by 
Táv: 75,5km
Szintemelkedés: 2.145m
A nappali teljesítés után következzen az éjszakai bejárásom beszámolója is. Perl Gergő nagyon kedvelt Szénás Körének 75 km-es távján viszlek magammal titeket a sötét erdők világába. Érdemes velem tartani, mert sok izgalom volt ezen az utamon is. Általában vannak kalandjaim éjjel.
A Pilis tetőn idén már többször voltam éjjel, mert a Bükkös Kör 70 km-es távjai is itt vezetnek keresztül, ezért ma a többi kilátópontra helyeztem a fő hangsúlyt. A mostani teljesítés céljai a Nagy-Kopasz és a Nagy-Szénás körpanorámaiban élvezkedés, körbenézés volt, természetesen ha lehetséges megint csillagos égbolttal. Az időjárás jelentés jó időt ígért biztosítva ezzel a tökéletes éjszakai panorámát. Ennek az útnak ezen kívül sok más jutalma is volt.
Némi szünetet tartottam a Szénás ultra távokban, mert időközben a koronavírus helyzet miatt a felfüggesztett Villámkör Vörös Lidércét ismét lehetett teljesíteni. Ezen az instant körön félbemaradt a részemről tervezett egymást követő háromszori bejárás. A Bükkös Kör éjszakai sorozatához hasonlóan a Lidércen is mind a három teljesítést éjszakára terveztem. Ezek miatt visszatértem befejezni a sorozatot és végül sikerült az a célom is, hogy elsőként teljesítsem háromszor, kiérdemelve a fehér szalagos befutóérmet.
Ha valakit érdekel a Bükkös Kör 70 km-es és a Vörös Lidérc 84 km-es élményeimet is elolvashatja a Blogomon. Mindegyiket szintén éjjel teljesítettem.
A ma éjszakai teljesítést késő délutáni indulással terveztem. A nevezést otthon megejtettem majd a Művelődési Háznál leparkolva el is indultam. A szokásos utcákon haladtam a Szarka vár felé, amikor Gergőtől jött egy üzenet: „Vicces volt, pont néztem, hogy lassan indulsz a Vérkörön, erre elrajtoltál itt”. Hát igen a Vérkör volt a következő a sorban, de gyorsan elugrottam Nagykovácsiból erre az útra, mert jó időt ígértek és most nem akartam kihagyni. Jó utat kívánt én meg ráfordultam a lovarda melletti murvás útra.
Most nem álltam meg az Alsó-jegenye völgyben, átsétáltam, majd a főúthoz kiérve elindultam a patak felső szakasza mellett. A házaknál balra fordultam és a kék kereszt jelzésen az első hegy felé tartottam.
Felérve a Remete hegy oldalába a kék sávon folytattam utamat.
Kezdett alkonyodni, pont jó volt az időzítés, mert az egyik kedvenc részemen ahol a kék sáv a Remete szurdok széléhez ér naplementés látvány fogadott.
Megálltam és negyed órát üldögéltem a sziklákon, már nem volt itt senki sem. Egyedül élveztem a naplementét.
Lassan összeszedtem magamat és elindultam lefelé a meredek úton. Ez az egyik olyan szakasz ahol oda kell figyelni, bár Kovács Gábor vagyis Koga a mai napig már 25 alkalommal járt itt (23 rövid táv és 2 hosszú). Neki már csukott szemmel is megy a lesétálás, szerintem lámpa nélkül is meg tudja csinálni, tök sötétben is. A Blogom posztjaiban is mindig gratulálok a kiemelkedő teljesítésekhez, most sincs másként: Koga gratulálok a teljesítéseidhez!
Én is lesétáltam a meredek lejtőn és a patakon átkelve jobbra elindultam Remeteszőlősre, ahol az első ponton, a zenélő kút mellett igazoltam.
A következő szakaszon át kell sétálni Remeteszőlősön, ez a rész arról nevezetes, hogy halak nevei a keresztező utcák.
A hídon átsétálva a régi Erdészház mellett jelzésváltást követően a piros kereszt jelzésen sétáltam fel Vörös-pocsolyás hátra. Ez egy újabb emelkedő. Még nem volt olyan sötét, hogy kellett volna a lámpám.
A hegy tetején ismét jelzést váltottam és a piros sávon elindultam Nagykovácsi felé. Mire elértem a piros háromszöget már annyira besötétedett, hogy kellett a kedvenc Ledlenser fejlámpám.
