kellemes szintemelkedés miatt feltétlenül ajánlom azoknak is, akik elsőnek keresnek egy 100km feletti távot. Ebben nem fognak csalódni.

Azt hiszem biztosan elmegyek jövőre is, szeretném máskor is átélni a balatoni kilátók csodálatos panorámáját és persze leellenőrizni, hogy még mindig világoskék-e a Balcsi.

Még egyszer köszönöm a részvétel lehetőségét!

Ui.: Ha tetszik a beszámoló kérlek tedd meg, hogy minősíted, mert ebből látom, hogy mennyire sikeres egy beszámolóm. Köszönöm.

Dikran

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük