2020 – A koronavírus árnyékában teljesített túraév

---

Elérkezett a 2020-as év vége, lassan itt vannak az Ünnepek is. Az előző időszakban a november elején elrendelt második vészhelyzet és a kijárási korlátozás lezárta a teljesítménytúra (TT) szezont. Felelősen gondolkodva a kiírt programokat a szervezők nagy része törölte és nem keresett kiskapukat a „mindenképpen megtartjuk egyéni túrának álcázva ha tetszik ha nem” szemléletében.

Újra előtérbe kerültek a kijárási korlátozás figyelembevétele mellett a bármikor és legfőképpen tényleg egyénileg teljesíthető instant túrák, GeoGo kiírások. Vannak olyanok is akik a saját maguknak kitalált útvonalakkal próbálták pótolni a klasszikus teljesítménytúrákat. Megoldást sokan kerestünk és több-kevesebb morgolódást követően találtunk is. Sajnos ilyenek vagyunk nem szeretjük ha korlátoznak minket valamiben főleg ha az a hobbinkhoz kapcsolódik.

Ebben az év végi időszakban remélem mindannyian megpróbálunk megnyugodni és lelassulni, ráhangolódni a keretek közé szorított Karácsony szeretetteljes időszakára. Szerintem sokan ilyenkor megpróbálják az elmúlt évüket átgondolni, következtetéseket levonni vagy a tapasztalataikat a jövőre nézve felhasználni. Terveket szőnek a következő évre vagy éppen felelevenítik a kellemes emlékeiket, sikereiket esetleg a kudarcaikat melyeket az év végére a legtöbb esetben kiszínez az idő múlása. Remélem most már nevetni is tudnak rajta.

Számomra nem volt ez az év „FCK 2020” mint ahogy egy instant kört üzemeltető gondolja és az év utolsó napjaira ilyen szalaggal ellátott érmekre várt nevezéseket. Inkább Csipivel értek egyet aki szerint is új lehetőségek nyíltak számunkra. Sokkal inkább arról szólt, hogy régen felkeresett vagy akár új területeket is meglátogattam és legfőképpen új túratársakkal találkoztam. Velük beszélgetve több irányból megközelítve megismerhettem a vidámságokon, hülyéskedéseken kívül azt is, hogy nekik mit is jelent a számomra életformát jelentő teljesítménytúrázás. Mindenkinek más a motivációja, de a célt közösen elérve önzetlenül örültünk a másik sikerének is akár személyesen voltunk jelen akár utólag tettük ezt a Facebook megosztásához hozzászólva.

Nagyon régóta teljesítménytúrázom, a barlangászat mellett ez a másik fő „hobbim”, vagyis inkább az életformám része. Volt amikor a barlangászat került előtérbe. Az elmúlt évek során ismét a természetjárás. Amíg egyedül voltam szinte kimeríthetetlen idővel rendelkeztem ha valami eszembe jutott nem volt gond azonnal megvalósítani. Fogtam magam és elindultam a környező országokba vagy éppen hazánkban teljesítettem sokszor saját magamnak kitalált több száz kilométeres hálózsákos vándor túrákat. Ehhez nekem nem kellett semmilyen mozgalom vagy TT (teljesítménytúra) rendezés. Közben persze családot alapítottam és feleségemmel felépítettük az életünket, egy időre mindent háttérbe szorítottunk, hogy a céljainkat vállvetve megvalósítsuk.

Most, hogy már majdnem minden számunkra fontos körülmény adott lett a mérleg nyelve ismét visszabillent az eredeti irányba, ismét előtérbe kerültek elnyomott hobbijaink. Ez persze a kondíciónk visszaszerzésével indult, szépen lassan ismét a régi formánkba kerültünk. A kezdeti „majdnem belehaltunk ebbe a 15 km-be” már ismét a múlté, ma már én is visszatértem a szűkebb létszámú ultrázók közé. Feleségemmel közösen régen sem teljesítettünk 40km-nél hosszabb távot, a „bolond” százasok az én világom részei maradtak most is.

Az elmúlt pár évben már egészen más szempontok szerint teljesítek, akik olvassák beszámolóimat azok már megismerhették stílusomat és az új szempontjaimat. Márciusban indítottam el a Blog.hu felületén Blogomat, majd nyár közepén az Index.hu körül érzett bizonytalanságom miatt önálló saját domaint vásárolva szépen áttöltöttem az összes bejegyzésemet. Ez az ingyenes felület arra is jó volt, hogy kialakuljon az irányvonal, a tartalom és a stílus, mert ez eddigi életem első saját Blogja.