A szokásos fényárban felmásztam a Tarnai pihenő feletti útkereszteződésbe a következő QR kódhoz. Innen az info táblától még egy rövid emelkedőn értem fel a Csergezán Pál kilátóhoz. Csodálatosan tiszta égbolt fogadott a kilátó tetején, csak a csillagok és az újhold. Teljes a körpanoráma a Budai-hegység csúcsáról, ez a hegy a Nagy-kopasz. A kilátóban sikerült majdnem háromnegyed órát eltöltenem, teljesen egyedül, teljes csendben. Néha a vadak patái alatt ropogó ágak zaja hallatszott fel a kilátóba.
Ide mindenképpen gyertek fel nyáron tiszta időben éjfél körül. Az egyik legszebb éjszakai panorámában lehet hosszú időn keresztül gyönyörködni. A fényképek a töredékét sem képesek visszaadni annak amit élőben láthattok.
Egyetemi éveim alatt sokat jártunk fel a kilátókba ott aludni napfelkeltékben gyönyörködni. Akkoriban még sokkal kevesebb kilátó volt, most már bőséges a választék.
Magamra kellett erőltetnem a továbbhaladást, nehéz szívvel de elindultam a Sisakvirág tanösvényen Nagykovácsi széléhez. A zöld sávon lesétáltam településünk Kőkeresztjéhez majd a dózer úton elindultam a Kutya-hegy felé.
Ez egy hosszú egyenes, amely fokozatosan emelkedik. Dózerút, sorompó majd még egy kis erdő végül a forgókapu ahonnan egy újabb emelkedő várt rám a Kutya-hegyre. Időnként érdemes megállni, a nyitottabb részeken nézelődni. Én is megtettem, többször is.
Kutya-hegyen volt egy kis erdészeti fakitermelés, de az új szelek fényében ez nem tarvágást jelentett, mint a Bükkben ahol több mint érdekes lett a terület. Számomra úgy tűnik inkább ritkító kitermelést kezdtek el alkalmazni az erdészeteknél.
Következett a fekete fenyő jellegfa és az a rész ahol dolomit gyepek és rövid erdei szakaszok váltakoznak. Az erdőből kibukkanva előttem volt a Nagy-Szénás csúcsához vezető utolsó rövid emelkedő.
Elindultam felfelé és egyre erősebb bulizás hangjait hallottam. Először arra gondoltam, hogy a szél hozta fel a házibuli hangjait Nagykovácsiból, de nem, a csúcson fiatalok zenét hallgattak. Meg is ijedtek tőlem, mert nagy fénnyel érkeztem fel és nem számítottak erre, azt hitték valami őr vagyok. Kicsit beszélgettem velük is, kiderült, hogy a sikeres érettségi után tartottak egy partit itt fent a hegy tetején. Solymáron laknak, onnan jöttek fel.
Én is körbenéztem minden irányban, mert ez volt a mai éjszakai teljesítésem második célja.
Fotózás és a számtalan fényképen megörökített padon, egy szendvics elfogyasztása közben, az éjszakai fényekben élvezkedtem. Végül lesétáltam a következő QR kódhoz.
Na igen, a régi turistaház Emlékfalához leérve komplett sátortábor, tűz és a csúcson tartózkodó fiatalok másik fele eresztette ki a gőzt. Ezen meg is lepődtem, tekintettel arra, hogy ez a terület a Nagy Szénás Európa Diplomás Terület, ahol nem csak a sátrazás tilos, de többek között a kijelölt turistautakról letérés, a kerékpározás és természetesen a szemetelés is. A tűzrakásban már nem vagyok annyira biztos, hogy tiltott lenne.
Azért elmondtam nekik, hogy itt komoly bírságot kaphatnak, ha ezt észreveszik. Abban maradtunk, hogy korán reggel elmennek és semmit sem hagynak itt. Tájékoztattam őket, hogy ugyan most már lassan éjfél van, de reggel megint itt leszek, mert a mai éjszakai sétám vége felé fel kell másznom újra ide. Vagyis tuti itt leszek, nem sumákolhatják el. Persze volt némi hüledezés részükről, hogy mégis hogyan csinálok végig 44 évesen egy 75 km-es erdei túrát egyedül a sötét erdőben. Szerintük már nem vagyok fiatal. Aranyos.
Végül elköszöntem, kárt nem okoztak, voltam én is tinédzser kell egy kis gőz kieresztés is, reggel még úgyis megbeszélünk mindent. Elindultam lefelé a piros sávon, a Hosszú-árkon keresztül Pilisszentivánra. Közben érintettem a Jági-tavat is, de most éjjel nem sokat lehetett látni ebből.