A Blogomra három, részemről felállított kategória alapján csak azokat a bejárásaimat írom meg, melyeket első kategóriaként családi sétaként, ismerkedéshez vagy teljesen kezdők bevezetéséhez ajánlok. A következő kategóriában a látnivalók vagy a hangulat miatt ajánlom a teljesítést. Végül kiemeltem ajánlom azokat a túrákat melyek különleges vidékeket, csodálatos panorámájú kilátóhelyeket, kevés városi szakaszt tartalmazó útvonalakat és legfőképpen igazi családias teljesítménytúra hangulatot is tartalmaznak. Ezek azok melyeket szerintem feltétlenül érdemes teljesíteni, mert érezni az átgondoltságot, a háttérben zajló komolyabb energiákat is igénylő tervező munkát.

Minden beszámolóm végén van egy összefoglaló is, ezért úgy döntöttem a Blogon is legyen egy olyan menüpont melyben az egész évi kalandjaim, élményeim foglalom össze kiemelve a legérdekesebbeket. Ez nekem is jó és ha valaki csak ezt olvassa el akkor talán kedvet kap az egyik kiemelt beszámolóm elolvasásához is. Az már csak hab lenne a tortán ha a megszokott komfortzónájából kilépve ki is mozdul és aktívabban kezd el kirándulgatni, erdőt járni.

Ez az első összefoglalásom mert az árnyékból picit kilépve a fényre idén tavasszal kezdtem el komolyabban írni. Nem gondoltam, hogy az én stílusom amely nem tartalmazza az esetleg felmerülő komolyabb küzdelmeimet inkább a pozitív élményeimet, követőket vonz. Ahogy egyre több írásomat jelentettem meg egyre több helyről érkezett megerősítés, hogy írjam tovább mert szeretik olvasni a hozzászólások alapján színvonalasnak gondolt bejegyzéseimet. Megtörtént az első komolyabb troll támadás is, talán jó úton járok. Kérdések érkeztek túrákról, személyes tapasztalataimról és arról is, hogy mikor lesz beszámolóm egyik vagy másik túrámról. A március elejei indulás óta a mai napig 40-45 beszámolót készítettem el melyek 70-80%-a főoldali kiemelést is kapott a Blog.hu-n. A statisztikákat a napokban átnézve kiderült, hogy a mai napig több mint 39.000 oldalletöltés történt. Ez a szám engem is meglepett, köszönöm, hogy velem tartottatok.

Az idei évben a munkáim lelassultak, sok esetben meg is álltak bőven lett időm arra, hogy elkezdjek komolyabban írni. Munka szempontjából sokkal lazább évet zártam és az igazság az, hogy semmivel sem élek rosszabbul mint amikor még örült tempóban dolgoztam. Ez a kényszerű lelassulás nekem nagyon jót tett, már nem is igazán vágyom a régi tempóra. Lehet, hogy vagyunk így páran.

Minden év elején a családi naptárba bevezetem a „biztosan elmegyek” túrákat, ezeket pirossal írom be. Hozzájuk kapcsolódnak a feltételes túrák kék színnel. Ennek nagy előnye, hogy valamelyest tervezhetővé válik a családi életünk, mert a feleségemnek is elég rápillantania a naptárra ahhoz hogy lássa apa mikor megy egy újabb bolond százasra.

Én is nagy tervekkel vágtam neki az idei évnek. Néhány éve már készítettem egy olyan listát a teljesítménytúrákról melyeket szeretnék újra bejárni vagy akár először felkeresni. Erről válogattam az idei évre is. Terveztem a Kinizsi 100, Vadrózsa 160, Gerecse 50, Mályvád 55, Mezőföld 50, Meteor 50 és még sorolhatnám a számtalan „biztosan elmegyek” túrámat. A legfontosabb „mindenképpen elmegyek” kategóriájú túrám a Kohász Kék volt, szerencsére ezen részt is tudtam venni mert megrendezték. Ugyan nem találkoztam személyesen az idős Wenzel Péterrel, ennek ellenére Toplak Józsefnek köszönhetően a beszámolóban szerepelhetett egy fénykép is.