A település után következik egy trükkös hegy, a Kakukk-hegy, amely fel-le utat jelent a gerincén. Fekete fenyvesben haladtam és a gerinc végén meredeken ereszkedtem le a kényelmes erdei úthoz. Innen nem kellett már sokat mennem és kiértem a főúthoz. A Kopár Csárdánál volt a következő QR kód. Teljes volt a nyugalom, forgalom szinte semmi, inkább kamionok robogtak el.
A beolvasás után következett a Vörös-hegy és a Fehér-hegy. Ezek komolyabb emelkedőket is jelentenek, kárpótlásként időnként ki tudtam tekinteni a fák közül Budapest és a környező települések felé.
A Fehér-hegy után van egy pihenő az Iluska-forrásnál, megálltam egy kicsit enni és inni is. A forrás teljesen száraz, én nem is emlékszem mikor tudtam itt utoljára inni. A túra után beszélgettem Perl Gergővel és elmondta nekem, hogy a Kopár Csárda Trézsi kút szakasz a túra halálútja nevet viseli. Meg is kérdeztem tőle, hogy miért? Azt mondta a futók és a túrázók nagy része ezen a szakaszon fogy el teljesen, általában itt adják fel és a sebességük is néhány kivételtől eltekintve ezen a részen esik vissza drámaian. Az igazság az, hogy utólag belegondolva ezt nem is csodálom, mert ez egy hosszú monoton szakasz melyen nem is a szintemelkedés jelenti a kihívást hanem ez a monotonítás.
A forrást követően széles utakon haladtam és egyre óvatosabban kezdtem el sétálni, mert általában felismerem az erdei növényzetből, terepviszonyokból ha vadveszélyes helyekre érkezem. Ezen a részen is egy széles völgy-árok terül el nagyjából sík tereppel, magas fákkal, sűrű aljnövényzettel, közeli településsel. A térképen Vadföld a neve, nem véletlenül.
Most is belefutottam egy komolyabb létszámú vaddisznó kondába, az út mellett a sűrű növényzetben aludtak, felriasztottam a csapatot. Hát ilyen vaddisznó horkangatás, csörtetés, visítózásban nagyon régen voltam már. Ilyenkor a legokosabb megoldás a futás helyett, ha egy nagyobb méretű fa törzséhez lapulunk. Én is ezt tettem és körbevilágítva izgő-mozgó növényzetet és a csörtető vadakat láttam mindenfelé. Az egész nem tartott tovább fél percnél, de a biztonság kedvéért megvártam amíg teljesen elcsendesedik az erdő. Az ilyen helyzetek átélése után megértem a privát kérdéseket, melyek arra vonatkoznak, hogy nem félek-e egyedül az erdőben. Már nem, mert ebben nőttem fel, sok mindent megéltem már. Medvével vagy farkasokkal viszont nem szeretnék találkozni, ez az amitől én is komolyan tartok. Szerencsére ez inkább Erdélyre és a Fátra Tátra részekre jellemző. Bár mostanában láttak a szlovák-magyar határnál is.
Az éjszakai vaddisznó kaland után folytattam utamat és Pilisszántó szélét érintve egy újabb emelkedő után balra fordultam a hosszú táv legfontosabb pontjához a Trézsi-kút, Szeretet-forrás ellenőrző ponthoz, a túra legjobb frissítő állomásához. Ez a forrás mindig bővizű és a kényelmes kiépítés miatt akár állva is lehet inni a kerámia csőből pulzálva folyó forrásvízből.
Frissítés után elindultam a Pilis-tető szerpentinjén felfelé. László-kúpja és a kanyarokban az egymás után következő kilátópontokon meg meg álltam, de most nem időztem ezeken a pontokon sokat. A különleges most az volt, hogy itt ért a napfelkelte. A fejlámpámra sem volt már szükség, el is raktam. Újabb fényképek, újabb élvezkedés.
Az Orosdy-rétnél van a kedvenc Erdei Szellőrózsás részem.
A rét után újabb meglepetés fogadott. Találkoztam egy őz rudlival. Pontosabban az út egyik oldalán volt a csapat egyik fele, a másik oldalán a másik. Az őzek folyamatosan hívogatták egymást, de miattam nem mertek átkelni az úton. Kicsit élveztem a hangjukat, majd elindultam a Pilis-tető oldalában a következő pont felé.
Hosszú de kényelmes erdei séta után balra lefelé következett egy meredek sziklás terep, ez a másik olyan szakasz amely odafigyelést igényel.