Első túrám a BUÉK 20 volt, majd még aznap este a BHMTCS Nagykovácsiban. Nem szerettem volna kihagyni, mert itt lakom. Ezt az éjszakai túrát is teljesítettem szeles, havasesővel kiegészített fagyos időben, de a nézelődős, fényképezős lassabb tempóm miatt túlléptem a szintidőt, majd legközelebb erre is odafigyelek. Ma már nem csak végigrohanok a kijelölt útvonalon a minél jobb szintidőre koncentrálva.

Ebben az évben elmentem a Kitörés Emléktúra 60km-es távjára is, főleg azért mert azt vallom, hogy véleményem csak arról lehet amin részt is vettem. Vegyes érzelmeim keletkeztek a „emléktúrával” kapcsolatban, nem kifejezetten élveztem a Budai Várból kilépve a „Fasiszta disznó” bekiabálásokat, melyet valahol meg tudok érteni, mert sosem szabad azonosulni a szélsőséges szemlélettel. Azt se nagyon értem, hogyan lehet vágyni egy másodosztályú Vaskereszt pontos mására, ilyet a tizedik teljesítés után kaphatunk. Nem gondolom, hogy hősök lennének akik egy háborúban részt vesznek sokkal inkább áldozatok bármelyik oldalon is álltak. Ennek a távnak a végét kevésbé ismertem ezért kerestem egy nappali teljesítménytúrát amely érintette ezt. Ez volt a Téli Turul túra, melyet szerintem elég egyszer bejárni. Nem túl izgalmas.

Januárban Számel Laci Budai kékjére is elmentem és nevezetem az Ösvénytaposó Kupára, ennek első túrája a Hótaposó volt. Nem vagyok emléktárgy gyűjtő, nem szoktam benevezni a kupát adó mozgalmakba még akkor sem ha egyébként a feltételeket teljesíteném. Talán 2-3 kupám van itthon a régi időkből. Most a lányom kérésének engedtem, mert lelkesen nézegeti a dobozokban lapuló rengeteg összegyűjtött kitűzőt, jelvényt, oklevelet. Az elszabaduló világjárvány hatására a kiírást törölték, majd talán jövőre.

Szépen haladtam előre a terveimmel. Februárban a Zöld 45 volt az egyik fontosabb túrám, komolyabb szintemelkedést tartalmazott, ideális volt egy kis tél végi edzéshez. A Célban találkoztam Regula Tamással akinek a Blogján van egy mondat amely rám is tökéletesen illik: „Mosolyogni a Célban is!”

Megérkezett a március és vele együtt az ébredő természet. Lassan minden hír a koronavírusról szólt, egyre több helyről lehetett hallani az elszabaduló és számtalan halálos áldozatot követelő fertőzésről. Még nem vettük komolyan. Következett egy újabb Ösvénytaposó kupa túra a Bakonyban, a Reguly Antal. Csodálatos idő volt, öröm volt az erdőket járni.

Az év elején komolyabban elkezdtem böngészgetni az instant túrák kiírásait is. Az első ilyen túrám a Vörös Lidérc volt melyen este indultam el.

Számomra minden évben a tavasz első fontosabb túrája a Gyermekvasút nyomában teljesítménytúra, nekem általában ez indítja el a tavaszi szezonom. Sajnos idén már elmaradt. Fokozatosan egyre szigorúbb rendelkezéseket hoztak, sorban kezdett leállni minden, iskola, munka, szervezett programok.

Végül felfüggesztésre kerültek a teljesítménytúrák is. Na most mi legyen? tettem fel magamnak a kérdést. A válasz az volt, hogy vegyük elő az instantokat. Igen ám, de pár hét alatt itt is felfüggesztésre kerültek egymás után a teljesítési lehetőségek. Egyedül Perl Gergőék (Brekasz) körei maradtak meg hosszú ideig, csak az Önkormányzatok rendeleteinek idejére lett tiltott a teljesítés. Számtalan kört teljesítettem, voltam a Bükkös Körön, majd a Szénás Körön is. Meglátogattam Tóth Feri birodalmát is a Vértesben.

Nagyon szeretek éjjel is túrázni, mert hosszabb táv esetén jutalom a naplemente és a napfelkelte is. Persze az éjszakai egyedüli teljesítés az átlagostól több tapasztalatot is igényel. Sokan kérdezték tőlem, hogy nem félsz éjjel egyedül? Én szinte ebben nőttem fel, így nem nagyon értettem mitől kellene tartanom esetleg félnem, ennek ellenére próbáltam kicsit máshogyan nézni az egyedüli éjszakai teljesítéseim keresve a kritikusabb pontokat, mozzanatokat, félelemre okot adó helyzeteket.

Már tavasszal sem keseredtem el, mert a kiválasztott teljesítménytúrák helyett számtalan instant túrát teljesítettem. Két sikerélményem is lett, a Villámkör Vörös Lidérc távján és a Bükkös Kör hosszú távján én lettem az első háromszori teljesítő, ráadásul minden teljesítésem éjszaka történt. Ezt már érdemes ebben az összesítésben is kiemelnem.

A vírus miatti vészhelyzet nyárra enyhült, ismét engedték a teljesítménytúrák megrendezését, lazultak a feltételek. Az idei évben azonban nagyon sok kiválasztott túrám véglegesen törlésre került.

Az év elején amikor a tájegységeket böngésztem a Balaton felvidéket választottam ki elsődlegesnek, mert ide inkább fürdeni jártam nem a környező hegyekben túrázni. Idén viszont elmentem a Balaton 50-re, majd a Kék Balaton 110-re és a családdal egy rövid távra a Bauxitkutató legrövidebb távjára.

Augusztusban három számomra érdekes ultra táv is megrendezésre került. Feleségemmel megegyeztem, hogy kettő hétvégét feláldozhatok a hosszú távjaimra, ezért a Rockenbauer 130-at a családi békesség és a programjaink miatt kihagytam. A következő hétvégén viszont a Bazalt 100-ra elmentem és minden percét kiélveztem, szinte teljesen felhasználtam a rendelkezésre álló szintidőt. Ez is egy családias hangulatú teljesítménytúra volt, a következő képen megmutatom milyen vidám pontőrökkel találkoztam. Megkérdeztem utólag Gábortól az egyik szervezőtől kikkel találkoztam, balról jobbra a hölgyek Annamari, Erzsike és Kati.

Újabb hétvége következett és ezzel elérkeztem az idei évem legfontosabb teljesítménytúrájához, amely a Kohász Kék 130 volt.

Ez annyira fontos volt, hogy sokkal több időt szántam a beszámolóm megírására is. A befektetett energiám meghozta gyümölcsét, mert az idei évem egyik legsikeresebb beszámolója lett. Ez volt az első alkalom, hogy lényegesen többen gratuláltak a beszámolómhoz. Számomra szívet melengető, hogy a tavasszal elindított Blogommal kapcsolatban először találkoztam élőben lelkes olvasókkal, Görög Adrienn és Kovács Zsolt személyében.

Szeptemberben megint elkezdtek emelkedni az esetszámok, újra bizonytalanná váltak a túrák. Vajon lesz vagy mégsem lesz, az utolsó pillanatokig benne volt a levegőben szinte minden TT esetében.

Az iskola is elindult kicsit döcögősen és szerencsére megrendezésre került a Vadrózsa 50 és a komoly múltra tekintő MTRBérc 55 is. Elmentem mind a kettőre, mert vágytam már egy kis Mátra mászásra is, régen voltam a bércein.

Ezeken a túrákon ismét találkoztam lelkes olvasókkal, lassan egyre több helyen felismernek, érdeklődnek, gratulálnak írásaimhoz. Ahogy Kovács Marci barlangász barátom mondta Celebesedek.

Ebben a hónapban teljesítettem az utolsó Budai csík túrát. A nyár folyamán részt vettem a Hétköznapi barangolások túráin is, mindegyikről készült beszámoló, mert a szervezők, Dóri és Bálint valóban szívvel-lélekkel csinálja. Olyan sok energiát fektetettek bele, hogy néhány küzdelmes év után a jól megérdemelt siker lett a jutalmuk. Szintén a Teljesítménytúráim Blog által „Kiemelten Ajánlott” kategóriájú 20-30km-es túrákról van szó.

Szeptember abból a szempontból is különleges volt, hogy a Piliscsabai Természetjáró Egyesület az 50. születésnapját ünneplő Kovács Tamás tiszteletére rendezett egy teljesítménytúrát. Egy ilyen eseményt nem hagyhattam ki.