A piros kereszt jelzésen értem le a Vörös úthoz. Balra fordulva egy meredeken lejtő horhos után felmásztam a következő ponthoz, a Leány-Legény barlanghoz. A táblán elhelyezett kóddal igazoltam és felsétáltam a barlang bejáratához. Voltam már a barlangban is, mert barlangász is vagyok.
Visszatérve a piros sáv jelzésre következett egy erdei szakasz. Ezt követően értem a piliscsévi Pincesorhoz. Nagyon szépen karbantartott ez a terület és a kilátás is csodálatos a hegyek felé.
Piliscsév után következett a kék sáv jelzés, homokos útjaival. Ez egy enyhén emelkedő szakasz, fel kell mászni a Tinnye-hegy gerincére. Utána pedig lefelé kell menni Piliscsabára ahol keresztezzük a Vasútállomást, majd a Temető mellett elhaladva megérkezünk a Polgármesteri Hivatalhoz. A főtéren van a kód, új helyen a fedett rész egyik oszlopán.
A főút után egy újabb hosszú városi szakasz következik, ez a legkevésbé kedvelt részem a lepukkant utcával és házakkal a végén a raklapgyárral.
A gyár után visszatértem a számomra biztonságosabb és jobban is kedvelt erdőbe. Ez egy nagyon hosszú egyenes út a Kőris-völgyben, ahol érintjük az Erzsébet-kutat is. A kútban nincs ivóvíz, a kút is tele van dobálva mindenféle vacakkal.
Folytatva utamat az egyre meredekebbé váló Bükkös-árkon értem fel a kék kereszt jelzéshez. Innen már nem volt messze a piros sáv sikerült visszaérnem a nagyobbik karikán. A kellően meredek turistaúton másztam vissza a Nagy-Szénásra, újra a sátortábornál voltam.
Még csak ébredeztek a fiatalok, szóltam nekik, hogy lassan megérkeznek a reggeli futók, kutya sétáltatók. Lassan össze kellene pakolniuk. Szerintem éjfélkor egy percre sem hitték el a reggel visszajövök mesémet. Megkértem őket még egyszer, ne hagyjanak szemetet itt, vigyék le azt is. Sajnos ezt nem sikerült megoldaniuk, mert többen felháborodva fotókkal is megosztva jelezték ezt a Facebook-on. Igazuk volt, fiúk nem ebben maradtunk! Szerencsére valaki aki rendszeresen arra jár lehozta a szemetet, én sajnos hiába próbáltam a solymári csoportban jelezni ezt, bízva esetleg abban, hogy magukra ismernek vagy esetleg valaki aki ismeri őket. Naiv gondolat volt, tudom, de egy próbát megért.
Elköszöntünk egymástól és elindultam az utolsó szakaszon a cél Solymár felé. Gergő Zsíros-hegy után ismét üzent, hogy sajna nem tud kijönni elém délelőtt, de gratulált a második teljesítéshez. Nincs semmi gond, azóta megkaptam az ezüst érmet is.
Végül visszaértem a Művelődési Házhoz és az utolsó kód beolvasásával teljesítettem az éjszakai verziót.
Összefoglalás:
A Szénás Kör egy kellemes útvonal, számomra az ismert terep miatt nappal már nem jelent pluszt. Én inkább a Bükkös Kört kedvelem, de most, hogy éjszakai bejárást választottam sokkal érdekesebbé vált számomra is az útvonal. Nagyon szép éjjel a sok kivilágított lakott terület és ennek a hosszú távnak jutalma a Naplemente mellett a Napfelkelte is, így nagybetűvel kiírva. Ez ez egyik kedvencem, amikor az ébredő erdővel együtt ott vagyok én is, az egymást váltó madarak után a Nap is egyre nagyobb világosságot hoz.
Mindenképpen ajánlom azt is, hogy ezt a nagyon kedvelt instant kört ne csak nappal, hanem éjjel is járjátok be. Főleg nyáron izgalmas, amikor már kevésbé kell tartani a vadaktól annak ellenére is, hogy ma éjjel többször is találkoztam velük. A nyári időzítés nagy előnye, hogy rövidebbek az éjszakák, kellemesebb a hőmérséklet és a csillagos égbolt mindig különleges. Ma éjjel nekem is sikerültek a terveim.
Jó utat, sikeres teljesítést!
Ui.: Ha tetszik a beszámoló kérlek tedd meg, hogy minősíted, mert hozzásegít az olvasói élmény fejlődéséhez. Köszönöm.
Dikran