Októberben szerettem volna a Piros 85-öt is újra teljesíteni, de ezt törölték. Ellenben megrendezésre került a Palipista a Zemplénben, amire Kovács Zsolti egy rövid Messenger üzenetben azt írta nekem, hogy „Kell az a Palipista!„. Így nem volt kérdés, hogy én is neveztem. Azt hiszem a Palipista beszámolóm lett idén a legsikeresebb, sokan írtak megosztva velem pozitív gondolataikat, elismerésüket. Számomra ezek mellett a legnagyobb jelentőségű elismerést a Magyar Túrasport és Terepfutó Szövetségtől kaptam, mert megosztotta a beszámolómat a saját Facebook hírfolyamán. Arról nem is beszélve, hogy egy valódi hírességgel is készíthettem egy közös képet. Ha valaki nem ismerné, Wehner Gézáról van szó.

A kiemelt nagyobb távok mellett volt számtalan rövidebb is, ha volt kedv és szabadidő az őszi erdőt is meglátogattam sétálgatva, sehova sem sietve tényleg kényelmesen, legtöbbször a családommal. A Blog családi sétás ajánlatait volt aki fel is kereste, végigjárta.

Az idei év utolsó 100-as túrája az Őrvidék volt, szintén Zsolt javaslatára, bár a családi békességet kissé felborzoltam vele.

Novemberben terveztem, hogy a terveim szerinti utolsó ultra távot teljesítem. A Bakony vadon teljesítménytúrát végül Orbán Imre a kijárási tilalom miatt törölte, a rövidebb távok pedig nem voltak érdekesek számomra.

Kezdett lelassulni a teljesítéseim üteme, a mai napig már csak rövidebb 40km alatti instant körökön vettem részt, főleg a Szénás Kör rövidebbik távján, amely szintén a Blog által „Kiemelten Ajánlott” kategóriájú.

A vírus miatt nem sikerült minden tervem. Ennek ellenére sem vagyok csalódott, sok kellemes és emlékezetes élménnyel gazdagodtam. Ha ideáig eljutottál az összefoglalómban akkor már sejtheted, ez az év nem lehetett nekem „FCK”.

Összefoglalás:

Ezt a részt minden beszámolómban megírom, most is megteszem.

Nagy tervekkel kezdtem el a 2020-as évemet, rengeteg régen felkeresett területet szerettem volna ismét bejárni, sajnos ezek nagy részéből semmi sem lett, mert törölték. Elkeseredni nem keseredtem el a szabad helyeket instant túrákkal vagy családi sétákkal töltöttem fel. Ezekre a magányos teljesítéseimre vagyok egyébként a legbüszkébb mert teljesen egyedül, külső segítség nélkül sok esetben éjjel történtek.

A teljesítménytúrákon maradandó emléket számomra az ultra távok jelentenek, mert viszonylag szűk azok köre akik ilyen hosszú távokat teljesítenek. Mindig jó érzés találkozni a többiekkel, ha máshogyan nem is, arcról azért felismerjük egymást. Hosszabb család és otthonépítési szünetet követően a régi arcokból már csak kevés ismerőssel találkoztam. Az elmúlt két-három évben teljesen új emberekkel ismerkedtem meg. Lelkes olvasókkal és ultrákat kedvelő túratársakkal.

A Blogot is azért kezdtem el mert az instant kör üzemeltetők kifejezetten nyúztak vele és mert a kezdeti „végigrobogok minél jobb idő alatt teljesítve” feltétel nálam már a múlté. Ma már teljesen máshogy tervezem és járom végig a kijelölt útvonalakat. Most már időt szánok a letérésekre, a fényképezésekre és az érdekes helyeken hosszabb ideig történő megállásra is. Most lett igazán kerek egész számomra a teljesítménytúrázás. Ezt az élményt igyekszem átadni a beszámolóimon keresztül a felkeresett területek geológiájával, történelmi emlékeivel vagy a személyes emlékeimmel színezve, remélem sikerült.

Végül becsatolom Egri Csaba barlangász társam fényképét a Pál-völgyi barlangról mert a barlangászat a másik nagy szerelmem, nem maradhat ki Ő sem.

Mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok!

Jövőre is találkozunk, tartsatok velem kedves olvasóim, mert szerencsére a hegyek-völgyek világa nem zavarodott össze.

Alakulnak a tervek, ismét lesznek meglepetéseim.

Dikran